A magyar nép kialakulásával kapcsolatban számos monda és tudományos elképzelés született. Cikkemben felvázolok párat ezek közül.
Eredetmondák:
A legendák és a régi krónikák az Árpád-ház eredetét bibliai időkig vezetik vissza, pontosabban egészen Nimródig, (Ménrót) aki az özönvíz utáni világ első királya volt. Nimród hatalmas testi erővel rendelkezett és ő kezdte Bábel tornyának építését, amit számos mezopotámiai és középkori forrás is állít. Mérothról a névtelen jegyző, Anonymus is ír, 1282-ben, a Gesta Hungarorum elnevezésű krónikájában: „…vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, melyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a hunok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kívül, mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kívül több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és színre hasonlítanak a hunokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben.”
Egy másik, ismertebb eredet monda a csodaszarvas legendája, mely szerint két testvér Hunor és Magor (Ménrót fiai) elindultak vadászni, majd egy csodaszarvast üldöztek egy új helyre, Meotisz szigetére költöztek, mivel jól védhető volt. Meotisz szigetén Hunor és Magor családot alapítottak és benépesítették a vidéket. Sokévszázaddal később, mikor Hunor és Magyar ivadékai nagyon elszaporodtak, kettéváltak. Hunor utódai lettek a hunok, Magyaré pedig a magyarok. Ez a történet a kettős honfoglalásra utal, melyet később számos forrás, kutatás és történész is alátámaszt.
Az Árpád-ház családfája szerint, Attila, hun király fia, Csaba fia Ed, Ed fia Ügyek (Ügek), Ügyek fia Előd, Előd fia Álmos. A lista mindenképp hiányos, mivel Attila halála (453) és Álmos születése között (819) eltelt 366 év alatt jóval több nemzedék lehetett, mint amit a krónikák megemlítenek.
Álmos fejedelem születéséhez kapcsolódik Emese álma, amely szerint a turulmadár éjszaka megjelent Emese álmában és teherbe ejtette, melynek következtében megszületett Álmos, aki emiatt kapta nevét is.
Álmos a magyarok egyik legkiemelkedőbb személyisége, mert a vérszerződés után, amikor a hét magyar törzsfő fejedelemmé választotta, a Kárpát-medencébe vezette a magyarokat, ahol később letelepedtek.
A fehér ló mondája szerint a magyarok a Duna mellékén uralkodó morva fejedelemnek, Szvatopluknak fehér lovat, aranyos nyerget és kötőféket küldenek, s viszonzásul földet, füvet és vizet kérnek. A morva vezér beleegyezik és Árpád immár jogaira hivatkozva birtokába veszi a Kárpát-medencét, és megfutamítja az ellenálló morva fejedelmet. A történészek általános felfogása szerint a monda alapja a föld vásárlásával kapcsolatos ősi jogszokás, szerződés értékű jelképes szertartás, amelyet a magyarok az idegennel szemben érvényesítenek. A monda megjelent Anonymus írásában, de későbbi krónikaink is megemlítik: a Nemzeti Krónika, a Budai, valamint Dubnici Krónika is.
Tudományos elméletek:
Bármennyire is érdekesnek tűnnek az eredetmondák nem tartalmaznak tudományos elemeket, ezért nem is lehet kész tényként elfogadni őket. A történészek, régészet és újabban a genetikai régészet komoly kutatások következtében több elméletet kidolgoztak melyeknek egy részét nem tekintenek szakmainak és történelmileg alátámaszthatónak.
A legismertebb és elfogadottabb a finnugor elmélet, mely szerint a magyar nyelv és nép a finnugor nyelvcsaládba sorolható, a finn, észt és egyéb népekkel együttvéve. A finnugor elmélet szerint őseink az Ural hegység környékén élhettek, egy finnugor ősnép részeként. Ez a korai finnugor közösség halászatból és vadászatból tartotta fenn magát. Egy idő után, Kr. e a III. évezredben a finn és ugor népek különváltak és a helyszínen csak az ugor törzsek maradtak. Kr. e 1000 és 500 között megkezdődött őseink önálló néppé válása, ekkorra tehető a magyar nyelv és nép kialakulása. Ugyanekkor az ugor törzsekből kivált magyarok nomád lovas életmódra tértek át. Kr.e 500 és Kr. u 500 közötti időszak fehér folt a magyar történelemben, de a történészek feltételezik, hogy elődjeink a Volga és a Káma folyók környékén, az úgynevezett Magna Hungariában laktak. Ez a terület, a dél-oroszországi sztyeppe, ahol a magyarság egészen a honfoglalásig vándorolt. A magyarok mellett egyéb nomád népek is éltek itt, akik sohasem költöztek az északi erdőségekbe. Életmódjukat a vándorlás, a sátorozó életmód jellemezte. Az állatállomány védelme és a területekért folyó küzdelem a nomádokat kiváló harcosokká tette. A VIII. században a magyar törzsek továbbállottak és Levédiába költöztek. A terület pontos fekvése ismeretlen, de valószínűsíthető, hogy a Don, a Donyec és az Azovi-tenger (Meótisz) környékén lehetett. Levédiában a Kazár Kaganátus fennhatósága alatt éltek, adóztak és cserében megtarthatták függetlenségüket. Ezen a területen a kazárok hatására a nomád életmódról a földművelésre helyeződött a hangsúly, ezt bizonyítják török eredetű jövevényszavaink is. A szállásterület Levediről kapta a nevét, akit a források törzsfőnek neveznek, ami azt bizonyítja, hogy a magyarok már ekkor törzsekbe szerveződtek. 830-ban a magyarok elszakadtak a Kazár Birodalomhoz és tovább vándoroltak (velük együtt három kabar törzs is), nyugatra a Dnyeper és a Dnyeszter folyok torkolatához, Etelközbe. Az említett szálláshelyen megszervezték a hét magyar törzs szövetségét és vezérnek megválasztják Álmost. A hagyomány szerint a törzsszövetséget vérszerződéssel pecsételték meg. A szövetséghez egy török nyelvű kazár néptöredék is csatlakozott, a kabarok három törzse, melyeket egy törzsbe szerveztek, ők voltak a törzsszövetség nyolcadik törzse. A kabarokat elő- és utóvédő szerepet láttak el. A törzsszövetség megalakulása következtében a magyarok megerősödtek és 862-től kezdődően több portyát szerveztek a Kárpát-medencébe, ahol majd letelepednek. Letelepedésük a Honfoglalás.
Egy másik ismert és egy nagyobb teret hódító elmélet a hun rokonságról és a kettős honfoglalásról szól. Számos külföldi forrás azonosítja egymással a magyarokat, az avarokat és a hunokat. Az elmélet szerint a hunok és a magyarok rokon népek. Ezt az állítást a legújabb genetikai kutatások is bizonyítják.
Az említett elméletek mellett számos egyéb létezik. A teljesség igény nélkül megemlítenék néhányat, de ezeket nem részletezném: magyar–türk (turáni) elmélet, sumér–magyar nyelvelméletek, kabard–magyar nyelvrokonság, japán–magyar nyelvrokonság, kelta–magyar nyelvkapcsolat elmélet, kecsua–magyar nyelvhasonlóságok, kínai–magyar nyelvrokonság, etruszk–magyar nyelvrokonság. Mindezekről olvasható a világhálón megjelenő számos cikk, tanulmány vagy enciklopédikus bejegyzés.
Az írás megjelent az Iskolai Történelmi Magazin augusztusi számában. A lapszám elolvasható az alábbi linkre kattintva:
Leave a Reply