Szamosújvárott mindig mozgalmas kulturális és gazdasági élet folyt, melyről sokat tudósított és cikkezett a korabeli sajtó, ezek közül pedig mi is megírtunk párat. A mai cikkünkben egy rövid, de szimpatikus történetet osztunk meg a tisztelt olvasóval.
A Kolozsvárott megjelenő Keleti Újság, 1943. január 5-én megjelent (26. évfolyam, 3. szám) lapszámában leírta, hogy milyen nagy sikerük volt a székely fenyőknek előző évnek karácsonya előtt.
A Szamosújvárra hozott több száz fenyő valósággal felvillanyozta a várost, a Keleti Újságban közölt beszámoló szerint az esemény miatt átalakult a város: „A fenyőfákat hozó székelyek talán nem is vették észre, hogy néhány órával megérkezésük után átalakult az egész város.”[1] A hír azért is számított rendkívülinek mert, a tudósító szerint (a ki valószínű szamosújvári volt, a lelkesedésből ítélve mellyel a tudósítást írta): „Ennyi fenyőt talán még sohasem látott Szamosújvár.”[2]
A Székelyföldről hozott fenyőkből mindenki vásárolt a városban, „még a cigányok is vettek a fákból.”[3] A lelkesedés a vendéglő- és bolttulajdonosokra is átragadt, ugyanis a „A vendéglőkben feldiszitett karácsonyfák várták a vendégeket, még az üzletek kirakataiba is jutott belőlük.”
A fenyőárus székelyek, talán nem is vették észre mennyire nagy örömöt okoztak a helybélieknek, legalább is a tudósító szerint: „A fenyőfákat hozó székelyek talán nem is vették észre, hogy néhány órával megérkezésük után átalakult az egész város.”[4]
A karácsonyfáknak hála a szeretet és a béke töltötte be a szamosújváriak szívét, ami oly fontos volt azokban az években amikor a háborús erőfeszítések és a fronton szolgáló családtagok sorsa megkeserítette mindenki életét. Ezt a tényt a cikkíró is megemlítette tudósítása végén: „A kicsi fák szeretetet és békességet hoztak minden házba és az utcákon járó emberek szívébe.”[5]
Riti József Attila
A kép illusztráció. Forrás: Fortepan / Kieselbach Tamás
[1] KELETI ÚJSÁG, 1943. január 5, XXVI. évfolyam, 3. lapszám, 5. o
[2] UO
[3] UO
[4] UO
[5] UO
Leave a Reply