Szamosújvár legnagyobb krónikása, aki egyaránt volt bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, szerkesztő, történész, múzeumigazgató, író és armenológus. Marosbogáton született 1843. március 21-én és 1907. január 24-én halt meg Szamosújváron, 64 évesen. Egyszerű családba született, apja Szongott Jakab, édesanyja Donovák Ripszima.
Tanulmányait Szamosújváron kezdte, itt járta ki a népiskolát és az algimnáziumot, a középiskolát pedig Gyulafehérváron végezte. Az érettségit 1863-ban tette le jeles eredménnyel.
1863-ban, húsz évesen, nem sokkal az érettségi vizsga után, a szamosújváriak megválasztották tanárnak, a város által működtetett örmény katolikus algimnáziumba. Az algimnázium 1894-ben állami főgimnáziummá alakult, de Szongott Kristófot megtartották tanárnak. A főgimnáziumban egészen 1904-ig tanított, amikor 40 évi tanítás után nyugalomba vonult.
Tudása széleskörű volt és mindenhez értett, legalább is ezt írja róla Gabányi János történész, A Szamosújvári Magyar Királyi Állami 4 Osztályos Fiúgimnázium és Koedukált Kereskedelmi Középiskola 1942 – 1943-as évkönyvében:
„Szongott nagy olvasottságával, sokoldalú és széles látókörű ismeretre tett szert és mint lapszerkesztő mindenhez értett. Egész életében egyetemes tudásra törekedett és ilyen nagy tudású emberként tisztelték nemcsak Szamosújvárt, hanem Magyarországon mindenütt, sőt egész Európában.”
Gabányi János ugyanott tanítási módszereiről is nyilatkozott:
„A tanítási módszerében is sokoldalúság jellemzi: nem a szakismeretek alapos elsajátítására, hanem az általánosak megszerzésére fektette a súlyt. A gimnáziumban tanított vallást, mennyiségtant, szépírást, rajzoló geometriát, magyar- és német nyelvet, történelmet és fizikai földrajzot. Az iskolai tantárgyak bármelyikét szívesen tanította és készségesen, lelkiismeretesen végezte munkáját. Az iskolán kívül a történelmet és a nyelvészetet művelte, ez irányban sokat olvasott. (…) Tudását folyton gyarapította. Szelleme a magyar nemzeti művelésnek egyik legértékesebb bizonyítéka. Több ezernyi derék tanítványa közül, egyesek magas hivatali állást elfoglalva, a magyar hazának és az egyháznak hasznos szolgálatot tettek.”
Tanári pályafutása mellett élénk közösségépítő szerepet is betöltött a városban. Különböző tanfolyamokat szervezett a helyi lakosság számára, 1877-től haláláig a városi képviselőtestület tagja volt. Mindezek mellett a Szent István Társulat tiszteletbeli tagja, a magyarországi Néprajzi Társaság az örmény szakosztályának előadója volt. 1877 és 1907 között az Armenia című folyóiratot szerkesztette.
Nyugdíjazása után nem vonult vissza teljesen a közéletből. 1905-ben Szongott Kristóf kezdeményezésére létrejött az Örmény Múzeum, melynek alapítója és első igazgatója lett.
Oktató és közösségépítő munkája mellett, idejének egy részét a történelmi és nyelvészeti munkákra fordította. Erről így írt Gabányi János történész:
„Szongott Kristóf szabad idejét a történelmi és nyelvészeti munkák kutatására és tanulmányozására fordította. Tudott beszélni és írni a magyar anyanyelvén kívül örményül, németül és románul. Sokat olvasott, de olvasmányaiban az örménység múltja, ősi történelme vonzotta leginkább. Életcélja volt az örménység történelmi múltjának föltárása és ismertetése magyar nyelven. Ezért indította meg az »Armenia« című folyóiratot 1887-ben.”
1901 és 1903 között négy kötetben kiadta élete nagy művét, melynek címe: Szamosújvár m. kir. város monographiája. Munkájában, források segítségével megismerteti a szamosújvári örmények múltját és hagyományait. A források nagy része eltűnt a 20. század zivataros évei alatt, de Szongott monográfiája megmaradt, így nem merült feledésbe a város múltja.
1907. január 24-én, reggel 6 órakor elhunyt Szamosújvár első nagy történésze, aki sajnos nem érhette meg utolsó nagy munkájának beteljesülését, az Örmény Múzeum megnyitását. Temetésén dr. Hermán Antal, a Magyarországi Néprajzi Társaság megalapítója, mondta a gyászbeszédet. Családja nem volt, ezért hagyatékát és vagyonát az őáltala alapított múzeumra hagyta.
Szongott Kristóf válogatott munkái, melyeket saját költségén adott ki:
- Chorenei Mózes, Nagy-Örményország története. Fordítás örményről magyarra, Szamosújvár, 1892.
- Szamosújvár, a magyar örmény metropolis írásban és képekben, Szamosújvár, 1893.
- A szamosújvári vár, Szamosújvár 1898.
- Szamosújvár szabad királyi város monográphiája 1700—1900, Szamosújvár 1901-1903.
- A magyarhoni örmény családok genealógiája, Szamosújvár, 1898.
- A magyarok eredete és őslaka, Szamosújvár, 1906.
„Az »Armenia« c. folyóirat, 1887—1907. között minden hónapban megjelent Szamosújvárt. Szongott önálló dolgozatainak száma 241 füzetben, összesen 387 cikk. Ezek közül 169 rövid életrajzi tanulmány államférfiakról, költőkről, városi polgárokról, ismerőseiről. Az »Armenia« egyes számaiban találjuk Szongott műfordításait örmény nyelvre. Különösen Petőfi Sándor költeményei közül fordított sokat örmény nyelvre.” (Gabányi János – A Szamosújvári Magyar Királyi Állami 4 Osztályos Fiúgimnázium és Koedukált Kereskedelmi Középiskola évkönyve, az 1942 – 1943-as iskolai évről).
A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin legújabb számában, a linkre kattintva megnyílik:
2 Pingbacks