- Interjú báró Kemény Endre
- Tudom, hogy ezt ezerszer megkérdezték önöktől, de megkérem vázolja fel röviden családja történetét!
Az lenne a kisebbik baj, ha ezerszer megkérdezik, de a nehezebb feladat, hogy ezer év családtörténetét felvázoljam. Tény, hogy a Kemény családot Erdély egyik legrégebbi és legnépesebb családjának tartják. A kalotaszegi Magyargyerőmonostorról származtatjuk őseinket és az évszázadok során Erdély és Magyarország minden zugába elszármaztak Kemények, sőt a nagyvilágba is. Sok neves családtagunkról van tudomásunk: fejedelem, forradalmárok, írók, politikusok, művészek, mecénások, híres közéleti személyek stb. Példának okáért említeném Kemény Simont a szent-imrei csata hősét, Kemény János Erdély fejedelmet, ifj. Kemény Simon Bolyai Farkas mentorát, a marosvécsi Kemény János írót, mecénást, irodalomszervezőt, Kemény Farkast az 1848-as forradalom egyik hősét és nem utolsó sorban báró Kemény Zsigmond írót. Van egy családi weboldalunk a www.kemenyinfo.hu. Javaslom látogassanak el erre az oldalra. ahol rengeteg információt gyűjtöttem össze a Kemény családról. Családtörténet, híres családtagok, családfa, helyszínek, alapítványok stb. stb.
- Hogyan ismerte meg családja múltját?
Őszintén megvallva 25 éves koromig nem sokat foglalkoztam a családom történetével. Természetesen tudatában voltam, hogy milyen nevet viselek és mi van a név mögött, de neveltetésem és az akkori rendszer is távol tartott attól, hogy ezzel mélyebben foglalkozzak. Aztán sorra kerültek a restítúciós törvények, melyekben már én is részt kellett vállaljak. Egyre többet kellett foglalkozni a családunk múltjával és minél jobban elástam magam benne, annál jobban kezdett érdekelni és annál többet dolgoztam rajta. Irattárakat bújtam, könyveket böngésztem, weboldalt készítettem, előadásokat, kiállításokat szerveztem, kiadványokat jelentettem meg. Mindezek sokat segítettek, hogy jobban megismerjem a Kemény család múltját.
- Úgy tudom, hogy Marosvásárhelyen született, hogyan került ki Magyarországra?
Igen. Marosvásárhely a szülővárosom. Ebben a különleges közösségben éltem le fiatalkoromat. A forradalmat követően az első lehetőségeket kihasználva vonatra ültem és Magyarországra jöttem két barátommal, ahol rövid időn belül tanulmányokba kezdtem. Ezt követően még távolabb mentem szülőföldemtől, szintén tanulni és dolgozni, majd visszatértem Magyarországra, ahol megállapodtam és családot alapítottam.
- Tehernek vagy ajándéknak tekinti származását?
Mindkettőnek tekintem, de az igazat megvallva inkább tehernek érzem, mint ajándéknak….
- Mikor tudatosult önben, hogy egy történelmi család örököseként mi a küldetése?
Mint említettem huszonéves koromban kezdtem egyre többet foglalkozni a Kemény család történetével. Miután elhunyt édesapám, rám hárultak olyan feladatok, melyek addig nem foglalkoztattak. Egyre gyakrabban kellett Erdélybe utazni ügyintézés véget, egyre több utánajárást igényeltek a visszaigénylési perek, egyre több anyagi ráfordítást kellett felvállalnunk unokatestvéreimmel a siker érdekében. Megoldások, döntések sikere múlott az én hozzáállásomon is. Bármilyen akadályba ütköztünk, nem volt más lehetőségünk csak előre menni a visszaszolgáltatások sikere érdekében. Szemünk előtt voltak szüleink, nagyszüleink és a többi felmenőink, akik iránti tiszteletünk késztetett erre kitartó küzdelemre.
- 2020. június 4-én kaptak idézést, a ploiești-i törvényszékre, milyen perben és hol áll ez a per most?
