A történelem folyamán Désen több boszorkánypert és furcsa történetet jegyeztek. Ezek közül említettem meg néhányat.
Dési boszorkányperek
1679-ben Tóth (Fazekas) János boszorkánysággal vádolta Szováti Erzsébetet, ugyanis állítása szerint megrontotta feleségét, de mivel nem tudta bizonyítani a vádlott bűnösséget, bizonyíték hiányában felmentették.
1696-ban Tordai György, városi hadnagy megvádolta Medgyesi Péterné Kis Erzsébetet, aki a levéltári jegyzet szerint nemesi származású volt. A városi tanács végül a vádlottat bűnösnek tartotta és arra ítélte, hogy:
„hetivásár napján tetessék kalodába és hangosan azt kiáltsa, hogy tulajdonképpen halált érdemelt volna”[1]
1698. május 30-án a fentebb említett Tordai György újabb személyt vádolt meg boszorkánysággal, Szabó Jánosné Nemes Juditot. A tanács végül nem tartotta megalapozottnak a vádat, mert nem hozott ítéletet az ügyben.
Az egyik legismertebb esett a Szaniszló Borbáláé, akit több alkalommal vádoltak meg boszorkánysággal. Többször felmentették, de végül 1726-ban mégis bűnösnek tartották és máglyahalálra ítéltek.
1711-ben Szegedi Sára boszorkánysággal vádolta meg Szaniszló Borbálát, de mivel nem tudta bizonyítani a felperes bűnösséget a tanács felmentette.
Egy évvel később, Szaniszló Borbálát újra boszorkánysággal vádolták, de most sem tudták bizonyítani bűnösséget, emiatt felmentették.
Újabb boszorkányperre hat évig kellett várni, 1718-ban Butyka Annát vádolták meg boszorkánysággal és varázslással, de bizonyítani tudta ártatlanságát és felmentették.
1719-ben a vádlott ugyancsak Szaniszló Borbála volt. Irsai István hadnagy emelt ellene vádat. Borbála ezúttal is bizonyítani tudta ártatlanságát.
1723-ban az említett nőszemélyt heten is boszorkánysággal vádolták. Végül a tanács próbetételre ítélte. Arra kötelezte, hogy víz alá merüljön és a ha víz van a szájában, amikor feljön, akkor felmentik. Mivel ez megtörtént ártatlannak ítélték. A döntéssel elégedetlen Dálnoki Dániel városi hadnagy újabb feljelentést tett ellene, de a tanács nem változtatta meg döntését.
Három évvel később, 1726-ban Szaniszló Borbála férje, Papp György is megvádolta feleségét. Azt tanúskodta, hogy háza előtt eperfán ökrök táncolnak, majd leszálnak a tornácra és asszonyokká válnak. A városi tanács Papp György vallomását kész ténynek tekintette és semmilyen próbatétel elé nem állították a vádlottat, hanem egyszerűen tűzhalálra ítélte. Az ítéletet nem sokkal később végrehajtották, Szaniszló Borbállát, Dés főterén elégették.[2]
1727-ben Kecskeméti Jánosné Ács Borbála boszorkányság vádjával feljelentette Szász Istvánné Márkus Borbálát. A tanács egyértelműen nem mondta ki a vádlott bűnösségét, de 50 forintnyi perköltség fizetésére ítélte.
Két évvel később, 1729-ben Lőtsei József hadnagy boszorkánysággal perelte Barátosi Istvánné Lőrincz Erzsébetet és Tölcséki Sámuelné Kirilla Erzsébetet. A városi tanács végül ejtette az ügyet és felmentette a vádlottakat.
1736. január 20-én Lőtsei József hadnagy Balázs Jánosné Asztalos Zsófi ellenn indított vádindítványt. A vád ugyanaz volt: boszorkányság. A források zavarosok, nem derült ki, ha született ítélet vagy nem az említett perben.
1743. március 10-én Érsekújvári László városi tanácsos megvádolta boszorkánysággal Mogyorósi Miklósné Lázár Erzsébetet. A városi tanács nem ítélkezett az ügyben, ugyanis a vádiratban nem szerepelt bizonyíték a vádlott bűnösségével kapcsolatban.
1744-ben Sövényfalvi Mátyás megvádolta Kibédi Erzsébetet. A tanács két éven keresztül ítélkezett és bűnösnek találta. Perköltség fizetésére és eklézsia követésére (A vétkesnek nyilvánosan, a közösség színe előtt kellett vezekelnie) ítélték.
Az utolsó boszorkányper melyet a források említenek 1764-ben jegyeztek, amikor Szőllősi Mihály megvádolta Szőcs Mártonné Horváth Ilonát. Feljelentését nem tartották indokoltnak és nem ítélkeztek az ügyben.
Dési furcsa történés
1743-ben egy olyan feljelentés érkezett a dési városi tanácshoz miszerint:
„egy eltemetett asszony sírján olyan lyuk observáltatik, a mely már egynéhányszor becsináltatott, de reggel mindenkor nyitva tanáltatik, aztán a temetőben éjnek idején nagy jajgatást hallottak s két vagy három haldokló a városban szüntelen azt kiáltotta, hogy őket a már eltemetett asszony öli meg.”[3]
A városi tanács a vármegye segítségét kérte az említett ügyben és közös megegyezéssel felbontottak két sírt, a Pila Bába és Szabó Miklós János sírját. Végül a kihantolt holtesteket Dés főterén elégették.
A cikk nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legújabb számában, de érdekes helytörténeti cikkekért, a linkre kattintva, töltsétek/töltsék le a magazin legújabb számát:
[1] Komáromy Andor – Magyarország boszorkányperei, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1910, 181-182. oldal
[2] Kádár József – Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, Dés
[3] U.O.
Leave a Reply