1942. június 20. sötét nap volt a város történetében. Munkaszolgálatra hívták a városban lakó zsidókat. A sorozó bizottság, amely az elemi iskolában működött szinte minden férfit alkalmasnak talált a munkaszolgálat betöltésére. Összesen 424 embert soroztak be, kiket két munkaszázadba osztottak. Az egyik századot a szeszgyár istállóiba, a másikat pedig a kaszárnyába zárták indulásig. Induláskor családtagjainak megtiltották, hogy elbúcsúzzanak a férfiaktól. A munkaszázadosokat különvonattal utaztatták Kolozsvárra, onnan majd Budapestre, végül pedig Ukrajnába, a keleti frontra. A munkaszolgálat következtében a 424 emberből alig maradt meg 20, 1944 őszére.
A munkaszolgálat évei alatt két ember is volt, aki embereket mentett meg. Az egyik Reviczky Imre ezredes, a X. munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka, aki 14 szamosújvári zsidót mentett meg a munkaszolgálat ideje alatt, valamint Tellmann József tanár, aki a deportálás pillanatában 11 zsidót mentett ki a gettóból és saját házának padlásán addig bujttatta őket, amig a Vörös Hadsereg meg nem jelent a városban.
1944. március 19-én a náci Németország megszállta Magyarországot, ami megpecsételte a zsidók jövőjét is. Ennek következtében 1944. május 3-án felállították a szamosújvári téglagyárban a gettót ahova begyűjtöttek a város és környéke zsidó lakosságát. Mindössze 1600 zsidót zsúfoltak a téglagyár épületeibe. Az 1600 zsidó közül 400-an nem voltak szamosújváriak. A gettósítást végrehajtották Tamási Lajos polgármester, Bereczki Ernő rendőrfőnök és Iványi Andor rendőrségi főfelügyelő (egyikük sem volt szamosújvári).
1944. május 18-án a gettót felszámolták a lakóit pedig a kolozsvári téglagyárban felállított gettóba szállították.
A kolozsvári gettóba zárt zsidók deportálása Auschwitzba 1944. május 25-én kezdődött és június 9-én fejeződött be.
A deportálás és a holokauszt nehéz évei alatt, Nits János patikus fia, Nits Gyula és a Nits család négy zsidó férfit bujtatott a ház pincéjében és így megmentette őket a haláltól. Emiatt Nits Gyula és felesége Nits Aliz neve felkerült a jeruzsálemi múzeum Emlékfalára. 2001-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet odaítélte nekik a Világ Igaza díjat.
A világháború után alig 40 zsidó jött vissza Szamosújvárra és ujjászervezték a közösséget. Az ujjászervezett közösség rabbija, a deportálásból hazaért Frischman Mózes lett. Az American Joint Distribution Committee segítségével étkezdét és szociális otthont működtettek. 1945-ban az említett szervezet segítségével a megrongált zsinagógát is felújították. 1947-ben újabb zsidó túlélők és menekültek érkeztek a városba, így a közösség 210 tagot számlált.
1948. május 14-én megalapították az Izraeli államot, így megkezdődött a szamosújvári zsidók kivándorlása. 1956-ban 140-re tagra csökkent a közösség. Tíz évvel később már csak 21 zsidó lakott Szamosújváron, 1977-ben pedig 17 személy. Az utolsó zsidó esküvőt 1975 nyarán szervezték.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint pedig 3 személy vallotta magát zsidónak, ezek közül az egyik Blum Zoltán, holokauszt túlélő.
A szamosújvári zsidó közösség lemorzsolódása következtében a zsinagóga állaga nagyon megromlott, szerencsére az utóbbi években sikerült megállítani a további romlást. A Szamosújvárról elszármazott zsidók megoldást keresnek az épület helyreállítására.
További cikkek a szamosújvári zsidókról:
https://tortenelmimagazin.com/2021/02/07/a-szamosujvari-zsidok-rovid-tortenete/
https://tortenelmimagazin.com/2021/02/06/a-cionizmus-szamosujvaron/
1 Pingback