Élünk mi igazán? Vagy az üres tettekkel betöltött órákat, napokat, éveket nevezzük életnek?
Éltem. Üresen, elavultan. A napok csak teltek és teltek, a szívemen a súly sziklává dagadt s úgy éreztem nem leszek képes megmászni a magaslatot, ami az újabb napot jelentette. Beszélgetőtársammá vált az idő, játszótársammá a pillanat és tanítómmá az emlékezet. Mikor az élet oly bizonytalan jövőt vetít elénk, mibe másba kapaszkodik a bűnös halandó, mit embernek nevezünk, ha nem az emlékezetbe? A múltba, mely erődöket épített fel, várakat rombolt le, de magával hordozta a bizonyítékot, hogy minden szárazságra eső vár, minden könnycsepp mosollyá formálódik, minden levél ősszel lehull, hogy tavasszal új virág születhessen és mindig megerősíti a megtört szíveket az elfáradt lelkemet és a lankadó hitedet.
A világ zűrős, szennyezett, erkölcstelen… de csodát rejt. Ez a csoda örök. Ez, a valóságos csoda, a hit. Hiszen már zuhanok a mélyben, oly annyira elvesztem már, de van kapaszkodó. Isten, ima, hit. Fokozatosan lépcsőfokról lépcsőfokra haladtam a sötét vég mélységéből, a magasságos fény erejéhez. És megérkeztem. Instabil a világi helyzet, de összekulcsolom a kezem és meglelem a nyugalmat, a biztonságot. Az élet számos pillanata térdre kényszerít, lehetetlennek mutatja a holnapi napot, viszont van, akinek semmi sem lehetetlen. És ez a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptunk.
Esőcseppek százai zúdulnak alá, a föld porába. Élni kezd a természet. Tud-e az ember oly varázslatosan valódi életre kelni, mint a természet, mely megkapja a napfény és az eső ajándékát és fejlődésnek indul? Mire vár az ember?
Ha hittel járunk a világban örülni tudunk. Van kapaszkodó, van remény. Te hogyan járod be az élet zugait? Látod a hernyót, melyből csodálatos pillangó válik, mely szárnyra kell és tovaszáll? Nekem is van szárnyam, neked is. Csak hinnünk kell benne és az élet elrepít a számunkra legalkalmasabb, legjobb helyre. A kiteljesedésünk helyére.
Te hiszel a szárnyaidban?
A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvassák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:
Leave a Reply