A mai bejegyzés a városalapításról és annak körülményeiről szól.
1672-ben I. Apafi Mihály fejedelem befogadta a Moldvából kiűzött örményeket, melyek Erdély különböző településeire telepedtek le.
A XVII. század végén a szétszórtan élő erdélyi örmények I. Lipót császártól haszonbérbe kérték a szamosújvári (ez volt az első opció) vagy a görgényszentimrei uradalmat. I. Lipót pozitívan válaszólt a kérésre és 1696-ban kiadta azt a rendeletet, amely a szamosújvári uradalmat az örményeknek adta. A teljes vételárat 1758-ban fizette ki a város Mária Terézia császárnőnek.[1]
A város tervrajzát egy örmény mérnök, Álexa készítette, akit Oxendius Verzeleszkul püspök hozott Rómából. Alapját 1700-ban rakták le és elnevezték Örményvárosnak (örményül: Հայաքաղաք – Hájákághák).A várost alapító örmények Besztercéről, Gyergyószentmiklósról, Szemvízről, Felfaluból, Görgényből, Peteléből, Bátosból és Vicéből jöttek ide. A legtöbben Besztercéről érkeztek.[2]
Miután megtervezték a város úthálózatát (egyszere épült mindegyik utca, csak egyesek rövidebbek voltak) a megmaradt területet felparcellázták és minden család kapott egy-egy telket (20 m) vagy fél telket (10 m), amiért fizetniük kellett. Volt család, amely helyben kifizette (és ezek nem kellett többet fizessenek), de voltak, akik csak később rendezték tartozásukat (ők évente fizettek. Volt család, amely alig 1848-ban fizették ki az utolsó részletét). A házhely mellett minden család kapott a városon kívül egy kukoricaföldet és a keleti dombon (a mostani Epreskert) egy-egy szőlőst. A szőlőst kivágták és legelőnek használták a domboldalt, mivel nem volt elegendő legelője a közösségnek. Az alapítás után a várost fallal bekerítették, ahogy Szongott Kristóf is megírta monográfiájában:
„A város be volt kerítve; három kapun át lehetett a városba jutni. „Adtam a strázsáknak (öröknek) – mondja az 1719-röl vezetett jegyzőkönyv — kik a kapóknál vannak” (dévi észtrázsnerun, or portánun módin…). Ismét tovább: „Fogadott a város a három kapuhoz három strázsát, egynek-egynek adjunk 60 magyar frtot, hogy éjjelnappal strázsák legyenek, (strázsáljanak, őrködjenek, vigyázzanak) a kapuknál.“[3]
A városfal létezéséről kevés nyom található a forrásokban, csak Szongott Kristóf említi monográfiájában. Kép vagy rajz sehol sem maradt meg a városfalról. Úgyanakkor sehol sem említik mikor bontották le a falat, így könnyen megtörténhet, hogy a fal nem is létezett, főleg, hogy a város alapításakor már nem volt szokás Európában fallal bekeríteni a városokat.
[1]SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, III. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 22 o.[2]UO, 20. o[3]UO, I. kötet, 104-105. o.
A cikk 2020. január-én megjelent a szerző személyes blogján: http://ritijozsefattila.blogspot.com/
Az írás nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazinban, de attól még elolvasható a magazin is, a linkre kattintva:
Leave a Reply