Johann Martin Bernigeroth – Wikipédia
Előzmények, Báthory Gábor uralkodása
Somlyói Báthory Gábor Nagyváradon született 1589. augusztus 15-én, szülei somlyói Báthory István Kraszna vármegyei főispán és pelsőczi báró Bebek Zsuzsannának. Kilencen voltak testvérek, a legkisebb közülük Báthory Anna (1594–1636). Báthory Annáról szól Ugron Zsolna Úriasszonyok trilógiája. Szülei korán meghaltak, ezért, ecsedi Báthori István országbíró örökbe fogadta az árván maradt gyermekeket. Katolikusnak született, de fogadott apja benyomására kálvinista lett. Ez a kétlakiság, kiszámíthatatlanság később is jellemezte Báthory Gábort, aki a nagynevű és tekintélyes család utolsó fejedelme volt.
1605-ben meghalt ecsedi Báthori István országbíró és fogadott fia, Báthory Gábor nagy vagyont örökölt. Fogadott apja halálakor Bocskai István udvarában tartozkodott ahol a fejedelem utódjának számított és széleskörű támogatottságnak örvendett. Még Bethlen Gábor és Rákóczi György, későbbi fejedelmek, is a hívei közé tartoztak. Végrendeletében végül Bocskai nem őt nevezte meg hivatalos örökösnek, hanem Homonnai Drugeth Bálintot.
1606-ban meghalt Bocskai, de a végrendelet ellenére Báthory Gábor nem mondott le a fejedelmi székről és rövidebb konfliktus után 1608-ben elérte azt, hogy 1608. március 7-én fejedelemmé választják. Az új fejedelem helyzetét könnyítette az a tény is, hogy a Habsburgok és a törökök támogatását is élvezte.
Uralkodása elején úgy tűnt, hogy kiváló fejedelem lesz belőle, akárcsak Báthory Istvánból, de hamar változtatott stílusán. Erkölcstelen magánéletével és erőszakos kormányzásával elidegenítette magártól az erdélyi rendeket, főleg a szász polgársággal került ellentétbe, mert eltiporta önkormányzatát és megszállta fővárosát, Szebent. Mikó Ferenc és Bíró Sámuel a következőket írták az uralkodóról:
„Mert minekutána Báthori Gábor (…) a jó erkölcsét gonoszra, kegyelmességét kegyetlenségre, igazvoltát igazságtalanságra, adakozó voltát fösvénységre fordítá. Mert sem Isten, sem ember törvényével nem gondolván, legelsőbben is fő és alacsony rendü embereknek feleségeiket személyválogatás nélkül megparáznitá, leányaikat elragadoztatá, azokkal gonoszul éle, sőt testvérhúgának (Báthory Annának) sem kedveze. Kik ezen gonosz életit az urak s igaz hazafiai közül nem javalják vala, azok közül kit hazájából kikergette, kit megölette, elannyira, hogy senki is valamirevaló ember s igaz értelmes hazafia már nincsen mellette; hanem afféle tolvajok kik annak előtte az erdőket és pusztákat lakták, a győzhetetlen császár népeit és más jámborokat megöltek s felprédáltak; azokkal éjjel-nappal iszik, vendégeskedik, paráználkodik. A szabad városoknak pedig törvényeit, szabadságait, melyeknek megtartására hittel kötelezte vala magát, nemcsak megszegte, hanem a szászságnak is, Erdélyországának is legerősebb városát csalárd szín alatt elfoglalta, bízván annak erősségében, hogy onnat, ha kívántatik, a fényes Porta ellen is rebellálhasson, és mintegy fészke legyen minden gonosz cselekedetinek nagyobb bátorsággal való véghezvitelére. Minden gazdagságától azon várost megfoszttatta; maga utczánként járván el a lakosoknak házokat, nagy részeket a lakosoknak a kapukban seregenként ölette meg, egyrészét pedig csak a jelenvaló köntösökkel bocsátotta bujdosni; templomokat, oskolákat felveretett és elprédáltatott”[1]
A fejedelem felelőtlen politikája (saját és a fejedelemség vagyonának eltékozlása, kegyencek felemelése, városok kifosztása, kivégzések stb.) néhány év alatt a romlás szélére taszította Erdélyt.
1613-ban a szultán leváltotta Báthory Gábort, helyébe az erdélyi rendek Bethlen Gábort választották meg fejedelemnek.
Báthoryt a végzet 1613. október 27-én érte utol amikor megöltek a hajdúk, ugyanis török kézre akarta átadni Váradot.
A merénylet okai
A kortársak szerint a merénylet oka az volt, hogy a fejedelem megkörnyékezte Kornis Boldizsár feleségét, Keresztúri Katát. Szilágyi Sándor történész szerint az összeesküvés hatalmi válságból eredt, az összeesküvők sérelmezték Imreffi János (a fejedelem tanácsadója) befolyását a fejedelemre.[2]
Deák Farkas így vélekedik a merénylet okáról:
„mindenik mondja, hogy gyilkos szándékukat a sértett becsület megbosszulása vezette, mert a fejdelem mindeniknek (Kendi István kancellár és a szamosújvári vár birtokosa, valamint Kornis Boldizsár udvari főkapitány) családi életét tette tönkre.”[3]
Báthory Gábor, erkölcstelen magánélete és erőszakos kormányzata miatt népszerűtlen volt és szívesen megváltak volna tőle a rendek. Valószínű, hogy mindezeket tudták Kendi István és Kornis Boldizsár is, amikor megszervezték az összeesküvést.
