Szent László király I. Béla király és Richeza királyné másodszülött fia volt. 1040-ben született Lengyelországban. 1077 és 1091 között uralkodott. Fia nem volt, csak egy lánya, Árpádházi Szent Piroska, aki Magyarországi Szent Irén (Eiréne) néven bizánci császárné lett (II. (Komnénosz) János bizánci császár felesége.
I. Béla 1063-as halála után Géza és László elismerték unokatestvérüket, I. András fiát, Salamont királynak és igyekeztek jó viszonyt ápolni vele. Viszonyuk Salamonnal 1070 körül romlott meg és fellázadtak ellene.
Lázadásuk részben eredményes volt, mert 1074-ben Géza megszerezte a trónt, de a Magyar Királyság nyugati peremvidékein továbbra is Salamon uralkodott.
Szent László neve szorosan összefonódik Nagyváraddal, ugyanis Géza uralkodása alatt a keleti országrészben, a Partiumban kialakított hercegséget irányította.
1068-ban László herceg a cserhalmi csatában győzték le az erdélyi Doboka vármegyében (egy része ma Beszterce-Naszód megye része) levő Kerlésnél, a Cserhalom hegyen Moldva felől támadó úzokat (vagy besenyőket). Ehhez az ütközethez fűződik László párviadala a pogány „kun” vitézzel.
1077-ben meghalt I. Géza, hívei pedig testvérét, Lászlót választották meg királynak. Salamon ellenállt és IV. Henrik német-római császárt hívta segítségül. Ebben az időben zajlott IV. Henrik császár és VII. Gergely pápa között az invesztitúra harc (lásd a 14. oldalt), amelyben I. Szent László a pápa oldalára állt. Mindezek következtében 1081-ben Salamon egy időre feladta trónszerzési kísérleteit és Lászlónak visszaadta a koronát. Cserébe birtokot kapott Szent Lászlótól. 1082-ben Salamon összeesküvést szervezett a király ellen, melynek az lett az eredménye, hogy Szent László a visegrádi várba zárta. A várból csak 1083-ban szabadult, a szentté avatások alkalmával.
Belpolitikai téren stabilizálta az országot, majd három törvénykönyvet vezetett be, amely szigorú büntetéseket írt elő. Lopásért vagy rablásért csonkítás vagy akasztás járt. Szigorú törvényeivel megszilárdította hatalmát és növelte az országban a közbiztonságot és fellendítette a gazdaságot.
1083-ban szentté avattatta I. István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt és két remetét, Andrást meg Benedeket.
1085-ben I. (Szent) László serege legyőzte Kutesk besenyő vezér seregeit, aki betört Magyarországra. Uralkodása végén nagyhatalmi terveket szőtt és terjeszkedésbe kezdett.
1091 tavaszán, nővére Ilona (Zvonimir horvát bán özvegye) hívására beavatkozott a horvátországi trónviszályokba, majd elfoglalta Szlavóniát. Teljesen nem tudta elfoglalni Horvátországot, mert ellenfelei Petar Svačićot koronázták meg horvát bánnak.
1091 nyarán a kunok betörtek Erdélybe, majd a Tiszántúlra és a Duna-Tisza közé, Szent László Horvátországból hazatérve a Temes folyó mellett, majd pedig Orsovánál legyőzte őket.
1094-ben Szent László a lengyelországi trónviszályokba is beleavatkozott. I. Ulászló lengyel király segítségére sietett, aki ellen fellázadtak alattvalói.
1095. július 29-én a csehországi hadjáratra készülő I. (Szent) László király a cseh-magyar határ közelében meghalt. Holttestét előbb Somogyvárott, majd Váradon temették el.
1192 júniusában III. Béla király, pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót, ami nagy löketet adott a Szent László kultusz kibontakozásához. A szentté avatott királyhoz több, a mai napig is fennmaradt ereklye és tárgyi emlék köthető, például a győri bazilikában található Szent László-herma (ereklyetartó, ami sok ideig Nagyváradon volt); és jobbja, amit a dubrovniki ferences kolostorban őriznek. Nevéhez számos legenda és történet kapcsolódik.
Az írás megjelent az Iskolai Történelmi Magazin augusztusi számában. A lapszám elolvasható az alábbi linkre kattintva:
Leave a Reply