A romániai kommunizmus megtorló gépezetének egyik fontos fogaskereke a XVI. században épített Martinuzzi várban működő szamosújvári börtön volt. A kommunista hatalomátvétel után a szamosújvári börtön foglyai, kivétel nélkül mind a rendszer ellenfelei voltak. Az őrök kegyetlenek voltak, a körülmények kritikán aluliak, az erőszak pedig hozzátartozott a mindennapi élethez.
A hóhérok a börtön parancsnoka Petre Goiciu, helyettese Constantin Istrate főhadnagy, Aurel Mihalcea és Petre Tudoran századosok, Domokos (vagy Domocos) hadnagy, a Somlea testvérek, Sin doktor, Bob felcser és sokan mások voltak.
Az őrök brutalitása és az elviselhetetlen körülmények következtében 1958. július 14-én kitört a szamosújvári börtönlázadás. Az egyik cellában, ahova száz embert bezsúfoltak, befalazták a vécét és helyébe egy csebret raktak. Az ürülék elviselhetetlen szaga és a levegő hiánya ingerlékennyé tette az embereket és fellázadtak, a lázadás pedig futótűzként terjedt végig a börtönön A rabok ledobálták az ablakokra felszerelt faredőnyöket és óriási üvöltésbe kezdtek, még a börtön szirénáját is túlüvöltötték. A börtön kegyetlen parancsnoka, Petre Goiciu Securitate ezredes Kolozsvárról kért segítséget, mert a börtön személyzete nem tudott megbirkózni a felkeléssel. A karhatalmi erők állig felfegyverkezve, véletlenszerűen belőttek a zsúfolt cellákba, ahol többen meghaltak. A halottak és sérültek számáról sohasem készült hivatalos jelentés. Ezt követően a cellákból kiemelték azokat a személyeket, akikről azt hitték, hogy a lázadás szervezői voltak és elvitték őket.
Petre Goiciu a kommunista rendszer egyik hóhérra volt, a túlélők emberfeletti kegyetlenségéről beszélnek. Galacról került Szamosújvárra. Paul Goma, disszidens író a Gherla című művében azt írta, hogy Goiciu Gheorghe Gheorghiu-Dej egyik kegyeltje volt, ugyanis annakidején együtt dolgoztak a galaci vasúti műhelyben. Goiciu ott volt bádogos. 1958-ban nyugdíjazták, utána pedig hazaköltözött Galacra. Nem érte el az elszámolást, ugyanis 1980-ban, kitüntetve ágyban párnák között halt meg.
Goiciu nyugdíjaztatás után a börtön új parancsnoka, az egykori helyettese volt, Constantin Istrate főhadnagy lett, aki 1954-ben került a börtönhöz. Pár hónapos parancsnoksága alatt nem kevesebb mint 210 politikai foglyot végzett ki kegyetlenül.
Istrate 1962-es nyugdíjazása után két évig Szamosújvár néptanácsának elnőke lett, majd három éven keresztül a szamosújvári járás néptanácsának elnőke. 1967-ben sikkasztás vádjával tíz éves börtönbüntetésre ítélték, de őt év után szabadlábra helyezték.
Szabadulása után Szatmár és Zilah megyei építőtelepeken dolgozik, majd 1982-ben egy Temes megyei mezőgazdasági létesítményhez kerül, ahol 1987-ig dolgozott.
Constantin Istrate elérte azt, hogy bűnvádi eljárást indítsanak ellene, de az ítéletet már nem érte el, ugyanis 2014-ben, 88 évesen meghalt.
Leave a Reply