A fagyosszentek

A fagyosszentek sorozata Pongráccal (május 12) kezdődik, majd Szerváccal (május 13) és Bonifáccal (május 14) folytatódik, utolsó a sorban Orbán (május 25). Az Ipoly mentén Zsófia napját (május 15) is a fagyos szentek közé sorolják. Magyar nyelvterületen kívül Lengyelországban, Svájcban, Bohémiában (Csehország) és Németország keleti részén is fagyosszenteknek tartják.

A hagyomány szerint a melegedő időjárás május közepén hirtelen lehűl, esik az eső és sok esetben éjszakai fagy is előfordulhat, ami tönkreteszi a zsenge növényeket, rügyeket és virágokat. Emiatt bevett szokás volt, hogy az uborkát, a paradicsomot és a babot (paszuly) csak a fagyosszentek utáni napokban ültették el. Pongrác, Szervác, Bonifác, ill. Orbán napján a gazdák tüzeket gyújtottak a gyümölcsösben, hogy megvédjék a fákat a fagytól.

Az említett szentek nevéhez más hiedelem is köthető. Egyes vidékeken úgy tartják, hogy ha tiszta és felhőtlen ilyenkor az ég, akkor gazdag szőlőtermés lesz az adott évben.

A szakemberek régóta foglalkoznak a témával és a jelenséggel, s bár semmilyen kapcsolatot nem találtak, ha Észak- vagy Északnyugat-Európa felől hideg levegő érkezik, a nappali hőmérséklet visszaesik. Mindez abban az esetben ha derüs az ég és száraz a levegő.

A népi hagyomány szerint Pongrác, Szervác és Bonifác haragsznak, és emiatt faggyal büntetik az emberiséget.

Kik voltak a fagyosszentek?

Szent Pongrác

Szent Pongrác 289-ben született Frígiában (a mai Törökország területén). A legenda szerint szüleit korán elveszítette, és nagybátyjával, Dénessel együtt Rómába költözött, ahol a pápa megkeresztelte. Dénes halála után a fiút egy keresztény közösség pártfogásába vette. A legenda továbbá azt mondja, hogy 304-ben (tizenöt évesen) a keresztényüldözések áldozata lett. Diocletianus császár parancsára a Via Aurelia mentén lefejezték.

Szent Szervác (Szerváciusz)

Szent Szerváciusz születési éve ismeretlen. Tongeren, majd pedig Maastricht püspöke volt.

Szervác gyerek- és ifjúkoráról szinte semmit sem tudunk. Egy középkori életrajz szerint azonban örmény származású volt. A legenda úgy tartja, hogy anyja, Memelia rokonságban állt Keresztelő Szent Jánossal és Jézussal. Továbbá a legenda azt is elmondja, hogy fiatalkorában a Szent Sír egyik őrzője volt, amikor látomást látott, és Tongerenbe utazott, ahol átvette a püspöki tisztséget. A legenda továbbá azt is elmondja, hogy Rómába utazott, ahol álmában megjelent neki Szent Péter és megjósolta Tongeren pusztulását. A látomás következtében hazautazott, ahonnan átköltözött Maastrichtba. Költözése után nem sokkal, 384. május 13-án meghalt.

Tarsusi Szent Bonifác

A harmadik évszázad elején Bonifáciusz egy látomás következtében megkeresztelkedett, majd Tarsusba utazott, ahol elfogták és 307. május 14-én kivégezték. Mártírhalála következtében később szenté avatták.

RJA

További népi hagyományokról itt olvashatnak:
népszokások