A kérői római őrtorony – Szamosújvár elfeledett ókori őrhelye

Így nézhetett ki a Szamosújvár melletti Kérő római őrtornya, amely a Kis-Szamos völgyében haladó utakat ellenőrizhette./ A kép mesterséges inteligenciával készült figyelembe véve a római kor őrtornyainak leírásait

A legtöbb ember, aki kicsit jártas Szamosújvár történelmében jól tudja, hogy az örmény város, Armenopolis alapítása előtt, létezett Gerlahida, majd pedig Kandia falu, a Martinuzzi-kastély körül. Az ókorban pedig a mai város déli részén, a Kis-Szamos partján egy római castrum feküdt, melynek korabeli nevét semmilyen felirat nem őrizte meg, de amelyet Ornstein Józsefnek köszönhetően Congrinak azonosítanak. Amit azonban kevesen tudnak, hogy a Szamos túlsó felén, Kérőben egy római őrtorony is állt.

A kérői római őrtorony szerepel a román országos régészeti adatbázisban, az ott található adatlap Roska Márton (1880–1961) régész által 1942-ben kiadott Erdély régészeti repertóriuma című művét nevezi meg forrásnak. A torony nyomait azonban dr. Orosz Endre találta meg, mikor a 19. század végén, a 20. század elején az Örmény Múzeum megbízásából ásatásokat végzett a castrum egykori területén és környékén. Roska művében[1] azonban csak hivatkozik dr. Orosz Endre 1900-ban megjelent Szolnok-Doboka vármegye őskori leleteinek repertóriuma című tanulmányára, amely az őskori leletek mellett megemlíti a római őrtornyot és egy római utat is. Ennek nyomvonala nagyjából megegyezhetett a mai szamosújvári körgyűrűével. Az út a Congri castrumot kötötte össze a mai Széplakkal (Bunești).

Az őrtorony pontos helyét egyik forrás sem nevezi meg. A román Országos Örökségvédelmi Intézet honlapján található adatlap a Cetate nevű helyet jelöli meg, „deasupra băilor”[2], vagyis a fürdők felett, a dombon. A torony elhelyezése ezen a ponton logikus választás lehetett, ugyanis a római táborból dél felé szabad rálátás nyílt az útra, amely a mai Szamosújvár–Hesdát–Szilvás–Kisiklód útvonalon, a Kis-Szamos partján Napoca felé vezetett. Az északi útszakaszt azonban eltakarta a Kérői-domb. A domb tetejéről rálátás nyílt erre a szakaszra, így a rómaiak ellenőrizhették az utat, és időben jelezhették az esetleges ellenséges betörést. A torony alakjáról és méretéről nincs adat, ahogyan arról sem, miként kommunikáltak a castrummal, de valószínűleg tűz- vagy füstjeleket használhattak.

Valószínűsíthető, hogy a rómaiak a mai Kérő-fürdő termálvizeit is ismerték, ugyanis Dumitru Protase, Nicolae Gudea és Radu Ardevan 2008-ban kiadott régészeti monográfiájukban megemlítik, hogy ezen a helyen vízszállító agyagcsöveket találtak. A forrás azonban azt is megjegyzi, hogy nem tudhatjuk mennyire és milyen módon használhatták ezt. [3]

A Congri castrum, a kérői római őrtorony és a környék római útjainak feltételezett nyomvonala / A kép mesterséges inteligenciával készült

A 2008-as tanulmány szerint „a folyón minden bizonnyal kőhíd állt, nagyjából a mai »Stăvilar« nevű helytől folyásirányban lejjebb”[4]. Ez a híd köthette össze a katonai tábort az őrtoronnyal és azzal a római úttal, amely a samumi castrum – a mai Kosály (Cășeiu) – és a dési sóbánya felől Napoca irányába vezetett. A kőhíd létezését a 19. század elején, a modern híd építésekor készült kartográfiai ábrázolások is alátámasztják. A híd maradványait és a katonai tábor helyét is feltüntető térképre Ornstein József figyelt fel.[5]

A római útnak volt egy másik leágazása is, Szék felé, mely a nyugati kaputól indult a Sós-völgyön (a mai Sóskút) keresztül, majd a patak mellett, a dombon keresztül a Széki-tó (Csukás-tó) északi részén (keresztezve a mai utat, mely akkor még természetesen nem létezett), Szék dél-nyugati része felé, ahol sóbánya működött. Az út teljes hossza 9,5 km volt.

A római utak egyes szakaszait ma is használják, ami azt bizonyítja, hogy a római mérnökök a mai modern felszerelések nélkül is maradandót alkottak.

Tartsanak velünk, és kövessék az idovonal.ro portált, mert a következő napokban a szamosújvári római táborról is közlünk egy cikket.

Riti József Attila

[1] ERDÉLY RÉGÉSZETI REPERTORIUMA, Roska Márton, Nagy Jenő és Fia Könyvnyomdája Kolozsvár, 1942, 121. o.

[2] REPERTORIUL ARHEOLOGIC NAȚIONAL (RAN) https://ran.cimec.ro/sel.asp?descript=baita-municipiul-gherla-cluj-asezarea-neolitica-de-la-baita-cod-sit-ran-55400.01&utm_source=chatgpt.com (letöltve 2026. július 18)

[3] DIN ISTORIA MILITARĂ A DACIEI ROMANE. CASTRUL ROMAN DE INTERIOR DE LA GHERLA, Dumitru Protase, Nicolae Gudea, Radu Ardevean, Mirton Kiadó Temesvár 2008, 125. o.

[4] UO, 125. o.

[5] THE TOPOGRAPHY AND THE LANDSCAPE OF ROMAN DACIA, Florin Fodorean, BAR International Series 2501 Oxford, 2013, 74. o.