
Szamosújvár, az örmény város, Armenopolis nemcsak a templomairól, kereskedőiről és kézműveseiről volt híres, hanem fogadóiról, vendéglőiről és kávéházairól is. A Koronát (ahol a házasságkötő terem van) és a Royalt (a későbbi Cafe-bar, a városháza mostani adóhivatala) a legtöbben ismerik, de ezek mellett az idők folyamán olyan fogadók is voltak, mint a Hosszúfogadó, Hurdukáta, Fácsébinyé, Hegy alatt, Karli fogadó vagy a Cserepes. Ezek mind meghatározó helyszínei voltak városunk néhai társasági életének.
A város történetének egyik legérdekesebb és legszínesebb helye a Fácsébinyé fogadó volt, amelynek tulajdonosát 1781-ben Ászvádurnak hívtak, akárcsak a Hegy alatt fogadóét. A Fácsébinyé fogadósa „jólelkű, bőkezű adakozó volt; miért megkülönböztetésül az előbbi fogadó bérlőjétől, „fácsébinyé“ (jótevő) Ászvádurnak neveztetett. Meghalt a derék bérlő, de a fogadót még most is „fácsebinyé“-nek nevezik.”[1]
Bányai Elemér, szamosújvári születésű magyar újságíró és író szerint a fogadó elnevezése 1781-ből való: „mikor az emberek, főként az oláh nép, a jószívű, kegyes és adakozó Ászvádur korcsmáját, a másik Ászvádurétól való megkülönböztetésül »Facsebinye«-nek (jótevőnek) nevezték.”[2]
Farsangi bálok és társasági élet a Fácsébinyében

A mára eltűnt vendéglátóegység egykor a város egyik legfontosabb vendéglátóhelye volt, amit az is bizonyít, hogy 1799-ben három farsangi bált is tartottak itt, a városban abban az évben szervezett nyolc bál közül. Mindez Szongott Kristóf monográfiájából derül ki, a szerző a városi levéltár 1799. évi 708-as számú iratára hivatkozik.[3]
A fogadóban az utolsó farsangi bálokat az 1850-es és 1860-as éveiben tartottak[4], 1902-re pedig „züllött állapotban van, a falait rudak támasztják, ablakai bevannak lécezve, a használatban levő szobákban pedig a nyomor ütötte fel tanyáját.”[5]
A 19. század végén a Fácsebinyé már a város tulajdonában állt, amint azt az 1879-es és az 1885-ös árverési hirdetések is tanúsítják. Ezekben a város különböző jövedelmező jogainak és fogadóinak, köztük a Fácsebinyének a haszonbérbe adását hirdette meg. Az 1879-es hirdetés az 1880. január 1-jétől 1882. december 31-ig tartó hároméves bérleti időszakra vonatkozott.
1902-ben a fogadó épülete már az örmény katolikus leányárvaház tulajdonát képezte. Az épületet ki akarták bővíteni és át akarták alakítani, mert akkori állapota nem felelt meg az elvárásoknak.
Hol állhatott a Fácsébinye fogadó?
Bár a fogadóról 1902 után elnémultak a források, valószínűleg azonosítottam a telket, ahol a Fácsébinyé állt. Erre a következtetésre a Szongott Kristóf által kiadott Armenia magyar örmény havi szemlében megjelent cikkek és Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900 című munkája tanulmányozása alapján jutottam.
A monográfiában Estei Ferdinánd 1834. szeptember 17-én megejtett látogatásával kapcsolatban megemlíti: „városunk a főherczeget nagy pompával fogadta, a „Fácsebinye“-hídja mellett diadalkapút állíttatott, tiszteletére menet-jövet fényes ünnepélyeket rendezett, díszes lakomákat adott…”[6]. Szongott az Armenia 20. évfolyamának 1906 októberi számában olvasható: „az épület[7] éjszakra néző végén volt szükségtelen hidat (Fácsebinye-i“ híd) lerontatta, hogy az intézetet erről az oldalról és nyugatról csinos vas-mivű kerítéssel lássa el.”[8]
Az árvaházhoz egy kápolna is tartozott, amely napjainkban ortodox templomként működik, 1948 és 1969 között azonban hullaházként is szolgált. Ma a kápolnát és az egykori árvaházat út választja el egymástól, korábban viszont közös udvarhoz tartoztak. A fenti idézetben említett északi rész a kápolnától balra eső területnek felelhet meg, ahol egykor a Fácsébinyé-híd állhatott. A kápolnával és a híddal szemben helyezkedhetett el a Facsébinyé fogadó.
A La Bobu vendéglő az egykori Fácsébinyé?

Napjainkban ezen a helyen egy régóta bezárt vendéglő épülete áll, amelyet az 1980-as és 1990-es években a helyiek La Bobu, esetenként La Țârlea néven emlegettek. Elképzelhető tehát, hogy az egykori Fácsébinyé fogadó és a későbbi vendéglő ugyanazon a telken állt. Ez azonban egyelőre csupán a történeti források és a helyszíni adottságok összevetésén alapuló feltételezés, amelyet nem sikerült egyértelműen bizonyítani.
Amennyiben valóban ezen a helyen állt a Fácsébinyé, további kérdés, hogy mi történt az épülettel 1902 után. Felújították és átalakították a Bányai Elemér által romosnak leírt fogadót, vagy lebontották, és a helyén új épületet emeltek? A kérdés tisztázásához további levéltári kutatásra lenne szükség, különösen az 1902-ben készült átalakítási és bővítési terv vizsgálatára.

A későbbi, La Bobu néven ismert vendéglőben étkeztek azok az építőmunkások, akik 1977 és 1989 között a Szamos és a Malomárok közötti Új negyed tömbházait építették. A helyi visszaemlékezések szerint naponta akár egy egész zsák paszulyt is főztek a munkások számára. Az étterem a rendszerváltást követően is működött, még az 1990-es évek végén is rendeztek benne családi ünnepségeket.
A Fácsébinyé fogadó egykor Szamosújvár egyik legelőkelőbb vendéglője volt, ahol farsangi bálokat és más társasági összejöveteleket is rendeztek. Mára azonban szinte teljesen feledésbe merült, nevét már csak kevesen ismerik. Remélem, hogy e sorok révén sikerül felidézni a város egykori társasági életének ezt a jelentős helyszínét, és újra megismertetni az olvasókkal Szamosújvár egyik rég elfeledett vendéglőjét.

Riti József Attila
[1]SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700 – 1900, Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1901, 43. o.
[2] BÁNYAI ELEMÉR: Örmény Anekdoták és egyéb apróságok, Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1902, 26. o.
[3] SZONGOTT KRISTÓF: Armenia magy-örmény havi szemle, Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1901, 15. évfolyam, 154. o.
[4] BÁNYAI ELEMÉR: Örmény Anekdoták és egyéb apróságok, Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1902, 27. o.
[5] UO
[6] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700 – 1900, Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1901, 100 – 101. o.
[7] A fiúárvaház, ma városi kórház
[8] Armenia magyar örmény havi szemle, huszadik évfolyam, 10. szám (1906 október), Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1906, 38. o).
