A szamosújvári városalapító örmény közösség a Főtér déli részén már 1720-ban letették a székesegyház alapkövet[1], de csak 1748. szeptember 8-án kezdtek hozzá a templom építéséhez.[2]
Az impozáns épület tervezőjének neve nem maradt fel az utókor számára, de a közösség gazdasági erejéből ítélve valószínűsíthető, hogy a kor egyik legjellegzetesebb tervezőjét hívhatták meg ennek kivitelezésére. Az építéshez szükséges pénzalap a lakosság, az örmény-katolikus egyház, a város és Mária Terézia adományából gyűlt össze. Az utóbbi támogatása 6066 forint és 30 korona.[3] A munkálatokat felügyelte Jeszeján Kristóf, majd ennek halála után Duha Kristóf.[4]
Az első mise
1759-ben a szentély annyira elkészült, hogy megtarthatták benne az első misét, de a templomépítés még távol volt a végétől.
A szerkesztési hibák és a gyenge alapnak köszönhetően a torony olyannyira megrongálódott, hogy életveszélyes lett, emiatt 1780 februárjában a nagyszebeni főkormányszék betiltotta használatát. Ugyanazon év február 14-én, a nagyszebeni főkormányszék Szamosújvári küldöttségének szeme láttára a torony összeomlott.[5] A ledőlt torony és a fedél építését 1782-ben kezdte meg Bringer János kőművesmester.
Leég a templomtető, ledől a torony
1788-ban egy villám következtében leégett a templomtető. A templom befejező munkálatait 1791-ben kezdik el Thallinger Fridrik mérnök és Überlacher Antal pallér.
1793-ban a templomtorony újra ledőlt, ami tetemes károkat okozott a közösségnek. Az építkezést Überlacher Antal, kolozsvári német kőműves fejezte be 1798-ban.
A templom homlokzatán lévő Szilveszter pápa és Világosító Szent Gergely szobrokat, Csürős Antal készítette 1803-ban, nem sokkal a felszentelés előtt.
1799-ben felkerül az óra a toronyba, melynek karbantartása Kolbemajer János órásmester feladata lett.
1804-ben tűz ütött ki a toronyban melynek következtében elolvadt a nagyharang egy része és az óra. Az új toronyórát Schantz Mátyás brassói órásmester készítette, 1805-ben.[6]
A székesegyházat 1804. május 26-án szentelték fel, annak ellenére, hogy a belsejében még folynak a munkálatok.
A Rubens festmény
A közösség egyik legértékesebb tárgya egy Rubensnek tulajdonított festmény, mely 1806-ban került Szamosújvárra I. Ferenc császár adományaként, pénzügyi támogatások fejébe.
A templom orgonáját Maiwal Henrik brassói orgonamester készítette 1846-ban, amikor megkötötték vele a szerződést.
A Rubens festményt 1944-ben Budapestre vitte a visszavonuló magyar hadsereg, ahonnan 1952-ben hozták vissza Romániába és a kolozsvári Szépművészeti Múzeum alagsorában tárolták egészen 1999-ig, amikor a szamosújvári örmény-katolikus közösség visszakapta és egy oldalkápolnába felállította a falra.
Újabb tűz
1960-ban a templomtorony és a tető leégtek. Ekkor, a halálcsengő kivételével, minden harangja elolvadt és azóta nincs harangja a létesítménynek. Jelenleg a kölni dóm harangjátéka hallatszik felvételről.
1963-ban lebontották a templom körüli lábasházakat és kerítést. A kerítésen lévő 12 apostol szobrát a templomban helyezték el.
Kádár József történész szerint a székesegyház építésének az összértéke 600 ezer forint volt.
[1] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Doboka vármegye monographiája, VI. Kötet, Dés, 1903. 167. o.
[2] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 18 o.
[3] Uo. 19. o.
[4] BALÁZS-BÉCSI ATTILA: Szamosújvári Örökség, Téka Alapítvány, Szamosújvár, 2013, 30. o.
[5] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 21. o.
[6] Uo., 30. o.
Riti József Attila
Az írás nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazinban, de attól még elolvasható a magazin is, a linkre kattintva:
Leave a Reply