Rejtő Jenő

            „Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

            Rejtő Jenő az egyik legkedveltebb magyar író, kinek regényeire a szójáték, a pesti vagánynyelv szófordulatai és az ebből adódó humor jellemző.

            Reich néven született, 1905-ben, egy zsidó család harmadik, és egyben legkisebb gyermekeként. Életét rengeteg legenda övezi, melyekből sokat ő maga talált ki és terjesztett el. Ilyen például az is, hogy azért csapták ki az iskolából, mert felpofozta zsidózó tanárát.

            Ezután színiiskolába járt, majd ezt tanulta tovább Berlinben is. Itt lovakat csutakolt, hogy fent tudja tartani magát és jó ideig külföldön is maradt: illatszerárus és dokkmunkás volt Hamburgban, Franciaországban sztepptáncos, Zürichben gobelinkereskedő, építőmunkás Genovában. Emellett dolgozott vándorcirkuszban és Afrikában is járt (feltehetően idegenlégiósként).

            Sok lánnyal levelezett, de senkivel szemben sem tanusított hűséget. Mindkét házasságát gépírőnővel kötötte (feleségül vette azt, akinek diktálta kéziratait), de hivatalosan utódok nélkül halt meg. Két héttel első válása után nősült újra, és második feleségével Olaszországban élt, városról városra költözve.

            Barátja, Karinthy Frigyes tette őt ismertté. Rejtőről mindenki azt hitte öngyilkosságot követett el, holott csak annyi történt, hogy egyik mulatozása során Bécsbe került. Karinthy nyílt levélben kérte, ne legyen öngyilkos, és ennek köszönhetően Rejtő már ismert emberként térhetett haza.

20 éves kora előtt verseket írt, majd 1930- tól színdarabokat, azonban zsenialitása regényeiben mutatkozik meg igazán, hiszen ezek átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette.

A Nova kiadóval kötött szerződése szerint kéthetente meg kellett írjon egy 120 oldalas regényt, amit sikeresen teljesíteni tudott. Mivel ez a kiadó elvileg külföldi irodalmat adott ki, felvette a P.Howard álnevet. 

            Akár 2 nap alatt megírt egy regényt, amit az emberek egymás kezéből kapkodtak ki, de az összes pénzt amit keresett, életmódja és kártyaszenvedélye miatt mind elvesztette.

            A sok munka, kávé és stimuláló szerek miatt 2 hónapott szanatóriumban töltött. Emiatt sokáig nem kapta meg behívólevelét, de 1942-ben, zsidó származására hivatkozva, betegen vitték el a büntetőszázadba.

1943.január 1- én tűnt el. Halálának körülményeit ugyanolyan legendák övezik, mint életét: egyesek szerint halálra fagyott, mások szerint szervezete feladta a harcot a betegséggel szemben.

            A mindössze 38 évet élt író, regényeivel, a mai napig sokakkal szeretteti meg az olvasást, hiszen ezeket lefordították angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román és szlovák nyelvre, valamint műveiből több film is készült.

Rejtő Jenő sírfelirata, melyet 2 évvel halála előtt írt meg:

„Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek.az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják.”

Felszegi Kincső