Egyéb kategória, Helytörténet, Népszokások, Uncategorized

Karácsony a két világháború közötti Szamosújváron

Székely fenyők

Van ami nem változott az elmúlt 91-92 évben, ugyanis amint a harmincas években úgy napjainkban is jótékonykodnak karácsonykor. Jelen cikkünkben megláthatják, hogyan várták a szeretet ünnepét, hogyan ünnepelték a karácsonyt.

A két világháború közötti Szamosújváron a karácsonyi ünnepségeket a korabeli sajtó is megörökítette. A Heti Hírek című hetilap részletes beszámolókat közölt a városban tartott karácsonyi jótékonysági rendezvényekről és előadásokról. Ezekből a tudósításokból próbáltam összerakni a képet, mely, más források hiányában, természetesen távolról sem tökéletes.  

A harmincas években minden közösségnek megvolt a maga ünnepe, úgy a reformátusoknak mind az örmény-katolikusoknak. Természetesen az ünneplésnek voltak közös pontjai is éspedig a jótékonykodás, a szegények és rászorultak megsegítése. A jótékonyságra annál inkább szükség volt, ugyanis a városvezetés (mint ahogy ez a korabeli sajtó hírekből is kiderül[i]) nem törődött a rászorulókkal, de még a város sorsával sem (erről már korábban írtunk, a linkre kattintva elolvasható a cikk: https://tortenelmimagazin.ro/hanyagsag-es-gazdasagi-valsag-az-egykori-szamosujvaron).  

A római katolikus leányklub („mely élén agilis elnöknőjével, Nits Margit úrleánnyal, már hetek óta gyermekruhákat készített az összegyűjtött ócskaságokból, hogy a kis rongyosok szívébe karácsonyi örömet varázsoljanak”[1]), az örmény katolikus-, görögkatolikus- és református egyházak minden évben aktívan kivették szerepüket a jótékonykodásból. Ruhákat, szeretetcsomagot, pénzt gyűjtöttek a rászorultaknak, melyeket az úgynevezett karácsonyfa ünnepélyek keretén belül adtak át a rászorulótoknak. Ez az ünnepély minden esetben karácsony előtt (kb. egy héttel) volt megszervezve, hogy az érintettek még időben megkaphassák az adományokat, hogy boldogabb legyen a karácsonyuk.

A reformátusoknál a karácsonyfa ünnepély célja a szegény református gyerekek megsegítése volt (mint ahogy ez már fentebb is megjegyeztem). Ezt az eseményt a nőszövetség szervezte a parókia kultúrtermében, mely az egykori 2-es számú általános iskola emelet nélküli szárnyában volt, ugyanis az a szárny a református egyház volt (amit a rendszerváltoztatás után visszakaptak és amit mai napig bérel az 1-es számú iskola (mely a 2-es számú iskolát bekebelezte).

A jótékonysági ünnepély nagy népszerűségnek örvendett a rászorulók körében (melyek sokan voltak az 1929 – 1933-as nagy gazdasági világválság éveiben), ugyanis: „a Parochia kultúrtermét zsúfolásig töltötte’ meg a gyermeksereg, szülők, s az érdeklődők sokasága. Egymás hátán tolongott a nagy tömeg s bi­zony igen tekintélyes számban vol­tak kénytelenek eltávozni mindazok, kik nem tértek be a terembe”[2], tudjuk meg az 1929 és 1935 között Désen és Szamosújváron megjelenő Heti Hírek hasábjaiból.

A szeretetcsomagok kiosztását a gyerekek műsora előzte meg, melyre: „csön­desen, szinte észrevétlenül készültek”[3] el a gyerekek. Előadásuk „minden egyes száma értékes, kedves, szívet, lelket gyönyörködtető volt, melyet a sok gyerek zsibongása közepette is, élvezettel hallgatott végig a közönség”[4].

Az 1932-es színvonalas előadást az egyházközösség kultúrbizottságának főrendezője, Bokor Böske szervezte. A Heti Híreknek köszönhetően az ünnepély repertoárja is ismert:

„1. Jézuska követe. Prolog. Írta Bokor Böske. Előadta Kabdebó Edith. — 2. Csendes éj Énekelte a Leányszövetség. — 3. Téli imádság a szegényekért. Szavalta Csonka Pityu. — 4. Karácsony. Szavalta Móritz Ibolyka. — 5. Karácsonyi meglepetés. Előadták: Szász Irénke, Rácz Erzsiké és Marosffy Szabcsi. (A műsor legkedvesebb száma, fénypontja). — 6. A legszebb karácsonyfa. Szavalta Tóth Pityu. — 7. Karácsonyi ima. Szavalta Vadász Erzsi. — 8. Csillag­hullás. Előadták: Morár M, Bányai A, Marton M., Orbán A., Gergely M., Görgényi R , Bokor K , Torkos A. és Szakács P. — 9 Mennyből az angyal… Énekelték a gyerekek. — 10. Záró­beszéd. Tartotta Lörincz János esperes (a helyi közösség lelkésze[5])”[6].

