Torma Károly

Csicsókeresztúri Torma Károly 1829. október 13-án született Kuduban (1910 óta a falu neve Várkudu lett)[1], mely abban a korban Belső-Szolnok vármegye része volt. Testvére Torma Zsófia, az első magyar régésznő volt (https://tortenelmimagazin.com/2020/11/25/torma-zsofia/). Apja pedig a dési születésű Torma József történész, Belső-Szolnok vármegye főjegyzője és pénztárnoka, majd országgyűlési képviselő volt, aki gyakran végzett régészeti feltárásokat Csicsókeresztúr környékén, ő kedveltette meg a régészetet gyermekeivel.

Torma Károly tanulmányait Besztercén kezdte a piarista algimnáziumban, majd a kolozsvári piaristáknál, a Királyi Akadémiai Líceumban (a mai Báthory István Elméleti Líceum elődje) jogot tanult, ahol 1848-ban diplomázott.

Tanulmányai befejezése után az erdélyi országgyűlés írnoka lett, ahol apja képviselő volt. Az unió kimondása után a pesti nemzetgyűlésen lett írnok. Torma Károly aktívan is kivette részét az 1848-1849-es szabadságharcból, ugyanis beállt honvédnak Bem József seregébe. Katonai pályafutását 1849. augusztus 26-án fejezte be a zsibói fegyverletétel következtében, majd bujdosni kényszerült.

1853-ban hazaköltözött és betegeskedő apjától átvette a csicsókeresztúri és kudui birtokokat, ahol gazdálkodott és archeológiával foglalkozott.

1855-ban Szászvárosban megnősült és feleségül vette Makray Bertát. Ezt követően pedig Ilosván feltárta az egykori római castrumot és epigráfiai anyagot gyűjtött a római korról.

1857-ben a berlini tudományos akadémia megbízásából Theodor Mommsen német római jogász és ókortörténész meglátogatta csicsókeresztúri birtokán, hogy megvizsgálja epigráfiai gyűjteményét, majd további kutatásra ösztönözte.

1861. december 20-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező- majd 1881. május 20-ától pedig rendes tagja lett.

1867-ben a Deák-párt nevében szerepelt a választásokon és országgyűlési képviselő lett, majd 1872 és 1875 között az országgyűlés egyik alelnöke volt. 1867 és 1872 között Belső-Szolnok vármegye főispáni tisztségét is betöltötte.

Politikai pályafutása után tanári pályára tért. 1876 és 1878 között az 1872-ben megalapított kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a közjog tanára volt. 1878 és 1887 között a budapesti tudományegyetemen tanított régészetet.

Budapesten 1879 és 1887 között feltárta Aquincum romjait és megalapította az Aquincum Múzeumot, majd 1887-es nyugdíjazása után Rómába, majd pedig Porto d’Anzióban lakott, ahol római kori kutatással foglalkozott.

1897. február 28-án, 67 évesen, álmában meghalt és a Róma melletti Porto d’Anzióban, temették el. Származására való tiszttel, temetésén magyarul is imádkoztak.[2]

Munkái:

1. Dacia fölosztása a rómaiak alatt. Kolozsvár, 1863. (Kül. ny. az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvei II. kötetéből).
2. Tizenkét római felirat Daciából. U. ott, 1863. (Kül. ny. az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvei II. kötetéből).
3. Zsögödi Mikó János naplójegyzetei. U. ott, 1863.
4. Római feliratok Erdélyből. Pest, 1865. (Kül. ny. az Archaeol. Közleményekből).
5. Kornis György emlékezete 1585-1593. Kolozsvár, 1865. (Kül. ny. a Kolozsvári Közlöny 72-74. számaiból.).
6. Adalékok éjszak-nyugati Dáczia föld- és helyiratához. 3 tábl. Bpest, 1864. Akadémiai székfoglaló. (Kül. ny. a M. Tudom Akadémia Évkönyveiből).
7. Über einige Dacische Inschriften. Wien, 1865. (Kül. ny. a Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale-ból).
8. Késmárki Thököly Imre naplója 1676-1678. évekből Közli … előszóval. Bpest, 1866. (Tört. Emlékek II. osztály Irók XVIII. kötet).
9. Okmányok az 1607. és 1608. évek történetéhez. U. ott, 1867. (Kül. ny. a Magy. Tört. Tár XIII. kötetéből).
10. Adalékok Sarmizegetusa és Aquincum felirataihoz. U. ott, 1874. (Kül. ny. az Archaeol. Értesítőből).
11. Oklevelészeti naptár. Calendarium diplomaticum. A középkori, főleg hazai oklevelek meghatározására átdolgozta és összeállította Torma József. Szerző halála után kiadta. Kolozsvár, 1879.
12. Neue Inschriften aus Dacien. Wien, 1879. (Kül. ny. az Archaeol-epigr. Mittheilungen aus Oesterreich-ből).
13. A Limes Dacicus felső része. Bpest, 1880. (Értekezések Tört. Tud. Köréből IX. 2.).
14. Repertórium Dacia régiség- és felirattani irodalmához. U. ott, 1880. (Latin czímmel is).
15. Az aquincumi amphitheatrum északi fele. U. ott, 1881. (Értekezések Tört. Tud. Köréből IX. 5.).
16. Inschriften aus Dacia, Moesia superior und Pannonia inferior. Wien, 1882. (Kül. ny. az Archaeol.-epigr. Mittheilung-ből)
17. Római cserépedény bélyegek és karczolatok. I., II. közlemény. Bpest, 1883. (Kül. ny. az Archaeol. Értesítőből).
18. Pulszky Ferencz Albuma. Ötvenéves írói jubileumára 1834-1884. Két fényképpel és két táblával. U. ott, 1884. (B. Nyári Jenővel, Henszlmann Imrével és Havas Sándorral).

---

[1] ERDÉLYI MÚZEUM, XVI. kötet, I. füzet 1899

[2] UO

Riti József Attila

Hallgasd/hallgassa meg a podcastom első epizódját a Spotify vagy a Soundcloud platformokon: