A két világháború közötti időszakban Szamosújvár (és egész Erdély) történetét jelentős társadalmi és politikai feszültségek határozták meg. Az erősödő nacionalista mozgalmak, mint a Vasgárda és az Antirevizionista Liga, meghatározó szerepet játszottak a magyarellenes megnyilvánulásokban. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan alakult ki és erősödött meg a városban a magyarellenesség ebben az időszakban.
A Vasgárda és ideológiája
A Vasgárda egy fasiszta mozgalom volt a két világháború közötti Romániában és bár be van tiltva ideológiája napjainkban is jelen van. Alapítója Corneliu Zelea Codreanu volt, melynek vezetése alatt több magyarellenes tevékenységet is végrehajtottak. A mozgalmat (melynek több neve volt az idők folyamán) 1927. június 24-én alapították Mihály Arkangyal Légjója (Legiunea Arhangelului Mihail) néven. 1930-ban Codreanu a német SA mintájára megalapította a Vasgárdát, a Légió paramilitáris szervezetét. A mozgalmat feloszlatták, de újjáalakult és felvette a Mindent az országért (Totul pentru țară) és az 1937-es választáson megszerezte a szavazatok 16%-át, a parlament harmadik legerősebb pártja lett. Ugyanakkor a kormánykoalíció egy szereplője volt.
Az Antirevizionista Liga Szamosújváron
A harmincas években egyre erősödő nacionalista ideológia Erdélyt és Szamosújvárt is elérte. Egyre inkább erősödött a magyarellenesség a románság körében. 1933. december 15-én Bukarestben létrejött az nyíltan magyarellenes Antirevizionista Liga, szamosújvári fiokszervezete már rögtön a 30-as évek elején létrejött. A szervezett elnöke a román gimnázium igazgatója, dr. Precup Emil volt. A szervezetnek több magyarellenes megnyilvánulása volt az egykori örmény városban.
Magyarellenes megnyilvánulások
Egy nagyobb magyarellenes akciót 1934-ben szervezték a Főtéren, ahol egy nyilvános közgyűlést tartottak a városi románság jelenlétében és ahol a fő szószolló a Petru Maior Gimnázium egyik tanára, Gheorghe Pop volt. A közgyűlés szervezője a már említett Antirevizionista Liga volt, melyt nyíltan magyarellenes programot vállalt fel. Ezt a közgyűlést a román gimnázium 1933-1934 és 1936-1937-es évkönyve is megemlíti.
Egyházi személyek elleni fellépések
Az egyre erősödő magyarellenesség az egyházi személyeknek is okozott kellemetlenséget. Lőrinc János szamosújvári református lelkipásztort, valamint Veress László református lelkész tanítót a szamosújvári magyarok felbujtásával vádolta a kolozsvári katonai ügyészség azért, mert egy egyházgyűlés alkalmával elénekelték a „Ne csüggedj el kicsiny sereg” című zsoltárt. A katonai hadbíróság nagyobb pénzbírság kifizetésére ítélte őket.[1]
Feszült helyzet 1940-ben
1940-ben a román-magyar tárgyalások alatt a városban nagyon feszült lett a hangulat. A románok és magyarok közötti viszony elmérgesedett.
1940 augusztusának végén a Korona szálló nagytermében szervezett nagygyűlésen olyasmi is elhangzott, hogy a magyarok elmehetnek, ha nincsenek megelégedve sorsukkal, de aki marad az, aki marad, az hajoljon meg.[2]
Riti József Attila
[1] MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR, Magyar Távirati Íroda, 1939. február 1-én kiadott Bizalmi Értesítés
[2] A szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1940-41. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár, 1941, 13. o.
Leave a Reply