Az ünnepély után sorra került az adományok kiosztása, mely bár nem kis erőfeszítésébe került az 1152[7] tagot számláló református egyházközösségnek, ugyanis az akkor tomboló nagy gazdasági világválság ezt a közösséget is súlyosan érintette.

Az adományok pontos leltárát is a Heti Hírek című hetilap közölte: „ki lett osztva (teljesen új anyag): 8 drb. leánykaruha, 12 drb. fiúing, 6 drb. nadrág, 2 drb. téli kabát, 20 drb. zsebkendő, 8 pár harisnya, 4 pár cipő, 1 pár csizma, 8 drb. kötényke, 155 drb. ajándék­csomag. — Szegényeknek: 26 kgr. liszt, 85 kgr. zsír és 800 lej pénzadomány (ami akkor sem volt túl nagy összeg, ugyanis 1932-ben 40 lej volt 1 kg liszt)[8][9]

Az örmény – katolikus közösség karácsonyfa ünnepét minden évben az örmény katolikus iskola vezetősége szervezett. Az ünnepség a főesperes-plébános beszédével kezdődött (1932. december 18-án Dr. Kapatán Márton, aki egy évre rá, karácsony előtt, december 18-án, hétfőn, a reggeli mise után meghalt: „hétfőn még elvégezte reggeli miséjét, életerőben, egészségben. Mise után kis átfázásról panaszkodott, hazament s gazdasszonyától forró teát kért. Az ital­ból két kanállal ivott, keze lehanyatlott s hang nélkül, jajszó nélkül kiszenvedett. Jó embernek kijáró szép halállal halt”[10])majd pedig a diákok előadása következett.

Az 1932. december 18-án tartott ünnepélyen Dr. Kapatán Márton főesperes-plebános nyitóbeszéde után Batrin Miklos örményül szavalt, amit a hallgatóság „háromnegyed része nem értette meg (akkor volt még örményül tudó ember a városban, most 92 évvel később már nincs[11])”[12]. A műsor további pontjairól aprólékosan beszámolt a hírlapíró, a következőkben:

„Esztegár Judithka és Papp Rózsika a Tommy és Társa c. operette egyik slágerszámának zenéjére lejtett apacstánca nagy sikert aratott. Annyira tetszett, hogy meg kellett ismételniök.

Pongrátz Ernőt már nem kell bemu­tatnunk. Régi ismerősünk. A Karácsonyi mese c.költeményt nagyon szépen sza­valta el.

Pongrátz Ödön (az „56-os forradalmár[13]) nagyon szépen hege­dült, de még nagyon sokat kell gyako­rolnia.

Az iskola növendékeiből alakított szavalókórus a „Celli búcsú” c. költeményt adta elő, nagy sikerrel. A kórust beta­nítójuk, Szácha Margit tanítónő vezette. Papp Rózsika, az iskola énekművésznője, Estharang c. műdalt adta elő óriási siker mellett. Nagyon szépen énekelt.

Szeráp Szerábián egy szellemesen összeállított kupiét adott elő egy ismert népdal dallamára. A pár év előtt ideke­rült fiúcska meglepően tisztán beszéli nyelvünket. Vastapsot kapott.

A legszebb ajándék c 3 képes szín­darabban Bood Anci, Abkarovits Gizi, Tárnáján Sziránus, Kádár Lujzi. Kapatán Anci és Rózsi, Hárib Bözsi, Gámenczy Bözsi és Pongrátz Ödön arattak si­kert.

Befejező számként az iskola növendé­keiből alakult énekkar adott elő egy karácsonyi éneket.”[14]

A római katolikus egyház karácsonyi előadását az iskola szervezte, pontosan a római katolikus elemi iskola melynek diáksága, a szavalatok és énekek mellett a legtöbbször egy több felvonásos gyerekszínművet adott elő, rendezője minden esetben az iskolaigazgató volt (1931-ben Novák Ferenc). Az ünnepély jövedelme: „a szegény iskolás gyerekek felruházására fordíttatik”[15], így a rászoruló gyerekek egyik évben sem maradtak ajándék nélkül karácsonyra: „20 kisleányka és 6 kisfiú meleg ruhácskával; 10 leányka és 6 fiú cipőcskével és 16 pár harisnyával voltak a kis Jézuskától megajándékozva”[16].

