1844-ben a Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés elfogadta az 1844. évi II. törvénycikk a magyar nyelv és nemzetiségről, elnevezésű törvényt, amely kimondta, hogy a latin helyett Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar legyen.
V. Ferdinánd császár és király még ugyanabban az évben, november 13-án szentesítette a törvényt, amely szerint az országgyűlés hivatalos nyelve a magyar, a törvények is ezen a nyelven íródnak, a közhivatalokban is magyarul történik az ügyintézés, illetve az oktatás hivatalos nyelve is a magyar lett. A törvény elfogadásának a hátterében a reformkori nyelvújító és nyelvápoló mozgalmak álltak.
A magyar nyelv napja 2011. szeptember 26-án lett hivatalos ünnep, amikor az Országgyűlés elfogadta a magyar nyelv napjára vonatkozó határozatot mely szerint minden évben, november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját.
2015. október 13-án a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatára a román parlament is a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át. Klaus Johannis román államfő 2015. november 11-én hirdette ki a törvényt.
Riti József Attila
A fentebb említett 1844. évi II. törvénycikk teljes szövege:
„1844. évi II. törvénycikk a magyar nyelv és nemzetiségről
Az ország Rendei ő Felsége kegyelmes megegyezése hozzájárultával meghatározták hogy:
1. § Az országgyüléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki.
2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyülésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.
3. § Országgyülési nyelv ezentúl kirekesztőleg a magyar lészen, egyedül a kapcsolt Részek követeinek engedtetvén meg: hogy azon esetben, ha a magyar nyelvben jártasok nem lennének, a közelebbi 6 évek alatt tartandó országgyüléseken szavazataikat latin nyelven is kijelenthessék.
4. § A magyar udvari Cancellaria útján az ország határain belől bocsátandó minden iratokban, akár legyenek ő Felsége által aláirva, akár nevében adassanak ki – és így a magány folyamodásokra kelendő rendeletekben és határozatokban is – szinte a magyar nyelv használtassék.
5. § A királyi Helytartótanács minden nemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyző-könyveiben, valamint ő Felsége eleibe terjesztendő felirásaiban, és az ország határain belőli minden hatóságokhoz bocsátandó minden intézményeiben a magyar nyelvet használja; – azon levelezések, mellyeket a királyi Helytartótanács a hadi fő-, és az ő Felsége örökös tartományaibeli polgári törvényszékekkel s kül-országi törvényhatóságokkal folytatand, ide nem értetvén.
6. § A királyi udvari főtörvényszék nyelve az ország határain belől indított minden perekre nézve, valamint az ország határain belőli minden itélőszékek – következéskép a szentszékeknek nyelvök is, a magyar lészen; s azon itélőszékeknek hivatalos minden egyéb dolgaik is magyar nyelven folytatandók.
7. § A kapcsolt Részekbeli törvényhatóságok a magyarországi hatóságoknak magyar, – ezek pedig a kapcsolt Részekbeli törvényhatóságoknak latin nyelven irt leveleiket is fogadják el; tárgyalják, és azokat illő válasszal lássák el.
8. § Ő Felsége már kegyelmesen elrendelte, hogy a magyar nyelv a kapcsolt Részekbeli fő-, és minden közép iskolákban (Academia és Gymnasiumokban) mint rendszerinti tudomány taníttassék; – nem különben
9. § Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen.”
(forrás: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyei?keyword=1844)
A kép forrása: Arcanum
Leave a Reply