Ez egy nagyon fontos per volt, mert nagyon alattomos módon próbálták nagyapámat Kemény Jánost 30 évvel elhunyta után ismét „besározni”, elítélni. Ez a per arról szólt, hogy egy nem túl nagy erdőterületért folyó perben az 1945-ös CASBI törvények alapján Románia ellenségének akarták minősíteni nagyapámat, melynek következtében a későbbiekben teljes vagyonelkobzás lehetett volna ennek következménye. Igen, mindez 75 évvel a 2. világháborút követően történhetett az Európai Uniós Romániában. Ami még reményt adhat, hogy a pert megnyertük, igaz, hogy jóformán semmi bizonyítékuk nem volt a vádakra. Ezzel a perrel kb 3 évet, energiát és pénzt pazaroltunk.
- Hol állnak visszaszolgáltatással? Milyen birtokért még pereskednek az állammal?
A pereskedéseink kerek 30 éve tartanak és szép lassan fel kell készítsem gyermekeimet, hogy átvegyék a stafétabotot, mert Romániában nem elég egy generáció, hogy a jogainknak érvényt szerezzünk. Még vannak folyamatban fontos perek, melyek meghatározhatják eredményességünket ebben a küzdelemben.
- Milyen terveik vannak a marosvécsi kastéllyal?
A marosvécsi kastéllyal kapcsolatos terveinket a mindennapi körülmények határozzák meg. Könnyen szabaddá engedhetjük fantáziánkat és akkor gigaberuházások víziója jelenik meg előttünk, de a valóság arra kényszerít, hogy örvendhetünk, ha a kastély álagát valamilyen szinten meg tudjuk óvni, kisebb-nagyobb beruházások valósulhatnak meg (bástyaépület felújítása, a kaput őrző kőoroszlánok rekonstrukciója stb.) és még kulturális, közösségi események is helyt kaphatnak a várban. Ezeket jelenleg unokatestvérem Nagy Kemény Géza tudja biztosítani Marosvécsen, aki az épület gondnoka, ügyintézője, vezetője.
- Milyen nehézségekbe ütköztek miután visszaszolgáltatták a családnak a kastélyt? Hogyan küzdötték le ezeket a nehézségeket?
A kastély visszaszolgáltatása csak egy stációja volt a visszaigénylési folyamatunknak. A visszaszolgáltatás folyamata sem volt könnyű feladat, de ezt követően egy újabb kihívás elé néztünk, éspedig: Hogyan tudjuk saját erőből megtartani a visszaszerzett várkastélyt. Amikor Kemény János erdélyi fejedelem megkapta a marosvécsi kastélyt, akkor ehhez még 7 falut és hozzá tartozó földeket és erdőterületeket is megkapta, hogy legyen biztosított a kastély és birtok fenntartása. Jelenleg ezen feladat ellátására semmi fedezetünk nincs. Rengeteg feladatot, kihívást jelent a kastély állagmegőrzése, kulturális örökségként való megtartása, a magyar történelmi műemlék köztudatban történő népszerűsítése, mely immár látogatható, és kiemelkedő kincs a magyar kulturális műemlékek palettáján.
Megnyugtató, hogy Nagy Kemény Géza unokatestvérem évek óta eredményekkel rendezi a marosvécsi kastély fenntartását. A kastély látogatói a látogatási belépődíj befizetésével hozzájárulnak ahhoz, hogy legalább a várkastély állagmegóvását némi szinten biztosítani tudjuk. Ezen felül fejlesztési, korszerűsítési eredmények is vannak, de ezek igen csekélynek mondhatók. Sajnos családi hagyatéki problémák is akadnak, melyek ellehetetlenítik az ingatlan tulajdonjogának rendezését és ennek hiányában elesünk az esetleges (magyar) állami és európai uniós pályázatok elnyerésének lehetőségétől.
A család célja mindenképpen a várkastélyhoz kapcsolódó történelmi, kulturális örökség megőrzése, az egyedülálló műemléképület fenntartása, melyet azonban csak összefogással lehet megtenni, hogy ne jusson ez a gyönyörű történelmi emlékhelyünk enyészetre, ahogy számos Erdélyben található magyar műemlékkel sajnálatos módon megtörtént.
