A várost a XVIII. század elején alapították az Erdélybe telepedett örmények, melyeknek ősei 1239-ben vándoroltak ki az örményországi Ani városából. Erdélybe 1672-ben fogadta be őket I. Apafi Mihály. Kezdetben Besztercén éltek, de a szászok miatt elköltöztek. 1696-ban I. Lipót császártól haszonbérbe megkapták a szamosújvári uradalmat.
1700-ban Oxendius Verzelescul püspök, I. Lipót császártól engedélyt kapott a város építésére. Ugyanakkor szabadságlevelet is kapott, az örmény közösség számára. Tervezője Alexa, római mérnök volt, aki kisebb és nagyobb telkekre osztotta a várost. A nagyobb telkeket a módosabb családok vásárolták meg. A települést fallal vette körül és három kapun lehetett megközelíteni. A városi telkek mellett minden család kapott egy városon kívüli telket is, egy kukoricásföldet, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen a megélhetésük.
Alapításkor a város neve a hivatalos okmányokban Örményváros néven szerepelt. Örmény neve Hayakhaghakh, latin neve pedig Armenopolis volt. Későbbi nevét, a Szamosújvárt a fegyházként működő vártól kapta. A Szamosújvár néven 1838 óta szerepel a település, amikor a város elöljáróinak kívánságára vették fel a magyar nevet.
A város gyorsan gyarapodott, 1712-ben 100 örmény család telepedett le, de 1716-os összeírás már 130 örmény családot említ, 111 telken.
1726. október 16-án a város a Liberum Oppidum Armenopolitanum (vagy Libera Civitas Armenopolis) nevet kapta VI. Károly császártól. 1728-ban, nem sokkal az alapítás után a település elszenvedte első nagyobb katasztrófáját, július 20-án kitört egy nagy tűzvész, amely következtében több ház leégett. A tűz azért is volt nagyobb, mert abban a pillanatban még sok ideiglenesen fából épített ház volt a fiatal település területén.
1728-ban szabályozták a heti vásár napját. Hosszas egyeztetések után a hétfői napot jelöltek ki. Nemsokkal a város alapítása után III. Károly király a vár körüli szamosújvári uradalmat, a Kandia falut 90 évre a városnak adományozta.
1773-ban a városba látogatott II. József császár, aki három órát töltött a településen és Dániel Tódor házában volt megszállva.
1788 márciusában megnyílt a város első patikája. Karácsonyi Gratián nyitotta a Főtéren. A székesegyház közelsége miatt a patikát elnevezték Szentháromság patikának. Mivel Karácsonyi nem volt patikus gyógyszertárát egy képzett patikus vezetésére bízta. Halála után a patikát özvegye, Lorántffi Katalin örökölte, majd lányának, Karácsonyi Veronika házassága révén a patika tulajdonjoga Placsintár Dávidra szállt. A gyógyszertárat, haláluk után gyerekeik működtettek tovább.
Az uralkodóház iránti hűségüknek és a kereskedelmi eredményeik miatt, 1787. szeptember 21-én II. József császártól a város megkapta a Libera Regiaeque Civitas Armenopolis (szabad királyi város) címet, amit az 1791-es országgyűlés is megerősített. A kiváltságlevél következtében a városnak országgyűlési küldöttjei is lettek.
A várat 1786. március 27-én, II. József császár korábbi rendelete következtében fegyintézetté alakították és a mai napig nem változott rendeltetése. 1873 és 1878 között a várban raboskodott Rózsa Sándor, a híres betyár. Sírja is az egykori rabtemetőben, a vár mellett található.
1791-ben Balta Emánuel, hosszabb huzavona után postát alapított a Harmadik utcában. A posta székhelye a Balta Emánuel által építtetett Balta ház. A Harmadik utcát, a postáról elnevezték Posta utcának.
A XIX. század elején a város modernizálási folyamaton esett át. Kiköveztek az utcákat, szabályozták a gyakran kiáradó Kiss Szamos folyását. 1812-ben megásták a Malom árkot, amin egy malmot is felállítottak, a város északi részében. Ugyanabban az időben szerelték fel a város tűzoltóságát korszerű felszereléssel.