Karácsonyi jótékonykodással nem csak az egyházak foglalkoztak, hanem a város többi szervezetei is. Ilyen szervezet volt a Szamosújvári Jótékony Nőegylet is, mely minden évben, karácsony másodnapján, a Korona szálló dísztermében (a mostani művelődési ház) táncestet szervezett a szegények megsegítése céljából. A táncesten a szervezet felhívására a város vállalkozói (korabeli szóhasználattal élve iparosai) pénzel és egyéb tárgyakkal járultak hozza a rászorúltak megsegítéséhez. Az estélyek kulturális programját a szamosújvári műkedvelő egyesületek és társulatok biztosították. Az 1931. december 26-én tartott táncos estén is a Magyar Műkedvelők Egyesületének tagjai léptek fel és nagy sikert arattak, mint ahogy ezt a korabeli sajtóból tudhatjuk: „a Szamosújvári Jótékony Nőegylet műsoros táncmulatsága úgy anyagi, mint erkölcsi siker tekintetében kitűnően sikerült”[17]. A Szamosújváron és Désen megjelent Heti Hírek 1932. január 1-én megjelent lapszámában a rendezvény részletes programját is közölték, éspedig: „első számként Arató Zoltán r. kath. tanító kuruc-dalokat játszott tárogatón, Bocsánczy Bözsike harmónium kísérete mellett. A közönség kitörő tapssal újráztatta meg a két zeneművész által kitűnően előadott dalokat. „A röhögő ember” című egyfelvonásos vígjáték következett ezután, melyet Voith Ernő, Begidsán Ferenc, Zakariás László és Koncz Ferenc vittek sikerre. Áján Szivu „Haldokló hattyú” nehéz táncával keltett kellemes meglepetést. Gyönyörű táncát megtapsolta a közönség. A falusi „bábjátékéban Bocsánczy Giziké, Rakolcza Juliska, Voith Ernő népdalegyvelege pompásan sikerült. A műsor utolsó száma „Konrád 3“című kétfelvonásos vígjáték volt, melyben Serlegi Sári, Szőcs Ferencné, Zakariás László, Begidsán Ferenc, Voith Ernő, Herskovits Jumi, Móritz Gerő és Koncz Ferenc könnyekig kacagtatták a közönséget. Az egyes műsorszámokat Gábor József konferálta be nagy tetszéssel. Műsor után kezdetét vette a tánc, mely a legjobb hangulatban a reggeli órákban ért véget”[18].

A karácsonyi jótékonysági bálok, rendezvények és előadások mellett egyéb kulturális programokat is szerveztek a városban. Minden közösségnek vagy intézménynek megvolt a maga ünnepélye, ilyen volt például az Iparosegylet műsorestje, mely a legtöbbször az egylet székházában került sor megrendezésre a városi ifjúság közreműködésével. Az ünnepély színházi előadással kezdődött és minden esetben táncmulatsággal ért véget. 1932-ben Az eskü című három felvonásos népszínművet adták elő.

A karácsonyi ünnepély és bálszezon másik kiemelt eseménye az ünnep harmadnapján, a szamosújvári altisztikar által szervezett színelőadással egybekötött bál volt.

Az ünnepi programok sorát gyarapította a szamosújvári Református Dalkör ünnepélye is, melyet a legtöbb esetben az ünnep második napján tartottak: „Karácsony másodnapján tartott sikeres műsoros estélyen szép fejlődésről tett tanúságot énekszámaival. A műsor többi pontjait Dudulz Ilonka kitűnő szavalata, Veress László s. lelkész és Szekeres István énekduettje adták, melyet Begidsán Ferenc szépen kisért mandolinon. A konferanszié csupa szellem és ötletesség volt”[19].

Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a szamosújvári magyarság mindig aktív kulturális életet élt, mely hozzájárul a magyarság megmaradásához, függetlenül attól, hogy milyen viszontagságos éveken mentük át.

RJA

A kép illusztráció. Forrás: Fortepan / Kieselbach Tamás


[1] Heti Hírek, 1931. december 25 – III. évfolyam 51-52. lapszám

[2] Heti Hírek, 1932. december 25 – IV. évfolyam 50-52. lapszám

[3] UO

[4] UO

[5] A szerző (RJA) megjegyzése

[6] UO

[7] VARGA E. ÁRPÁD, Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992), https://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=21&cikk=m020410.html (letöltve 2024. január 1)

[8] A szerző (RJA) megjegyzése)

[9] Heti Hírek, 1932. december 25 – IV. évfolyam, 50-52. lapszám

[10] Heti Hírek, 1933. december 25 – V. évfolyam, 48/51. lapszám

[11] A szerző (RJA) megjegyzése

[12] Heti Hírek, 1932. december 25 – IV. évfolyam, 50-52. lapszám

[13] A szerző (RJA) megjegyzése

[14] Heti Hírek, 1932. december 25 – IV. évfolyam, 50-52. lapszám

[15] Heti Hírek, 1931. december 13 – III. évfolyam, 50. lapszám

[16] Heti Hírek, 1929. december 25 – I. évfolyam, 34. lapszám

[17] Heti Hírek, 1932. január 1 – IV. évfolyam, 1. lapszám

[18] UO

[19] Heti Hírek, 1933. december 31 – V. évfolyam, 52. lapszám


[i] „A város­ vezetőséggel ellentétben, mely nem igen hajlandó felfigyelni a nyomor segélykérő szavá­ra, a helyi társadalmi alaku­latok intenzíven feküdtek be­le a szegény iskolásgyerme­kek karácsonyi felsegélyezésének nemes munkájába.” – Heti Hírek, 1931. december 25 – III. évfolyam 51-52. lapszám

2 Comments

  1. Deak Ioan

    Nekem uj.Gratulalok.

Leave a Reply