1919. június 1-én Szolnok-Doboka megye (1925-től Szamos megye) prefektusa Micșa Victort nevezte ki szamosújvári polgármesternek, aki egészen 1931-ig töltötte be ezt a tisztséget, amikor a belügyminisztérium 8600-as rendelete következtében felszámolták a város közigazgatási testületeit.
A román közigazgatás bevezetése következtében a városvezetésben megváltozott a nemzetiségi arány, de így is sok magyar dolgozott a városházán. A városi tanács tagjainak mintegy 50%-a volt magyar, az összes magyar alkalmazott aránya meghaladta a 60%-ot ami azt bizonyítja, hogy a román városvezetés ellenére továbbá is a magyarok és a magyar-örmények voltak többségben a városban. Ezt a tényt a két világháború közötti népszámlálási adatok is alátámasztják[1]
A román közigazgatás bevezetése következtében a városvezetés első döntése az volt, hogy a magyar utcaneveket román utcanevekre cseréljék re. Ezt követően igyekeztek megváltoztatni a város arculatát is, ezért a Főteret parkosították. Ennek a nyomai mai napig látszanak, ugyanis Szamosújvárnak nincs funkcionális Főtere.
A város biztonságára a helyi és a szamosújvári állami rendőrség vigyázott. Az utóbbit 1919 márciusában hozták létre. A helyi rendőrséget, mely öt polgárőrből állt, alig a 30-as években alapították.
1919 májusában erdélyi körútjának részeként a román uralkodó pár, I. Ferdinánd király és Mária királynő Szamosújvárt is meglátogatták. A királyi pár vonattal érkezett. A vonatállomáson Iuliu Hossu görög-katolikus püspök és a környék román lakossága fogadta a díszes társaságot.
Az 1920-as évek elején a város déli részén lévő, egykori huszárlaktanyába román hadsereget telepítettek, laktanya pedig a Maior Praporgescu nevet kapta. Az itten állomásozó alakulat a VI. hadtest, 11. călărași körzet II. hegyivadász ezrede volt.
A XX. század húszas éveiben több természeti katasztrófa sújtotta a várost. 1925. április 5-én egy nagyobb méretű vihar több kárt okozott Szamosújváron. Károkat szenvedtek a Maior Praporgescu nevet viselő, egykori huszárlaktanya, a jéggyár, és több családi ház.[2] 1925 nyarán egy újabb vihar sújtotta a térséget. A Magyar Távirati Iroda július 9-i beszámolója szerint a szél rongálta az erdőket, és a legelőről hazatérített állatokat is.[3] Az 1925-s év tartogatott még meglepetéseket a lakosság számára, ugyanis azon év december 22-23-án hirtelen -8 fokról felmelegedett +8 fokra, elolvadt a hó és kiáradt a Kis Szamos és súlyosan károsodott a város két vízi malma. Továbbá december 23-án egy rendhagyó módon villámlással egybekötött vihart is megemlítenek a korabeli beszámolók.[4]
1925-ben a felújították a ma már nem létező Rabok kútját, amely a mai Horea (egykori Árvaház) utcán volt található.
A városháza archívumából kiderül, hogy már a két világháború között is foglalkoztatta az akkori hatóságokat a higiénia szabályainak a betartása. A polgármesteri hivatal egészségügyi szakosztályának 1927/1117-es jelentése leírja, hogy a városi vágóhídon nem megfelelő az infrastruktúra. Továbbá azt is kifogásolták, hogy a vágóhídon nincs hűtőkamra és, hogy a hulladékot a Szamosba dobják, nem pedig az erre kijelölt helyre.[5] A városi tanács 113/1927-es döntése alapján a helyhatóságok döntöttek a javaslatok alkalmazásáról.
Az épület megrongálódott állaga miatta, 1927-ben a városi tanács döntése következtében megkezdődnek a városháza épületét felújító munkálatok.
