A XX. század elején még semmi sem utalt azokra a változásokra melyek Erdélyt és Szamosújvár városát sújtották. A század elején megkezdődött az örmény közösség hanyatlása. 1910-ben az örmény-katolikus egyháznak már csak 1100 híve van. A világháború okozta változások következtében a létszám tovább csökkent.
A század első éveiben Orstein József nyugalmazott császári és királyi őrnagy állami támogatásból ásatásokat végzett a város déli részén, az egykori római castrum helyszínén és meghatározta, hogy a létesítmény a Congri nevet viselte. Az elért eredményekről Orstein A Szolnok-Doboka megyei irodalmi-, történelmi- és etnographiai társulat harmadik évkönyvében alaposan beszámol.
1901 szeptemberében nyílt meg az Állami Polgári Leányiskola, a Víz utcában lévő Láncos-házban. Kezdetben két tanerővel, majd négy osztályosra bővült. Egy évvel később, 1902 augusztusában a polgári leányiskola a Felső-Posta utcában működő elemi leányiskola emeletére költözött, ahol a későbbi 2-es Számú Általános Iskola működött.
A városban már a XIX. században, az Árvaház-utcában működött fiú árvaház, de nagy szükség volt egy leányárvaházra is. 1902-ben épült fel a Felső Víz utcában, az örmény-katolikus leányárvaház, a görög-katolikus iskola mellett. A leány árvaház alapítója Kovrig Tivadar volt, aki 60 ezer forintot szánt erre a célra.
1906-ban a kézi szikvízgyártás megszűnik a városban és létrejön két gépesített szikvíz gyártó műhely.[3]
1905 és 1907 között a Felső-Víz utcában megépült a város görög-katolikus székesegyháza. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter jóvoltából, aki 1884 novemberében járt a városban és látta, milyen szegényes templomban imádkoznak a görög-katolikusok, ezért döntött úgy, hogy támogatja a közösséget abban, hogy új templomot építsenek. Ezt követően a közösség 80 ezer koronát kapott a kormánytól erre a célra. A telket pedig a városháza biztosította. Szamosújvár görög-katolikus püspöke az építés pillanatában Szabó János volt
1910. április 17-én, a Bánffy-párt volt képviselője, Dániel László Szamosújváron tartott kortesbeszédet és bejelentette, hogy pártonkívüliként (függetlenként) indul az országgyűlési választásokon.
A szentbenedeken, gróf Kornis Károly által működtetett vízierőművel kötött szerződés következtében 1910. június 19-én este Szamosújváron ünnepélyes keretek között felkapcsolták a közvilágítást. A helyszínen jelen volt gróf Kornis Károly is, aki nagy népszerűségre tett szert emiatt. A rendkívüli eseménynek köszönhetően város fúvószenekara szórakoztatta a lakosságot, amely ellepte az utcákat és késő órákig ünnepelték a közvilágítás bevezetését.[1]
1911-ben volt az első mozibemutató az örmény városban. Kezdetben havonta, majd hetente vetítettek filmet Szamosújváron, a sétatéri Bodor moziban.
1915-ben a városvezetés megalapította a jéggyárat, amely évente átlagban 1000 mázsa jeget termelt.[3]
A román közigazgatás bevezetése előtt a városban több társulat működött. Ezek a társulatok a következők voltak: Szent Antal társulat, Szamosújvári Társalgó Egylet, Műkedvelő Társulat, amely színházi előadásokkal szórakoztatta a városlakokat, Dal-zene egylet, Fúvós Zenekar, Méhészkőr, amelynek mintaméhese volt a Sétatéren, Kereskedő Ipartársulat, Tűzoltó Egylet, Iparosegylet és a Szamosújvári Székely Társaság, amely úszómedencét működtetett a Sétatéren. Az említett egyesületek egy része megmaradt a román közigazgatás bevezetése után, mint például a Műkedvelő Társulat, Fúvós Zenekar, mások pedig eltűntek, mint például a Magyar Székely Társaság.
[1]MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR: Magyar Távirati Iroda, 1910. június 21-én kiadott értesítője, https://library.hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJEQVRBQkFTRSI6IFsiTU5MX01USSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIlN6YW1vc1x1MDBmYWp2XHUwMGUxciJ9&per_page=20 (2018. augusztus 6).
[2] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye monographiája, Demeter és Kiss Könyvnyomda, Dés, 1901, 250. o.
[3] A Szamosújvári Magyar Királyi Állami 4 osztályos Gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1942-1943. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár 1943, 49. o.
Riti József Attila
Az írás nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazinban, de attól még elolvasható a magazin is, a linkre kattintva:
Leave a Reply