Mai cikkemben egy újabb szokatlan történettel jelentkezem, Krisztován János (vagy Cristovan Ioan) rövid történetét mutatom be.
A szamosújvári fegyház Európa egyik legszigorúbb börtönének tartják számon. Így volt ez az elmúlt századokban is, amikor egyik legjobban őrzött objektum volt, ahonnan szinte lehetetlen volt megszökni, de Krisztován Jánosnak valahogy mégis sikerült két alkalommal.
A Kolozsváron megjelenő Ellenzék napilap, 1923. július 28-án megjelenő lapszáma arról tudósított, hogy az apahidai állomáson letartoztatták a régóta körözött Krisztován Jánost, az ő bűnlajstromáról szól jelen írásom.
Krisztován János 1918 őszen Soltzinger Herman magyarosi gazdának volt az egyik bérese, amikor első és legsúlyosabb bűncselekményét elkövette. Az első világháború végén kitőrt őszirózsás forradalom után zavaros körülmények uralkodtak az országban. A kommunizmus eszmélye Krisztován Jánost is megfertőzte:
„az új eszme a régi cselédet is magával ragadta, 1918. december 7-én felszólította gazdáját, hogy ossza meg vele vagyonát, mert ha nem megöli” .
(Ellenzék, 1923. július 28)
Soltzinger tiltakozott a felszólítás ellen, így Krisztován habozás nélkül rálőtt háromszor. Mindhárom lövés célba talált és a gazda holtan rogyott össze. A bűntett után a gyilkos több társával együtt feltörték a pénzesszekrényt és elmenekültek a helyszínről.
Háromhónapnyi bujdosás után, 1919 márciusában a csendőrség kézre kerítette, majd a dési törvényszék nyolcévnyi letöltendő börtönbüntetésre ítélte és a szamosújvári fegyházba zárták, ahonnan három hét után megszökött, de 1919 végén újra kézre kerítették és visszahozták Szamosújvárra, ahol a fegyház „vendégszeretetét” élvezhette.
Krisztován János azonban másodszor sem töltött túl sok időt a börtönben, 1920 végén újra megszökött és a Regátba (a Kárpátokon túli Románia, a régi királyság) költözött, ahol tovább folytatta törvénytelen életmódját és kisebb-nagyobb csalásokkal tartotta fel magát. Az Ellenzék szerint:
„Bukarestben egyszerre harminc néven szerepelt.”
1922 decemberében az álnéven szereplő bűnözőt besorozták katonának, a brăilai II. vadászezredbe. Szélhámosságait a katonaság kötelékeiben is folytatta, majd 1923 júliusában hamisított szabadságlevéllel Nagyváradra utazott volna, de Soltzinger Herman bátyja is vele utazott, aki felismerte és Apahidán átadta a rendőrségnek.
Krisztován János további sorsáról semmit sem kaptam, a korabeli sajtó mélyen hallgat, de gyanítom, hogy többé nem sikerült megszöknie a börtönből
RJA
Olvassa el Egy szamosújvári csalás története című cikket a lenti linkre kattintva:
https://tortenelmimagazin.com/2021/02/09/egy-szamosujvari-csalas-tortenete/
Leave a Reply