A II. bécsi döntést követően Észak Erdély magyar közigazgatás alá került. A döntés következtében a magyar csapatok 1940. szeptember 9-én bevonultak Szamosújvárra. A csapatokat tárt karokkal és virágesővel fogadta a város és térségének magyarsága. Cikkünket ennek az eseménynek az évfordulójára időzítettük volna, de portálunk átköltözése miatt szinte egy hónapig késtünk vele.
Az eseményről alaposan beszámolt a Magyar Távirati Iroda tudósítója, de olvashatunk róla Pongrátz Ödön (’56-os forradalom) életrajzában és a Szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyvéből is.
Az MTI tudósításaiból tudjuk, hogy 1940. szeptember 9-én vonult be a városba a magyar hadsereg, amit a város magyar lakossága nagy lelkesedéssel fogadott a Főtéren. A város ideiglenes vezetése még egy díszkaput is felállított a honvédség tiszteletére. A Magyar Távirati Iroda tudósítója 1940. szeptember 12-én kiadott riportjában méltatta a város magyarságát és szeretetét. A bevonulást rögzítő filmhíradó kiemelte, hogy sehol máshol nem várták ennyire felkészülve a magyar csapatokat, mint akkor Szamosújváron.
A román csapatok visszavonulása nem volt zökkenőmentes. A fentebb említett tudósításból megtudjuk, hogy a román csapatok több atrocitást is elkövettek: „A hajnalban elvonult katonák felgyújtották a vasúti állomás környékén lévő széna es szalmaboglyákat s ezek még akkor is füstöltek, mikor a városba értünk.”[1] Babos Béla is beszél a román hadsereg magatartásáról: „Sok kellemetlenség volt a visszavonuló és a gimnáziumban elszállásolt katonasággal. Rekvíráltak és elvettek nem hivatalosan is, amit csak lehetett. Elvitték az internátus kocsiját, a kis borját, elloptak több mint 300 kiló cukrot, az intézet tehenét pedig csak Czinczás János altiszt tudta megmenteni, aki azt mondta, hogy az övé. Az apróbb dolgokat nem is említem, azokat bevezettük a már régen felterjesztett veszteséglajstromba.”[2]
Az MTI is beszámolt arról, hogy a visszavonuló román hadsereg mi mindent vitt magával: „Elvittek a cséplőgépek mellől a gabonát, a középületekből az ablakrámákat, az ajtókat, minden elmozdíthatót. Reggel még felgyújtották a város határában felhalmozott szénakészleteket, a füstöt már messziről láttuk feltörni.”[3]
A bevonuló csapatokat szervezett ünnepség és felkészült adminisztráció várta, Pongrátz Simon, aki ideiglenesen átvette a város irányítását mindent megtett, hogy ne legyenek román-magyar etnikai konfliktusok, hogy minimalizálják a visszavonuló román csapatok visszaéléseit (mely a vonatból a városra is rálőtt). Továbbá a bevonulás napján minden bolton magyar cégtábla volt, illetve mindenhol ott lengett a nemzeti zászló. A Magyar Távirati Iroda is kiemeli azt, hogy mennyire gyorsan sikerült kicserélni a feliratokat: „Az első, ami szembetűnik és amit eddig sehol nem tapasztaltunk, hogy egy órán belül kicserélték az üzletek és középületek román feliratú tábláit, már mindenhol magyar felírás hirdeti, -milyen hivatal van elhelyezve az épületben, mit lehet vásárolni a boltban és ki a tulajdonosa. A főtéren már olvasható a magyar felírás: Szamosújvár szab. kir. város polgármesteri hivatala. Valamivel arrébb M. kir. Államrendőrség. Hungária kávéház. egyik üzlet felett ifi. Flórián Antal.”[4]
A fogadó ünnepség
Szeptember 9-én nagy tömeg fogadta a magyar csapatokat a Főtéren: „A város főterén mar kora reggel gyülekezett a lakosság, magyar ruhás lányok, frontharcosok, leventék álltak sorfalat.”[5] A katonák, kiket virágeső fogadott, Dés felől érkeztek, a Főúton. A sorban elsők voltak a huszárok, őket követték a kerékpárosok, majd pedig a gépesített egységek. A honvédek a Főtéren és a mellékutcákban álltak fel, mint ahogy a mellékelt képek is bizonyítják.
A honvédeket éljenzés fogadta. Az összegyűlt tömeg ütemesen azt kiáltotta, hogy „Éljen a magyar hadsereg” és „Horthy. Csáky, Teleki!” A magyar hadsereg bevonulása következtében emelkedett lett a hangulat. Az emberek a honvédeket és lovaikat ölelték, ruháikat simogatták, tudhatjuk meg a korabeli tudósításokból. Beérkezésük után két lovas a díszemelvény elé vonult és magasba emelték az ezredlobogót, ami katarzist okozott az összegyűlt lakosság körében: „Sűrű virágeső permetezte a lovasokat, egy pillanatig megbomlott a sor és százan, meg százan rohantak a zászló felé, hogy megcsókolhassák. Ezer meg ezer torok harsogta, küldte az ég felé minden magyarnak legszebb imádságát, a Himnuszt. Úgy énekelték-imádkoztak, mintha Szamosújvár egy pillanatig sem lett volna román.”[6]
A főtéri ünnepségre mindenki a legszebb ruháját vette fel. Akinek volt az díszmagyarba öltözött, a szomszédos falvak küldöttsége pedig népviseletet öltött magára. „Felvonultak az összes egyesületek. Jelen voltak az összes hatóságok és egyházközségek képviselői. Mindenki könnyezett, amikor újra alkalma volt látni a házakon és a hivatalok épületein a magyar zászlót.”[7]
A Főtéren szervezett nagyszabású ünnepségen szavaltak a diákok, a hatóságok beszédet mondtak, az egyházi méltóságok pedig hálát adtak az Istennek, hogy Szamosújvár visszatért az anyaországhoz, majd pedig megáldották az ezredzászlót. Továbbá az ezred parancsnoka is felszólalt. Felszólalásában megköszönte Szamosújvár lakosságának a szeretetteljes fogadást.
Az ünnepség vége után a honvédség elvonult, este pedig a Korona szálló nagytermében (a mostani kultúrotthon) pedig ünnepséget és reggelig tartó mulatságot szerveztek, melyen jelen volt Szamosújvár előkelő polgársága, az értelmiségiek és a vidék arisztokráciája.
A visszatérés mámora után következett Szamosújvár közigazgatásának a kiépítése és beépítése az anyaországba, mely nem ment zökkenőmentesen, mert elkerülhetetlen lett a súrlódás a helyiek és a Budapestről érkezet köztisztviselők között, de ez már más történet.
Riti József Attila
[1] MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR: Magyar Távirati Iroda, 1940. szeptember 12-én kiadott értesítés,
[2] A szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1940-41. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár, 1941, 13-15. o.
[3] MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR: Magyar Távirati Iroda, 1940. szeptember 12-én kiadott értesítés,
[4] UO
[5] UO
[6] UO
[7] A szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1940-41. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár, 1941, 15. o.
A sorozat első része megtekinthető a köv. linken:
Leave a Reply