1927. március 10-én, anyagi okokra hivatkozva a városvezetés hivatalosan felkérte a gróf Kornis Károly tulajdonában lévő szentbenedeki vízerőművet működtető részvénytársaságot, hogy 50%-al csökkentse az általa működtetett mozi által elfogyasztott elektromos áram árát. Az említett szolgáltató 1927. szeptember 15-én válaszólt a kérésre, amelyben az állt, hogy 30%-os csökkentést hajlandó elfogadni.[6]
A város és az egykori huszárlaktanyában állomásozó ezred között nem volt felhőtlen a viszony. Egy 1927. június 13-án kiadott okmány szerint a hadsereg időnként mezőgazdasági termékeket, állatokat, ruhaneműt kobozott el Szamosújvár polgáraitól.[7] Más levéltári adat arra utal, hogy a városban működő Korona szállodában lakó tisztek nem minden alkalommal fizetnek lakbért.[8]
A 20-as évek végére az örmény-katolikus katedrális kétoldalán lévő árkádok annyira megrongálódnak, hogy a gyalogosok számára veszélyesé váltak. Több feljelentés következtében 1928-ban a városvezetés arra kötelezte a tulajdonosokat, hogy 60 napon belül javítsák meg ezeket, a balesetek elkerülése véget.[9]
A jobb élet reményében többen szamosújvári lakos külföldre vándorlott. Egy 1928-ban készült okmányból kiderült, hogy nem kevesebb, mint tizenötön vándoroltak ki, fő célpontjuk Amerika Egyesült Államok volt.
Megrázó történeteknek is volt tanúja a szamosújvári lakosság a 20-as években. Némethy Kálmán kékesi földbirtokos az 1921-es romániai földreform következtében szinte minden birtokán elveszítette, alig 100 hold erdője maradt, de kitermelési engedélyt nem kapott, ezért nagy nyomorban élt. Végső elkeseredettségében 1929-ben a szamosújvári parkban fejbe lőtte magát.[10]
A belügyminisztérium 1931. március 28-i 8600-as döntésével felszámolta a város vezető testületét és Mișca Victor polgármestert és egy ideiglenes adminisztráció vette át a város igazgatását.
1930-ban a szamosújvári görög-katolikus püspökség székhelyét Iuliu Hossu püspök Kolozsvárra költöztette és felvette a Kolozsvár-Szamosújvár Görög-katolikus Püspökség elnevezést.
1933-ban a gyakori esőzések miatt a víz kimosta Szamosújvár és Dés között a vasúti töltést, ezért több napon keresztül nem közlekedett a vonat az említett szakaszon.
1933-ban egy nagyobb razziát indított a rendőrség a kommunisták ellen, melynek következtében Szamosújváron 12 embert tartoztattak le, akiknél nagyszámú röpiratot találtak.[11]
Erősödő nacionalizmus
A harmincas években egyre erősödő nacionalista ideológia Erdélyt és Szamosújvárt is elérte. Egyre inkább erősödött a magyarellenesség a románság körében. 1933. december 15-én Bukarestben létrejött a nyíltan magyarellenes Antirevizionista Liga, majd ezt követően szamosújvári fiokszervezete is megalakult. Helyi elnöke a román gimnázium igazgatója, dr. Precup Emil volt. A szervezetnek több magyarellenes megnyilvánulása volt az egykori örmény városban.
Egy nagyobb magyarellenes akciót 1934-ben szervezték a Főtéren, ahol egy nyilvános közgyűlést tartottak a városi románság jelenlétében és ahol a fő szószolló a Petru Maior Gimnázium egyik tanára, Gheorghe Pop volt. A közgyűlés szervezője a már említett Antirevizionista Liga volt, melyt nyíltan magyarellenes programot vállalt fel. Ezt a közgyűlést a román gimnázium 1933-1934 és 1936-1937-es évkönyve is megemlíti.
Az egyre erősödő magyarellenesség az egyházi személyeknek is okozott kellemetlenséget. Lőrinc János szamosújvári református lelkipásztort, valamint Veress László református lelkész tanítót a szamosújvári magyarok felbujtásával vádolta a kolozsvári katonai ügyészség azért, mert egy egyházgyűlés alkalmával elénekelték a „Ne csüggedj el kicsiny sereg” című zsoltárt. A katonai hadbíróság nagyobb pénzbírság kifizetésére ítélte őket.[12]
1934-1935-ben a Szamosújvár ideiglenes polgármestere Teodor Mărginean volt.
