Dácia hódítása következtében Szamosújvár területe is a birodalom részévé vált. A mai település területe kezdetben a Dacia Superior majd pedig a Dacia Porolissensis provincia részévé vált.
A rómaiak a város déli részén építettek egy castrumot amely a provinciát védő limesnek a szerves része. A castrum feltételezett neve Congri volt. Az erődítményben az Ala II. Pannoniorum lovas egység állomásozott.
A római castrumot Kr. U. a II. század elején építették földből. 143-ban Antonius Pius császár idejében átépítették és falai kőből készültek. Az erődítmény északi oldala 133 méter hosszú, a déli hosszúsága 169 méter, a keleti oldal hossza 162 méter, a nyugati oldal pedig 157 méter volt. A falak hozzávetőlegesen 1,14 méter vastagok voltak, magasságuk pedig 5 méter. Valószínűsíthető, hogy a castrum teljes kiterjedése 2,7 hektár volt.
Az erődítmény romjait a város építésekor felhasználták, de a XX. század elején még látható volt a helye. A város egyes épületein a mai napig látszanak olyan kövek, amelyek Congriból származnak.
Az első régészeti ásatásokat, Szolnok-Doboka vármegye történeti társulata megbízásából Ornstein József végezte 1901-ben és számos leletet helyezett el a dési, illetve a szamosújvári múzeumokban.
1960-1961-ben amikor a fafeldolgozó kombinátot építették a leletek széles tárháza került elő a castrum területéről. A legértékesebb lelet egy 133. július 2-án kiadott katonai oklevél, amely bizonyítja a Dacia Porolissensis provincia létezését.
A régészeti ásatások során a castrum körül polgári építmények nyomaira is rábukkantak. Az erődítménytől délre, a mostani malomárok közelében találták egy nekropoliszt, amely szoros kapcsolatban állt vele.
Az írás nem jelent meg az Iskolai Történelmi Magazin augusztusi számában, de attól még elolvasható a magazin, az alábbi linkre kattintva:
Leave a Reply