A múlt bennünk él

Egyéb kategória, Életrajzok, Helytörténet, Magyar történelem

Tódorfi István, avagy egy öngyilkosság rövid története

Tódorfi István
Szamosújvári utcarészlet

A nagy gazdasági világválság előszele már 1928-ban érződőt, annak az évnek az elején csődbejutott a Szamosújvári Kereskedelmi Bank RT, emiatt a korabeli hatóságok letartoztatták dr Áján Jenő, Lászlóffy István, Semlyén Károly és Semlyén Aurél igazgatókat, akiket hűtlen kezeléssel és sikkasztással vádolták.

            A történések hatására Tódorfi István, a bank pénztárosa depresszióba (korabeli fogalom szerint búskomorságba) esett, továbbá üldözési mániában szenvedett, ugyanis: „a bank pénztárnoka állandóan attól félt, hogy a pénzintézet igazgatóinak letartóztatása után őt is letartóztatják.”[1] Tódorfi aggályai alaptalanok voltak, hiszen: „Szamosújváron mindenki tudta róla, hogy korrekt ember, aki soha semmiféle szabálytalanságot nem követett el.”[2] Rokonai szerettek volna rajta segíteni, ezért állandóan vigasztalták és szüntelenül őrizték, hogy ne tegyen kárt magában.

            A pénztáros helyzetét az is súlyosbította, hogy teljes vagyonát, a Keleti Újság szerint: „hatszázötvenezer lejt helyezett el betétként a Szamosújvári Kereskedelmi Bankba és mikor nyilvánvalóvá vált, hogy pénze, egész vagyona elveszett, a szerencsétlen ember idegzete megbomlott.”[3] Minden elővigyázatosság ellenére a bankpénztáros 1928. április 27-én, pénteken délután, 4 órakor felakasztotta magát. Mire hozzátartozói észrevették már túl késő volt és nem tudták megmenteni az életét.

            Tódorfi István halála után a hatóságok házkutatást tartottak nála és több olyan dokumentumot találtak, melyek terhelőek voltak a letartoztatott igazgatókra (dr Áján Jenő, Lászlóffy István, Semlyén Károly és Semlyén Aurél) és több olyan személyre melyek addig nem voltak gyanúsítottak vagy letartoztatva (és akiket nem nevez meg az újságcikk).

            Tódorfi Halála megrázta a város lakosságát, „nagy részvétet keltett Szamosújváron, ahol mindenki megbízható, becsületes embernek ismerte a tragikus sorsú bankpénztárost.”[4]

            Az Ellenzék napilap, 1928. április 30-án megjelent 97. lapszámában (49. évfolyam) közölt tudósításából megtudjuk, hogy az áldozat édesapja, Tódorfi Lukács több éven keresztül volt Szamosújvár polgármestere, így családját jól ismerték a városban, úgy őt, mint fiát mindenki szerette. Az újságcikk személyiségébe is bepillantást enged nyerni, ugyanis elmondják, hogy: „Tódorfi István nemcsak a középiskolai, hanem az egyetemi tanulmányait is jelesen végezte és csak a szomorú kisebbségi sors mostohasága folytán lett a Szamosújvári Kereskedelmi Bank pénztárosa.”[5] A lap továbbá azt is leírja, hogy Tódorfi puritán, megfontolt és becsületes ember volt.

A bankpénztáros csak egy volt a szamosújváriak szomorú vagy vidám történetei közül, ezeket a történeteket próbálom becsempészni az önök életébe is kedves olvasók.

***

            A Szamosújvári Kereskedelmi Bank, 1899 októberében alakult Esztegár Gergely kezdeményezésére és volt 144 rendes, 3 alapító, 1 tiszteletbeli és 15 kezdeményezett tagja. A pénzintézetnek egy 636 kötetes könyvtára is volt.

Riti József Attila


[1] Keleti Újság, XI. évfolyam, 96. szám – 1928. április 29

[2] UO

[3] UO

[4] UO

[5] Ellenzék, 49. évfolyam, 97. szám – 1928. április 30

Leave a Reply