A szamosújvári örmény közösség árváit sem hagyta cserben, ezért két árvaházat is alapítottak: a Világositó Szent Gergely örmény-katolikus fiúárvaházat és a Kovrig Tivadar örmény-katolikus leányárvaházat. Ezek az árvaházak örmény árvákat neveltek fel.
Világositó Szent Gergely örmény-katolikus fiúárvaház
A fiúárvaház alapjait Lukácsi Kristóf esperes fektette le. Létrehozta a Szent-Rózsafűzér társulatot, azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön az árvaház épületének megépítésére, majd ő is adományozott négyezer forintot.
Kezdetben, épület hiányában az árvákat családoknál helyezte el, melyek ellátásáról az intézmény választmánya gondoskodott.
1877. szeptember 1-én nyílt meg az erre a célra épített árvaház és a kápolna, a város déli részén. Az építéséhez szükséges pénzalapokat a város, a városi lakosság és Erzsébetváros adományozták.[1]
A trianoni békediktátum után beszüntetették a magyar gimnáziumot, így a magyar diákok anyanyelvű oktatás nélkül maradtak. A helyzet úgy oldódott meg, hogy a városvezetés belegyezett abban, hogy a fiúárvaházban gimnáziumi oktatást indítsanak három tanárral. Az árvaház felekezeti iskolává alakult, ahova bejártak tanulni a leányárvaház növendékei, de több városi diák is.[2]
Az árvaházat 1948-ban államosították, majd 1953-ban egykori épületébe beköltözött a városi korház, mely napjainkban is ugyanazon a helyen működik.
Kápolnájában 1948 és 1969 között működött a korház hullaháza. 1969-ben megkapta az ortodox egyház és azóta templomként használják.
Kovrig Tivadar Örmény-katolikus leányárvaház
1893-banKovrig Tivadarazzal a céllal hozta létre az örmény-katolikus leányárvaházat, hogy az erdélyi árva és félárva örmény leányainak biztosítsa a nevelést. Építését 1901-ben fejezték be a Felső Vízutcában, de csak 1903 szeptemberében nyitotta meg kapuit.
A trianoni békediktátum következtében az árvaház rendeltetése megváltozott és nevelőintézetté vált olyan szórványban élő magyar-örmény gyermek számára, akit szülei taníttatni akartak.[3] Nagyné Lukács Klára kutatásából kiderült, hogy az árvaház összlétszámának alig 13%-a volt teljesen árva. A lányok 66%-a félárva, 21%-a pedig nem volt árva.
Az árvaház felügyelői a második világháború előtt német ajkú ferencesrendi apácák voltak. Alig a második világháborút követően kerültek magyar ferencesrendi apácák az árvaház felügyelői közé.
1948-ban államosították az épületet és megszűnt az árvaház. Épületét később az Ana Ipătescu Líceumnak adta az állam. Azóta is az említett iskola tulajdonát képezi.
RJA
[1] NAGYNÉ LUKÁCS KLÁRA: A szamosújvári örmény katolikus árvaházak története, http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/ormenyek/ormeny_diaszpora_a_karpat_medenceben_II/pages/magyar/014_nagyne_lukacs_klara.htm. (2018. augusztus 12)
[2] Uo.
[3] Uo.
1 Pingback