A merénylet története
A fejedelem 1610. március 25-re országgyűlést hívott össze Besztercére. Az összeesküvők (Kornis Boldizsár és Kendi István mellet Kornis Zsigmond, Kornis György, Sennyey Pongrác, Kovacsóczy István, Keresztúri György deák, Torma György, Basa István és Kolosváry János deák) ezt az alkalmat akarták kihasználni arra, hogy végrehajtsák tervüket. A megbeszélt terv szerint Kendi Szamosújvárra hívta a fejedelmet, ugyanis a Martinuzzi-várban akarták megölni, de ez visszautasította a kérést és Széken szállt meg Beszterce felé menet. Emitt az összeesküvők változtattak tervükön és meggyőzték a fejedelmet, hogy gyalogos katonáit küldje előre, neki pedig egy udvarházban rendeztek be szállást, távol udvartartásától és Imreffi Jánostól.
Kendi István saját lovászmesterét, Török Jánost bízta meg a merénylet végrehajtásával. Annak érdekében, hogy megkönnyítse lovászmestere dolgát megpróbálta leitatni Báthory Gábor kíséretét. Mindezek ellenére a fejedelem cselédei látták az udvarba belépő Török Jánost, akit elfogtak és megkötözték, majd pedig a fejedelem elé vitték, így a merénylet meghiúsult.[4]
A büntetés
A merénylet leleplezés után, Imreffi tanácsára a fejedelem nem támadt azonnal az összeesküvőkre, hanem maga elé hívatta őket. Az összeesküvők ezt megtagadták és Szamosújvár felé menekültek. Kendi István megszabadul mert Magyarországra távozott de, Kornis Boldizsárt a fejedelem emberei elfogták, Kornis Györgyöt pedig üldözés közben megölték. Kornis Zsigmond a sikertelen merénylet hírére Moldvába menekült.
Kornis Boldizsárt Besztercére vitték, ahol kihallgatták, majd pedig az országgyűlés őt és társait felségsértés vádjával fej- és jószágvesztésre ítélte.
Az ítéletet 1610. július 11-én hajtották végre, amikor Kolozsvár főterén, nagy nyilvánosság előtt kivégezték Kornis Boldizsárt, annak ellenére, hogy Thurzó György nádor megpróbált közbenjárni az érdekében.[5]
Kornis Boldizsár özvegye, Keresztúri Kata csak Báthory Gábor halála után, 1617-ben kapta vissza szentbenedeki birtokát, amikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megenyhült a Kornisokkal szemben. Az özvegy Kornis Zsigmondot és Bethlen Gábort nevezte ki gyámnak az apa nélkül maradt gyerekek mellé.
Szász Rozália, író:
Ezelőtt néhány évvel még így nézett ki az épület, ahol a merénylet zajlott. A fotó egy 2005-ben megjelent helytörténeti ismertetőmben található. Azóta az épületet, sajnos összeépítették az új iskolaépülettel és még tábla sem jelzi,hogy ez egy történelmet árasztó hely. A homlokzat még az eredeti, szerencsére, és éppen a főutcára néz. Ha nálunk is lett volna egy Riti -féle tanár, akkor ez még az eredeti formájàban lenne látható….. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sors rendezése folytàn éppen abban a teremben tanultam hatodikos koromban, amelyben a fejedelem volt elszállásolva, és Vincze Zoltán kolozsvári történész volt a tanárom, aki erről olyan sokat mesélt, hogy a témánál fogva örökre rabul ejtett a történelem tudománya és ezen belül Szék történelme. Az 1903-ban kiadott Kádár József féle monográfiàban azt olvastam, hogy Török János éppen imádkozás közben találta a fejedelmet, minél fogva megszánta azt, és kardját átadva, megvallotta a merénylet tervét, amit aztán meghiúsítottak. Tudva azt, hogy a fejedelemnek aznap még a foga is fájt, és imádkozni is szokott, meg aztán mindössze húsz éves volt, ezek együtt úgy megfogták gyermeki fantáziámat, hogy tudja isten, én mindenek ellenére valamelyes szimpátiával gondoltam a fejedelemre, és ez így is maradt bennem örökre.Szerintem az a lovászfiú Török János is hasonlóan érezhetett, s ennek oka kellett legyen, ami azt jelenti, hogy a fejedelem alakja mindmáig túlságosan egyoldalúan van bemutatva.
[1] Mikó Ferenc és Bíró Sámuel históriája Báthory Gáborról, http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf9832.pdf (letöltve 2020. november 6-án)
[2] SZILÁGYI SÁNDOR: Báthory Gábor fejedelem története. Pest: Ráth. 1867, http://mek.oszk.hu/11400/11465/11465.pdf (2020. november. 06)
[3] DEÁK FARKAS: A széki merénylet 1610-ben, 1876 https://www.scribd.com/document/394298054/Deak-Farkas-A-Szeki-merenylet-Bathory-Gabor-ellen-1610-ben (2020. november. 06)
[4] U.O.
[5] KŐVÁRI LÁSZLÓ: Erdély történelme. Pest: Ráth. 1863, 100 o.
Leave a Reply