A múlt bennünk él

Egyéb kategória, Épített örökség, Helytörténet, Magyar történelem

Szamosújvár utcái

városrész

A város alapítása utáni első évtizedekben csak három utcája volt a városnak, tudjuk meg Szongoth Kristóf monográfiájából. Ez a három utca: „az első „Víz-útcza“nevet nyert; a másodikat „Közép-útczá“-nak nevezték és az utolsó — a sorrend szerint — felvette a „Harmadik-útcza“ nevezetet…”[1]. Az utcákat ketté osztotta a Főtér (Piacz, ahogy anno nevezték), ezért a tőle délre eső részeket felsőnek, a tőle északra esőket pedig alsónak nevezték.

Mivel az első utca mellett folyt el a Szamos, ezért ezt Víz-utcának (a Főút) nevezték. Ezt az utcát Dániel Todor házáról Toderás-utcának is hívták, a XVIII. század végén. A XIX. század elején Nagy-utcának, majd pedig Király-utcának (mert ezen az úton jött be a városba I. Ferenc császár és király) nevezték.

Idővel a harmadik utca (ma Örmény utca) is más nevet kapott. 1791-ben, Balta Emanuel házában megnyílt a város első postája és elnevezték Posta-utcának, majd pedig egy rövid ideig Kovrig Tódor főbíró nevéről Tódor utcának.

A város negyedik utcája, a Bel Mező utca (ma Crișan) a XVIII. század végén és XIX. század elején épült. A Kül Mező utca (a mai Trandafirilor és Victoriei utcák – sorompótól sorompóig) is nagyjából ugyanakkor épülhetett.

A város az 1850-es években észak fele terjeszkedett és megépült az Új utca, amely a jelenlegi törvényszéktől az örmény katolikus temetőig feküdt (mai neve Mihai Eminescu utca).  

A közbiztonság miatt minden utcába kineveztek egy – egy utcakapitányt, akik minden napra kirendeltek egy – egy fegyveres polgárt, akik 21:00 órától hajnali 2:00 óráig járőröztek és felügyelték a rendet. Továbbá egy-egy biztost is kineveztek, melynek szerepe a kémények felügyelete, hogy tűz esetén időben tudják riasztani a lakosságot.

A Főtér és az utcák kövezése

A Főtér helyét már a város alapításakor kijelöltek, de csak a XIX. századra kapta meg végleges formáját, amikor négy oldalán lerakták a járdákat (1801) és felszentelték a székesegyházat (1804. május 26-án).

A Főteret 1807-ben kövezték ki Kovrig Tódor főbíró alatt. A munkálatot Meling József vezette és a várbéli rabok segítettek neki. Melingnek havi 10, majd 14 forintot fizettek.

1837-re már megrongálódott a térkő, ezért újra kellett kövezni, de ezúttal jóval tartósabb gránitkővel. A teljes költség 9500 forintba került, amely nem kis összeg volt annakidején.

A Főteret kikövezték ugyan a XX. század elején, de a város utcáit nem, ezért esős időben rendkívül sárosak voltak. Emiatt a főkormányszék 1821-ben elrendelte az utcák kövezését, de ez nem történt meg csak pár évtízeddel később, az 1860-as években, és a Víz utca volt az első. Térkőnek gránitot használtak és 100 ezer forintjába került a városnak.[2]

Riti József Attila


[1] SZONGOTH KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1901, I. kötet, 175. o.

[2] UO, 177. o

Leave a Reply