Előzmények
1940 nyarán lezajlott román-magyar tárgyalások eredményét a szamosújváriak is nagy érdeklődéssel várták. A turnu-severini tárgyalásoktól nem sokat vártak a város magyar lakosai, mert tudták, hogy a két fél szabadon képtelen arra, hogy valamilyen egyezséget aláírjanak, ezért nem voltak túl letörve az eredménytelen tárgyalások hírére. Szamosújváron minden magyar a nagyhatalmak döntését várta. A bécsi döntés munkálatainak végét nagy lázzal követték a helybéliek, magyarok és románok is egyaránt.[1]
A II. bécsi döntés
Babos Béla gimnáziumi tanár beszámolója szerint 1940. augusztus 30-án mindenki nagy érdeklődéssel hallgatta a rádiót, amikor bejelentették a bécsi döntés eredményeit. Észak Erdély visszacsatolását nagy lelkesedéssel fogadta a város magyar közössége, de túl soknak tartották a kiürítésre szánt 14 napot, mert féltek, hogy a visszavonuló román hatóságok és hadsereg kellemetlenséget okoz majd a lakosságnak.[2]
A magyar hadseregre várva
A visszacsatolás hírére titokban mindenki készült a magyar csapatok érkezésére. Előkerültek a rég eldugott magyar zászlók, kokárdákat, magyar ruhákat varrtak, jelvényeket készítettek.
A bécsi döntés híre a városházán is változásokat hozott. A Magyar Népközösség Szamosújvári íródája nevet cserélt, felvette a Magyar Nemzeti Tanács, majd pedig a Magyar Párt nevet és kapcsolatba lépett a még működő román hatóságokkal, hogy megvédje a város lakosságát és vagyonát. Bálint Tibor polgármester helyett felkérték, a már rég városi főpénztárosként dolgozó Pongrátz Simont (Pongrátz Gergely és Pongrátz Ödön 1956-os forradalmárok apja), hogy vegye át a város ideiglenes közigazgatását a magyar csapatok érkezéséig. Pongrátz Ödön beszámolója szerint, apja Pongrátz Simon komolyan vette feladatát, a Magyar Párttal közösen létrehozták a nemzetőrséget, melynek tagjait a város polgárai közül verbuváltak, azzal a feltett szándékkal, hogy megakadályozzák a visszavonuló román csapatok által elkövetett bűncselekményeket, mert a visszavonuló román hadsereg az állomásról éjjel belőtt a városba. A nemzetőrség tagjai fehér karszalaggal járőrözöttek a városban. [3]
Ezzel egyidőben a városi fiatalság is szervezkedett. Egy küldöttség bement a Martinuzzi várban, ahol javítóintézet működött és felkérte az ott állomásozó román katonákat, hogy adják át a fegyvert, ami pecsét fejében meg is történt.[4] A fiatalok Minier Ferenc örmény-katolikus segédlelkész vezetésével vigyáztak arra, hogy a közintézményekből semmit se vigyenek el a visszavonuló románok.
Szeptember elején, Pongrátz Simon utasítására a városban az asztalosok zászlórudakat, a lakatosok pedig cégtáblákat készítettek, így napok alatt magyar lett a város.
Újra magyar kézen a gimnázium
1940. szeptember 6-án a Petru Maior Gimnázium igazgatója, dr. Precup Emil a gimnázium épületét és leltárát átadta Matyasovich Ferenc főkönyvelőnek, Babos Béla és Schramkó István tanároknak.
Az átadás ellenére a gimnázium épületének átvétele nem volt zökkenőmentes, mert visszavonuló román katonák voltak elszállásolva benne, ami kellemetlen pillanatokat okozót az új városvezetésnek. Mindent rekviráltak, amit lehetett, a bentlakás kocsiját, állatainak egy részét is.[5]
A magyar hadsereg bevonulása
1940. szeptember 9-én vonult be a városba a magyar hadsereg, amit a város magyar lakossága nagy lelkesedéssel fogadott a Főtéren. A város ideiglenes vezetése még egy díszkaput is felállított a honvédéség tiszteletére. A Magyar Távirati Iroda tudósítója 1940. szeptember 12-én kiadott riportjában méltatta a város magyarságát és kiemelte, hogy sehol máshol nem várták ennyire felkészülve a magyar csapatokat, mint akkor Szamosújváron.
A városháza előtt tartott ünnepi fogadtatás után, azon este a Korona szálloda nagytermében ünnepélyt és reggelig tartó táncmulatságot szerveztek a bevonuló magyar hadsereg tiszteletére.
[1] A szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1940-41. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár, 1941, 13. o.
[2] Uo., 14. o.
[3] Uo.
[4] KOZMA HUBA: Pongrátz Ödön, 56-os Történelmi Alapítvány, Kiskunmajsa, 2006, 56. o.
[5] A szamosújvári M. Kir. Állami 4 osztályos gimnázium és Kereskedelmi Középiskola (II—III évfolyama: felső kereskedelmi iskola) évkönyve az 1940-41. iskolai évről, Turul Könyvnyomda, Szamosújvár, 1941, 15. o.
Az alábbi linkre elolvasható az Iskolai Történelmi Magazin utolsó száma:
Leave a Reply