1935 tavaszán egy újabb árvíz okozott gondot a település lakói számára. Az árvíz több anyagi kárt is okozott, az egyik vízimalom és a hozzá tartozó vízgyűjtő sérült meg.
A harmincas években, részben a gazdasági válságnak is köszönhetően a régi örmény kereskedőcsaládok elszegényedtek, ezért a városvezetés több házat is elárverezett. Egy ilyen épület volt a sétatéri Bodor-mozi épülete is, ahol először vetítettek mozifilmet a városban.[13] A mozi épületét 1936-ban lebontották és egy ortodox templomot építettek helyette.
1938-ban, a trianoni békediktátum után először lett újra magyar polgármestere a városnak, Bálint Tibor személyében. Magyarsága ellenére a korabeli beszámolók szerint az említett polgármester nem volt túl barátságos a város magyarságával szemben.[14]
1938-ban a szamosújvári várban működő javítóintézet növendékeit a város szélére vitték sétálni, de tizenketten bántalmazták az egyik fegyőrt és a közeli erdőbe menekültek. A tizenkét szökevény közül tízet megtaláltak kettőnek pedig nyoma vesztett. A szökött fegyencek között volt, aki gyilkosság miatt volt elítélve.
A román közoktatási minisztérium 1938-as döntése következtében gimnázium felső osztályait fokozatosan felszámolták és helyében ugyancsak fokozatosan kereskedelmi középiskolát létesítettek.
A városi nyilvántartás szerint 1939-ben a városnak 33 utcája, 53 kisebb vagy nagyobb hídja és 35 nyilvános kútja volt.
1940-ben a román-magyar tárgyalások alatt a városban nagyon feszült lett a hangulat. A románok és magyarok közötti viszony elmérgesedett.
1940 augusztusának végén a Korona szálló nagytermében szervezett nagygyűlésen olyasmi is elhangzott, hogy a magyarok elmehetnek, ha nincsenek megelégedve sorsukkal, de aki marad az, aki marad, az hajoljon meg.[15]
[1] [1] VARGA E. ÁRPÁD: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, http://varga.adatbank.transindex.ro/?pg=3&action=etnik&id=5310, (1850-1992). (2018. július 15).
[2] VÁROSI ARCHÍVUM: 1925-s mappa, május 18-én kiadott dokumentum.
[3] MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR: Magyar Távirati Iroda, 1925. július 9-i kiadványa,https://library.hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJEQVRBQkFTRSI6IFsiTU5MX01USSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIlN6YW1vc1x1MDBmYWp2XHUwMGUxciJ9&per_page=20 (2018. augusztus 6).
[4] Anuatul Liceului „Petru Maior” din Gherla pe anul școlar 1925-1926, Editura „Diacezană”, Szamosújvár, 1926, 44. o.
[5] VÁROSI ARCHÍVUM: 1925-s mappa, 1117. számú dokumentum
[6] VÁROSI ARCHÍVUM: 1927-es mappa, március 10 és szeptember 15-én kiadott dokumentumok.
[7] Uo., 1927. június 13-án kiadott dokumentum.
[8] Uo., 299-es dokumentum.
[9] VÁROSI ARCHÍVUM: 1928-es mappa, 1928. október 4-én kiadott dokumentum.
[10] MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR: Magyar Távirati Iroda, 1929. március 1-i kiadványa,https://library.hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJEQVRBQkFTRSI6IFsiTU5MX01USSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIlN6YW1vc1x1MDBmYWp2XHUwMGUxciJ9&per_page=20 (2018. augusztus 6).
[11] Uo., 1933. február 20-i kiadvány
[12] Uo., 1939. február 1-én kiadott Bizalmi Értesítés
[13] Uo., 1936. február 20-i kiadvány
[14] KOZMA HUBA: Pongrátz Ödön, 56-os Történelmi Alapítvány, Kiskunmajsa, 2006, 53.o.
[15] A szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1940-41. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár, 1941, 13. o.
A cikk nem szerepel a magazin utolsó számában, de attól még elolvasható, a következő linkre kattintva:
Leave a Reply