- Hogyan fogadtak az emberek Marosvécsen?
Erre nehéz válaszolnom. Mielőtt válaszolnék, megemlítem, hogy nagyapám a hajdani Kemény várkastély birtokosa, Kemény János egy igen különleges ember volt. Mindenki szerette, mindenkit szeretett. Segítette a magyarokat, románokat, cigányokat, míg tehette. Vagyonát irodalomra, színházra, közösségre fordította. Majd a 45 utáni román szocializmusban kisemmizték, elzavarták, megtörték. 1971-ben hunyt el Marosvásárhelyen. A 90-es évek elején kezdtük meg a restitúciós pereket. Néhány marosvécsi ingatlant visszaszolgáltattak családunknak. Sajnos azóta is folynak a perek, a bonyolult birtokba helyezési ügyek, melyek az elejétől kezdve béklyóként hatnak ránk. Vegyes érzések uralkodhattak a marosvécsi lakosok körében a visszaigénylési folyamataink során, de sok őszinte és kitartó támogatót érezhettünk magunk mellett. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik örömmel és szeretettel fogadtak bennünket, Kemény örökösöket, Marosvécsen.
- Milyen irányban és mennyire változott az emberek hozzáállása az arisztokráciához? Mennyire fogadják el az emberek az arisztokráciát?
Szerintem még Erdélyben jobban, de Magyarországon már kevésbé. Sajnos a 2. Világháborút követő időszak történelme hosszú időre megbélyegezte a magyar arisztokrácia megítélését. Az arisztokrácia tagjai hivatalosan megbélyegzett, nemkívánatos, bűnös társadalmi rétegnek minősültek. Ha az ember sokszor hall egy állítást, előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezen kívül az arisztokratákat kisemmizték, elszegényítették és megtörték a szocialista ideológia fegyverével. Csak érdekességként említeném, hogy Magyarországon még mindig létezik az a kommunista törvény, miszerint a magyar arisztokraták nem használhatják nemesi rangjukat. Ez például sok mindent elárul az arisztokrácia jelenlegi helyzetéről.
- Milyen a modern arisztokrata? Mivel tölti idejét?
Az utóbbi 80 év történelmi viszontagságai miatt a magyar arisztokrácia több szempontból is lényegeset változott és nem mondható homogénnek. Igaz, hogy korábban sem volt minden arisztokrata család egyforma. Ez függött területi hovatartozástól, nemesi rangtól és a nemesi rang megszerzésének módjától, a vagyoni helyzettől. Napjainkban sok arisztokrata igyekszik megőrizni és ápolni az arisztokrácia hagyományait, neveltetést, közösségét. Bálokba, vadászatokra járnak és igen, összetartanak. Sajnos ez csak egy szűkebb körre mondató el. Sokan vannak, akik csak tudatukban, emlékeikben őrizték meg nemesi hovatartozásukat.
Én átlagos polgárnak mondható életet viszek. Én esetlegesen alapítványom feladatainak ellátása kapcsán tűnök ki a közösségemből. Háromgyermekes családapaként átlagos munkahellyel próbálom tisztességesen eltartani családomat, gyermekeimet nevelni Budapest melletti kis községünkben. Sok időt töltök családommal, sajnos munkahelyemen is, és szabadidőmben kétkezi munkával próbálom otthonunkat ápolni és komfortosabbá tenni. Emellett helyet biztosítok az alapítványom feladatainak ellátására. Sajnos illúzióromboló leszek, de én sem vadászatra, sem bálokba nem járok. Ugyanakkor egyre ügyesebben végzem az otthoni házfelújítási, bővítési munkákat.
- Milyen tervei vannak? Mit szeretne megvalósítani?
