A múlt bennünk él

Egyéb kategória, Helytörténet, Magyar történelem

Egy szamosújvári csalás története

A szamosújvári vár (börtön) a XIX. század végén

            Számos történelmi eseményt dolgoztam fel már cikkjeimben, de távolról sem tudtam még mindent bemutatni azok közül az események közül, amik városunkban, Szamosújváron zajlottak az idők folyamán. Jelen cikkben egy csalás történetét mutatom be. Az eseményről az Ellenzék napilap cikkezett az 1904. július 8-án megjelent lapszámában (25. évfolyam, 153. szám).

            A történet 1898-ban kezdődött, amikor a városban megjelent egy rongyos ruhába öltözött fura szerzet, Papázián Lucián (ha ez volt a rendes neve) aki üldözött örmény kereszténynek adta ki magát. Papázián elmondása szerint hősként védte a törökök által legyilkolt rokonságát, lovaskapitányként szolgált az egyiptomi arab hadseregben és több ütközetben vett részt. Mesébe illő története hallatára a vajszívű szamosújváriak befogadták és:

„megtömték minden jóval, magyar vendégbarátsággal, míg az új otthonban megélhetést biztosít magának”

Ellenzék, 1904. július 8.

            Papázián Lucián beszélt angolul, franciául, németül, törökül és arabul, majd Szamosújváron hamar megtanult magyarul és románul is. Ellenállhatatlan és barátságos volt, így hamar befogadták a helyiek, akiket könnyűszerrel átverte.

            Beilleszkedése után elhitette a helyi kereskedőkkel, hogy angol és francia cégekkel lépett kapcsolatba, hogy:

„vagonszámra szállítja a szamosújváriak örömére a kopasztott pulykákat, libákat és szárnyasokat” –

Ellenzék, 1904. július 8.

Egy idő után, amikor fizetnie kellett volna, szomorú képet vágva bejelentette, hogy a meleg miatt megromlott a szállítmány. A kárvallottak, ahelyett, hogy haragudtak volna rá, megsajnálták és megválasztották börtönfelügyelőnek, hogy valamivel pótoljak a veszteségét.

            A sarlatán következő lépese az volt, hogy elhitette a kolozsvári lapokkal, hogy egy Kalkutában elhunyt rokona 50 millió dollárt hagyott rá. A hír hallatára a szamosújváriak (és nemcsak) újra pénzt adományoztak neki, hogy elutazzon és átvegye az örökölt vagyont, amit ígéreté szerint Szamosújvár felvirágoztatására akart felhasználni. Papázián pénzzel a kezében elutazott egy időre, majd visszatért, hogy minden megvan, csak egy keresztlevél hiányzik, amire újabb pénzt gyűjtöttek neki a gyanútlan helybéliek.

            Papázián utolsó nagy dobása az volt, hogy a Szamosújváron működő Tarisznyás Testvérek” vállalkozás kuratóriumát elhítette, hogy a homorodszentpáli Szabó Mózes és fia feltaláltak egy örökmozgó gépezetet, melynek gyártására Párizsba kell, hogy utazzon. A cég értékesnek tekintette a találmányt és egy kisebb vagyonnal felérő pénzösszeget adott a csalónak. A sarlatán és Szabó Mózes Párizsba utaztak, majd egy idő után újabb és újabb pénzösszegeket kért a Tarisznyás Testvérektől, azzal indokolva, hogy az alkatrészek gyártási költsége drágább, mint ahogy azt előre gondolták. Meggyőző erejét azzal egészítette ki, hogy a budapesti lapok is megemlítették a találmányt (nyilván Papázián megrendelésére).

            A megrendelt gépezet végül soha sem készült el, és 1904-ben Papázián Lucián nyomtalanul eltűnt az összegyűlt pénzzel együtt. Szabó Mózes, az örökmozgó feltalálója pedig gyalog tért haza szülőfalujába és Papáziánt okolta a sikertelen vállalkozásért. A sikertelen vállalkozás következtében a Tarisznyás Testvérek virágzó vállalkozása csődöt mondott, a szamosújvári börtönfelügyelői állás pedig megüresedett.

Leave a Reply