„Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.” Pilinszky János
Ma van advent első vasárnapja, ma gyújtják az adventi koszorú első gyertyáját. Mindenki ismeri ezt az ünnepkört, de lássuk hogyan alakult története.
A wikipédia szerint: „Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.”
Eredete a 4. századig nyúlik vissza, de VII. Gergely pápa (1020/1030 k. – 1085. május 25.) volt az, aki rendeletben négy vasárnapra szabta meg az adventet. 1570-ben V. Pius pápa az adventi időszakot az egész egyházban kötelezővé tette.
Az adventi koszorú készítése Johann Wichern német evangélikus lelkész nevéhez fűződik, aki 1839-ben elkészítette az első adventi koszorút. Készítési hagyománya azóta, az egész katolikus és protestáns világba elterjedt (az ortodoxoknál nincs sem advent, sem adventi koszorú).
Az adventi ünnepkörhöz hozzá tartozik az adventi naptár készítése is. Ez a szokás is német eredetű és a XX. század első éveire vezethető vissza. A wikipédia szerint: „Az adventi naptár kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.”
Az adventi időszakhoz, akárcsak a többi ünnephez is különféle szokások és babonák kapcsolódnak. Párat összegyűjtött a paloc.index.hu weboldal:
– az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen.
– az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz.
– Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.
– az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.
– Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.
Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.)
A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.
Riti József Attila
Leave a Reply