1817. augusztus 17-én Szamosújvárra látogatott I. Ferenc osztrák császár és magyar király és felesége Sarolta Auguszta Karolina bajor királyi hercegnő. A császár és felesége Dés felől érkeztek és két napot töltöttek a városban, Placsintár Dávid főtéri házában. Két napos látogatása során a császár meglátogatta a ritkaságnak számító Deák hármas ikreket, amelyeket meg is ajándékozta. I. Ferenc látogatásának emlékére a Víz utcát elnevezték Király utcának, ugyanis azon jött be I. Ferenc és felesége.
1824. február 12-én a város alapításától először adtak elő színdarabot. Az előadok helyi diákok voltak.
1838-ban a városi tanács kérésére a város szűk határát kiterjesztették és a városba vezették az országútat, amely addig elkerülte a települést. Mindezt azzal a céllal tették meg, hogy a várost kereskedelmét fellendítsék és szorosan bekapcsolják az ország gazdasági vérkeringésébe.
1848 márciusában a Budapesti forradalom híre Szamosújvárra is elérkezett és aktivizálta a lakosságot. Különböző forradalmi tanácsok jöttek létre és több népgyűlést is szerveztek.
A város közössége aktívan beavatkozott az 1848-1849-es szabadságharcba, élő példa erre Kiss Ernő, Orstein József, Czetz János, Adler Severin és Hermánn János. 1848 augusztusában önkéntesekből toborzott honvédséget is felállítottak a városban.
1848. november 10-én Urbán tábornok bevonult a városba, a Főtérre két ágyút helyezett el és azzal fenyegette a várost, hogy ha nem fizet 40 ezer forintot, akkor szétlöveti a székesegyházat. A város elöljárósága még aznap este összegyűjtötte a szükséges pénzt. Urbán 1500 katonáját, a város déli részén lévő Kérő fürdőnél szállásolták el.
A várost Bem József tábornok és csapatai szabadították fel, 1848. december 23- án, a lakosság nagy örömére.
1849. augusztus 19-én, a világosi fegyverletétel után pár nappal a város nyugati oldalán, a szabadságharcot leverésében segítő oroszok, katonai tábort állítottak.
1852. augusztus 2-án I. Ferenc József is ellátogatott Szamosújvárra. A császár érkezésének tiszteletére díszbe öltözött a város. A lakosság és az elöljárók a Főtéren fogadták a magasrangú vendéget. A városban kevés időt töltött a császár és meglátogatta a várat. Tervben volt a főtéri Szentháromság örmény-katolikus székesegyház meglátogatása is, de megeredt az eső és ez elmaradt, az egyházi elöljárók nagy bánatára. A városban töltött pár óra után I. Ferenc József Kolozsvárra ment.
1853. november 23-án IX. Piusz pápa létrehozta a Szamosújvári görög-katolikus püspökséget. A döntést az „Ad Apostolicam Sedem” elnevezésű bulában közölte. A püspökség székesegyháza a Kandia városrészben volt. A városban alig a XX. század elején építettek székesegyházat, Trefort Ágoston, XIX. század végi látogatása következtében.
1855. szeptember 21-én kitört a város történetének legnagyobb tűzvésze, melynek következtében a leégett a ferences templom, a kolostor, a nagyfogadó és a táncterem, 3 mészárszék, 45 ház, 50 istálló, 13 üzlet és 51 kamra.
1864-ben elkészült a város egyik büszkesége, a Népkertnek elnevezett sétatér. A Sétatért szakszerű tervezés kísérte, párja alig akadt az országban. Abban a korban kis Schönbrunnak is nevezték a városi parkot.
Az 1867-es kiegyezést követően a város hivatalos neve Szamosújvár lett. Az elnevezést időnként korábban is használta a lakosság.
1881-ben kiépült a vasúti összeköttetés a Szamosvölgye Vasút társaságnak köszönhetően. A városon áthaladó Dés-Apahída vasútvonalat 1881. szeptember 15-én helyezték üzembe hivatalosan. A hivatalos átadás 1881. október 16-án esett meg Ordodi Pál és báró Kemény Gábor miniszterek jelenlétében.
1884. november 1-én Trefort Ágoston közoktatási miniszter Szamosújvárra látogatott, melynek következtében megépülnek a Magyar Állami Királyi Főgimnázium és a görög-katolikus székesegyház.
1884. december 12-én a Kis Szamos túlsó oldalán lévő régi országutat lezárták és hivatalosan is felavatták az új országutat, amely Dés felől a városon át, a Vízutcán ment Kolozsvár felé.
RJA
Hallgasd/hallgassa meg a podcastom első epizódját a Spotify vagy a Soundcloud platformokon:
Leave a Reply