Tíz évvel ezelőtt létrehoztam egy alapítványt Magyarországon az Erdélyi Helikon-Marosvécsi Kemény Alapítványt. Ezt azért tartottam fontosnak, mert abban az időben nem volt az anyaországban olyan nonprofit szervezet, mely a számomra fontos, családi és erdélyi Helikoni vonatkozású témákkal foglalkozott volna. Nagy sikerrel indítottuk el terveinket. Ünnepségsorozatot, könyvbemutatókat, előadásokat, kiállításokat, irodalmi versenyeket szerveztünk/szervezünk, dokumentumfilm készítésben részt vettünk, melynek célja, hogy az Erdélyi Helikonista írókról, és Kemény János munkásságáról megemlékezzünk, bemutassuk tevékenységüket és életüket. Minden évben „VÁRVÉDŐ Erdélyi Helikon irodalmi füzetek” címmel kiadvány megjelenését valósítjuk meg e témával kapcsolatban. Ünnepségeinken, rendezvényeinken e kiadvány terjesztésével tudjuk kézzelfoghatóbban is továbbítani az Erdélyi Helikon emlékét. Alapítványunk úgy érzi, hogy ezen területek kapcsán olyan kulturális örökség maradt ránk, mely indokolatlanul feledésbe merült, pedig példaértékű mondanivalóval rendelkezik, mert a két világháború közötti Erdélyi Helikon írói csoportosulás példaértékű üzenetet közvetít a ma élők felé: különböző világnézetű írók olyan összefogása volt ez, amely nem hagyta elveszni a magyar nyelvű irodalmat az akkori oly viszontagságos „határon túlivá vált” időkben. Az alapítvány célja nem a múltidéző nosztalgiázás, hanem az elmúlt évtizedekben szándékosan eltemetett, elfeledtetett, ám páratlanul gazdag irodalmi-szellemi hagyaték aktualitásának és jövőbe mutató aspektusainak felfedezése is, s hogy ez minél szélesebb társadalmi rétegekhez eljussanak, mert hisszük, hogy a „múltunk ismerete a jövőnk alapja”, és kulturális örökségeink ápolása a nemzet összetartó erejét erősít.
- Ön szerint mi a küldetése szórványban a közösségi dolgozónak (legyen az arisztokrata, tanár, lelkész vagy egyéb)?
Számos munkahelyet hivatást teljesítő dolgozók töltenek be, legyen az tanár, lelkész, orvos vagy más. Mindaz, aki hivatásszerűen végzi munkáját, az nagy kincs a közösség számára. Ezek az emberek maguk választják küldetésüket, és ha hivatásszerűen tudják végezni azt, akkor már sikereseknek mondhatók munkájukban. Az arisztokrácia egy kicsit más, mert az arisztokrata nem választ, hanem beleszületik. A család múltja, a családi hagyomány, a család szerepe az ország történelmében, ez késztetheti az arisztokratát egy nemzet iránti hivatásszerű életre.
- Hogyan fogadta a hírt, hogy iskolánkat Kemény Zsigmondról akarták elnevezni?
Ez óriási öröm volt számomra! Én ezt nem tudtam volna elintézni! Ezért hálás is vagyok az iskola megálmodóinak és megvalósítóinak, mert el tudom képzelni, hogy mekkora feladat Romániában egy magyar iskolát, magyar történelmi személyről elnevezni! Az intézmény felépítésének nehézségeiről ne is beszéljünk! Ezennel is köszönöm az egész Kemény család nevében!
- Mit üzen a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum diákjainak?
Nehéz és felelősségteljes feladat ennyi fiatalnak üzenni. Három gyermekem van és néha hozzájuk is nehéz üzeneteimet, véleményeimet eljuttatni, megértetni, érvényesíteni. Előszőr is fontosnak tartom, hogy a fiatalok soha ne feledjék, hogy hol és milyen közegben nőhettek fel, bárhova is vezeti őket az élet. Ismerjék meg múltjukat, próbálják meg megérteni jelenünket és ebből merítsenek a jövőjükhöz.
