A múlt bennünk él

Egyéb kategória, Életrajzok, Helytörténet, Irodalom, Magyar történelem

Szamosújvár és Petőfi Szibériában?

Érdekes módon, Szamosújvár nagy krónikása, Szongott Kristóf monográfiájában nem említi meg azt, hogy ha rövid időre is, de 1847-ben Petőfi megállt Szamosújváron is, de megemlít egy történetet, amely, ha nem direkt módon, de kötődik Petőfihez.

Valamikor a 19. század második felében, a szamosújvári várban raboskodott egy kunszentmártoni paraszt, valamilyen Manasesz, aki korábban kikerülve váradi börtönből Kolozsvárra ment, ahol: „felizgatta egész Magyarországot a hírrel, hogy most jön Szibériából és látta szegény Petőfit az ólombányákban szenvedni.”[1]

Kolozsváron hittek neki és nagy szenzációnak tartották a hírt, ezért egy lapkiadó, Papp Miklós megjelentette a történetet. Manasesz annyira hiteles volt, hogy Petőfi „vad grófja” Teleki Sándor (akinek koltói bortokán töltötték mézes heteiket Petőfi Sándor és Szendrei Júlia) „ebédre hívta meg magához Danit, a Manaszest és — talán épen — Helfi interpellált a házban, hogy van-e tudomása a kormánynak, hogy Petőfi muszka rabszolgaságban sinlődik?… Mit csinál a pétervári nagykövet? Persze az nem törődik a magyar dolgokkal! Mit neki Petőfi?!”[2]

Szongott Kristóf azt is leírta, hogy a hazafiak siratták Petőfi szibériai sorsát és mulatságokat szerveztek annak örömére, hogy megtalálni vélték híres költőnket. Továbbá „diszszónokok már fogalmazták a toasztot, a mit a hazaérkező fehér szakállú, sápadt és öreg Petőfinek mondani fognak, országos körútja alkalmával.”[3]

Manaseszről azonban elég hamar kiderült, hogy „úr czudarúl hazudott” és öt év börtönbüntetés letöltésére ítélték, amit a szamosújvári várban kellett letöltsön, „a hol olyan vendégszerető emberek laknak, kik olykor egészen idegen embereket, ott fognak teljes ellátásra életfogytiglan is… Ez ellen a vendégszeretet ellen panaszkodhatott —míg benn volt — alkalmasint Manaszes is…”[4]

Riti József Attila


[1] SZONGOTT KRISTOF: Szamosújvár szabad királyi város Monográfiája 1700-1900, III. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 220 o.

[2] UO

[3] UO

[4] UO

Leave a Reply