Kemény Zsigmond Alvincen született 1814. június 12-én és Pusztakamaráson halt meg 1875. december 22-én. Jókai Mór mellett a magyar romantikus regényirodalom egyik legnagyobb alakja. 1867-től 1876-ig a Kisfaludy Társaság második elnöke volt.
1820-ban betegeskedése miatt Zalatnára küldték, ahol 1823-ig nagybátyja, ikafalvi Barók Dániel házába lakott. Édesapja 1823-ban bekövetkezett halála után az első házasságból származó gyermekek pert indítottak az özvegy édesanya ellen.
1823–ban felvették a nagyenyedi kollégiumba. Kezdetben a Kemény-kastélyban lakott, de 1826–27 körül átköltözött a bentlakásba.
1834–35-ben hallgatóként részt vett a kolozsvári országgyűlésen. Kolozsváron összebarátkozott Wesselényi Miklóssal, Kovács Lajossal, Bölöni Farkas Sándorral és Szentiváni Mihállyal. Miután az országgyűlést 1835-ben feloszlatták, Kapudra költözött édesanyjához. 1837-ben a marosvásárhelyi királyi táblánál végzett joggyakorlatot. Első cikkei 1837 decemberében jelentek meg a Nemzeti Társalkodóban Gondolatok, illetve Két levél a bajviadalról címmel.
1840 őszén tért vissza Kolozsvárra, ahol 1841–től az Erdélyi Híradó munkatársa lett. 1842. január 1-től ez Erdélyi Híradó szerkesztője lett Kovács Lajossal.
1843-ban kiadta a Korteskedés és ellenszerei című röpiratának első részét. A röpirat felkeltette Széchenyi István érdeklődését a szerző iránt, és a Magyar Tudományos Akadémia 1843. október 7-én levelező tagjává választotta. 1843 második felétől gróf Wass Györgyné kolozsvári házát látogatta, ahol kölcsönösen megszerették egymást Wass Ottíliával; a lány anyja azonban nem járult hozzá házasságukhoz, így a kapcsolat megszakadt.
1846 novemberétől a Pesti Hírlapba írt, majd 1847 elején Pestre költözött. A márciusi törvényeket helyénvalónak találta, de félt a forradalom következményeitől. Május 16-tól a Pesti Hírlap egyik szerkesztője. Kiállt a Batthyány-kormány mellett.
1848. június 22-én képviselő lett, de alig vett részt a parlamenti munkában. Az országgyűlés 1849. április 13-i zárt ülésén ő is ellenezte a függetlenségi nyilatkozat azonnali kibocsátását.
Május 9-én Szemere Bertalan belügyminisztériumi tanácsossá nevezte ki.
A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott. 1850 júliusában felmentették.
A forradalom leverése után a Pesti Hírlap hasábjaiban támogatta az Ausztriával való kiegyezés gondolatát. Deák Ferenc jobb kezeként harcolt a kiegyezés megvalósulása érdekében.
1867-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek, de nem vett részt a parlamenti munkában, majd Pusztakamarásra vonult és itt töltötte életének hátralevő részét.
Életében megjelent kötetei
- Korteskedés és ellenszerei. Kolozsvár: Királyi Lyceum-nyomda. 1843-44..
- Gyulai Pál. Pest: Hartleben, 1847
- Forradalom után. Pest: Heckenast, 1850
- Még egy szó a forradalom után. Pest: Heckenast, 1851
- Férj és nő. Pest: Szilágyi, Emich és Eisenfels, 1852
- Ködképek a kedély láthatárán. Pest: Emich, 1853
- Szerelem és hiúság. Pest: [?], 1854
- A szív örvényei; Erény és illem. Pest: Emich, 1854
- Özvegy és leánya. Pest: Emich, 1855–1857
- Zord idő. Pest: Pfeifer, 1858
- A rajongók. Pest: Pfeifer, 1858–1859
- Az Unio-törvényekről. Pest: Emich, 1861
- Tanulmányai. Pest: Ráth, 1870
Riti József Attila
Hallgasd/hallgassa meg a podcastom első epizódját a Spotify vagy a Soundcloud platformokon:
Leave a Reply