Szamosújvár bombázása és a város eleste

1944. október 10-én volt Szamosújvár bombázása. Azokról a napokról írtam egy hivatkozásokkal megalapozott cikket.

1944 augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára, így a frontvonal a Magyar Királyság keleti határához került. 1944 őszén a románok és a szovjetek betörtek Erdélybe és a veszélyesen közeledtek Kolozsvár és Szamosújvár felé.

A román légierő He–111; SM–79B; ill. Ju–88; Ju–87D–3; –5 bombázókat, illetve IAR–80; IAR–81; B–109G–4; G–6; G–14 vadászgépeket vetett be. Román hadijelentések 1944. szeptember 7 és 1944. december 31-e között Kolozsvár, Szamosújvár, Apahida, Szamosfalva és egyéb településeken jegyeztek légi támadásokat.

A források és beszámolók alapján kiderül, hogy Szamosújvárt két alkalommal bombázták: 1944. szeptember 19-én és 1944. október 10-én.

1944. szeptember 19-én a szovjet légierő bombázta Szamosújvárt. A bombázásnak 2 halottja és egy sérültje volt.[1]

1944. október 10-én reggel tíz órakor a szovjet és román légierő újra bombázta a várost, melynek következtében teljesen megsemmisült a vonatállomás és környéke, súlyos károkat szenvedett a gimnázium épülete és több főtéri épület. Gróf Bethlen Béla beszámolója szerint a gépek Gyulafehérvárról vagy Balázsfalváról indultak.  A légierő célpontjai a városban állomásozó 8/1. SS-páncélos-felderítőszázad, illetve a pályaudvaron állomásozó német fegyverrel és lőszerrel megrakott vasúti kocsik:

„A vasúti állomás vonalát a füzesi úttól elkezdve a raktárépületekig bombázták, majd visszakanyarodva, ismét végig bombáztak az állomás környékét és a vasúti vonalat. Azután déli irányban, az állomás épületével szemben levő hegy mögött eltűntek.”[2]

GRÓF BETHLEN BÉLA: Észak Erdély kormánybiztosa voltam,

Az első bombák a városra estek és több civilt meg katonát öltek meg. A második hullám a vonatállomást és a vasúti kocsikat vették célba. A lőszerrel megrakott vasúti kocsik nagyot robbantak a bombázás következtében vasúti kocsik maradványai a vasútállomás mögött Hétkereszt hegyre is repültek:

„Két fiatal magyar vasutas – mit sem törődve az életveszéllyel – szétkapcsolta a szerelvényt és a sértetlenül maradt első részt elindította Dés felé. Sajnos mind a kettő életével fizette meg önfeláldozó vállalkozását.  Sok német katona meghalt, a vasúti pálya felszaggatva, rengeteg tehergépkocsi elégett, vagy hasznavehetetlenné vált, sok ház találatot kapott és nagy területen tele voltak szórva az utcák szétrepült lőszerrel. Egy telitalálatot kapott ház pincéjében a következő év tavaszán, romeltakarítás alkalmával öt német katona holttestét találták meg.”[3]

GRÓF BETHLEN BÉLA: Észak Erdély kormánybiztosa voltam,

A vasúti kocsik robbanása délután 3 óra körül ért véget. A bombázás után a városban állomásozó 8. SS-lovashadosztály kivonult, Bonchida felé. A városban csak a magyar csapatok maradtak.

A bombázásnak az utóhatásai ma is látszanak. A romos vonatállomás helyett építettek egy kommunista típusút. A pályaudvar környékén mai napig is lehet találni földbe fúródott bombákat. A vasút és a Victoriei utca felújításakor is találtak fel nem robbant lőszert, de szerencsére senki sem sérült meg.

1944. október 10-én a magyar csapatok feladták Kolozsvárt, s másnap a Malinovszkij marsall vezette szovjet-ukrán csapatok bevonultak a kincses városba. A magyar csapatok harc nélkül feladták a várost, hogy ne legyenek áldozatok a civil lakosság köreiben.

1944. október 12-én Bonchida környékén kemény harcokat folytak a román csapatok és a 8. SS-páncélos-felderítőosztály hadosztály között.[4]

1944. október 14-én némi harc után elesett Szamosújvár és környéke, a román meg a szovjet csapatok bevonultak a városba és visszaállítottak a román közigazgatást.  A városból visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidakat. A város vezetésében egyetlen magyar se maradt, annak ellenére, hogy a város lakossága többségben magyar volt.

---

[1]DR. PATAKY IVÁN: Légi háború Észak-Erdély felett 1944-ben – kivonat, http://www.bibl.u-szeged.hu/porta/szint/tarsad/muzeum/acta97/html/hu/tortenelem/pataky.htm, (2018. augusztus 9)

[2] GRÓF BETHLEN BÉLA: Észak Erdély kormánybiztosa voltam, Zrínyi katonai kiadó, Budapest, 1989,196-197. o

[3] GRÓF BETHLEN BÉLA: Észak Erdély kormánybiztosa voltam, Zrínyi katonai kiadó, Budapest, 1989,196-197. o.

[4] KOVÁCS ZOLTÁN ANDRÁS – SZÁMVÉBER NORBERT: A Waffen-SS Magyarországon, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-waffen-ss-magyarorszagon-3578/iii-resz-a-waffen-ss-magyarorszagon-bevetett-alakulatai-36AB/11-a-8-florian-geyer-ss-lovashadosztaly-8-ss-kavallerie-division-florian-geyer-3B4B/, (2018. július 25). 

A cikk nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazin aktuális számában. További helytörténeti vagy egyébb tartalmakért töltsétek/töltsék le a lentebb belinkelt magazin legújabb lapszámát melynek témája: Iskola és tanárok (Iskolatörténet):

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/10/4.-szam.pdf