Egy aktuális problémája a mai társadalomnak a mobiltelefon, a közösségi média. A tegnap láttam egy filmet, mely nagy hatással volt rám, mert sok aggályom beigazolódott a témával kapcsolatosan. Még erről lenne egy aktuális üzenetem a szamosújvári líceum diákjainak: Nézzék meg feltétlenül a Social Dilemma (2020) című filmet és figyelmükbe ajánlom Jaron Lanier zárógondolatát, még akkor is, hogy tudom, hogy mai fejjel ezt majdnem lehetetlen megfogadni:
„Nézzétek, jól tudom, hogy miattam nem fogja mindenki letörölni a közösségi profiljait, de ha pár embert rá tudok venni, már az a pár ember is sokat számít, mert ez teret ad a párbeszédnek. Azt akarom, hogy legyen elég ember a társadalomban, akiket nem manipulálnak a programok, akiket nem a manipulációs programok irányítanak. Rajta! Töröld magad a rendszerből! Töröld! Szállj ki ebből a hülyeségből! A világ gyönyörű. Nagyon jó odakint.”
Magyargyerőmonostori báró Kemény család
„A magyargyerőmonostori bárói és grófi Kemény család, Erdély legrégibb családjainak egyike, mely nagyszámú hőst, államférfit, tudóst és írót adott a hazának. Egy törzsből eredve, a mára kihalt Gyerőffy, Mikola, Radó, Vitéz, s a most is élő Kabos családdal a Kőrös- és Kis Szamos-völgyi birtokait első foglalás útján szerezte. Erről a tényről oklevelek vannak, többek közt egy Ulászló király által megerősített egyezség-levél a XV. század végéről, mely szerint az említett családok fiai utódok hiányában jószágaikat egymásnak ‘lekötik’. E sokágú nagy törzsből Péter volt az a XV. században, ki a Kemény nevet viselő külön családot alapított. Az 1800-as években a Kemény család Erdélyben, a Bethlen-család után legkiterjedtebbnek számított. 1854-ben 70 élő tagja volt.
Azonos eredet mellett ezek a családok ősi címere is azonos eredetű: királyi koronából kiemelkedő szarvas (dámvad). Ez a történelem során, a családok szerte ágazása miatt és grófi ill. bárói rangok miatt, a családi címer igen sok változatban tűnt fel.
A család bárói ágának címerében a pajzs kék mezejében arany koronából kinővő természetes színű szarvas, kiöltött piros nyelvvel, felette jobbról ezüst félhold, balról hatágú ezüst csillag. A pajzs pusztán magában áll, sem sisak, sem foszlányok nem ékesítik.
A grófi címer pedig lényegesen gazdagabb: a pajzs a felső két szögletéből az alsó két szögletig rézsútosan két vonal által 4 udvarra oszlik, de a pajzs közepét egy kisebb koronás kék pajzs foglalja el, melyben a grófságot adó Mária-Terézia királyasszony nevének kezdő betűi M. T. állnak. A pajzs felső osztálya vörös udvarban két kiterjesztett sasszárny között fehér keresztet mutat, fölötte jobbról félhold, balról aranycsillag ragyog. Az alsó osztály vörös udvarában egy fehér oszlop tetejében repülni készülő galamb látszik. A jobboldali osztály ezüst udvarában, pedig aranykoronából a család ősi címere az ágas-bogas szarvas emelkedik ki. A pajzs fölött három koronás sisak áll; az elsőből a zerge, a harmadikból a dámvad nyúlik fel, a középsőből ezüst sasszárny, és ezüst elefántormány között repülni készülő fehér galamb áll. Az oldalsó levelek jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös.
Természetes, hogy a szerteágazó főnemesi Kemény család, melynek élete századokra terjed, házassági összeköttetések által az erdélyi és az európai arisztokrácia legfényesebb neveivel jött sógorsági s rokoni kapcsolatba (Bánffy, Bethlen, Barcsay, Bornemisza, Haller, Győrffy, Kendeffy, Kun, Kornis, Macskásy, Nemes, Pekri, Szalánczi, Szentkereszti, Teleki, Toroszkay, Wass, Wesselényi stb.) – https://www.kemenyinfo.hu/
A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvassák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:
Leave a Reply