Az Iskolai Történelmi Magazin 2020 szeptemberi számának témája az Iskola és tanárok volt, melyben megismerhették több szamosújvári iskola és tanár múltját. A lapszámnak nagy sikere volt, mint ahogy a cikkeknek is melyek felkerültek, a téma kapcsán, a www.tortenelmimagazin.com weblapra.
Az Iskolai Történelmi Magazin nemsokára megjelenő téli lapszámának témája ugyancsak Iskola és tanárok lesz, ezúttal olyan tanárok tevékenységével ismerkedhetnek meg, melyek nem kerültek be a fentebb említett lapszámba. Jelen cikkünk, mely Kónya Zoltánról szól, szerepelni fog a magazin legújabb számában.
A már említett 2020 szeptemberi lapszámot megtekinthetik a cikk alatti linkre kattintva.
Riti József Attila – főszerkesztő
Konya Zoltán életútja
Konya Zoltán 1921. november 19 – én született a Fehér megyei Székelykocsárdon, Kónya József, vasutas és Rozália református szülők első gyermekeként.
Elemi iskoláit szülőfalujában kezdte és Nagyenyeden folytatta a Bethlen Gábor református fiú kollégiumban. A kiváló tanárok, a reformatus értékrend, a kollégium hangulata, presztízse meghatározó szerepet játszott a serdülő fiú életeben. Egy életre szóló tartást és életszemléletet adott.
A nehéz és körülményes történelmi események során Kolozsváron az Apáczai Csere János református fiú elméleti líceumban érettségizik 1941 júniusában (az Apáczai Csere János baráti társaság tagja volt).
1941 őszén beiratkozik a Ferenc József Tudományegyetem közgazdasági –jogi karára. Az egyre közelgő háború elől Budapestre menekült, ahol színházi statisztaként tartja fenn magát. Rengeteg előadáson vesz részt, innen adódik a színház és a versek iránti szeretete.
Kolozsvárra való visszatérése után befejezi tanulmányait, majd 1945-ben megkapja közgazdasági diplomáját, amit még dr Miskolczy Dezső (rektor) és Rejthy Tivadar (dékán) irt alá.
Az államvizsga után Szamosújvárra kerül, ahol beilleszkedik, megszereti a várost és annak hangulatát. 1948. november 1-től az iskola megszűnéséig (1954 dec) a Szamosújvári Kereskedelmi Iskola tanára. Itt ismeri meg az eleven, sziporkázó eszű, gyönyörűen szavaló Kovrig Stefániát (későbbi feleségét) akinek tanára és osztályfőnöke volt.
1955-ben beírhatóik a Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika levelezői karára, ahol 1959-ben államvizsgáik, megkapja második diplomáját matek-fizika szakon.
1959-től nyugdíjazásáig a szamosújvári 2 számú általános iskola, majd a Petru Maior líceum tanára és aligazgatója volt
A szamosújvári tanári közösség meghatározó személyisége volt, aki mind tanár, osztályfőnok vagy aligazgató sok generáció útját egyengette. A tanárság hivatása volt nem mestersége, úgy tanított, hogy aki mérnök akart lenni, abból mérnököt nevelt, aki filológus akart lenni az filológus lett és aki könyvelő akart lenni abból könyvelőt faragott, de ami a legfontosabb, hogy mindenkiből embert faragott. Munkája alatt diákjaiba véste azokat az elveket melyek ma is érvényesek: „annyit használj amennyire szükséged van, ne többet” és „a cselekedeteid kihatással vannak a környezetedre”. Továbbá példamutatásával és magatartásával is tanított, megtanította diákjainak azt, hogy milyen kell legyen egy igazi ember. Ahogy a fa növéséhez idő kell, úgy az általa elültetett viselkedésmód kifejlődéséhez is idő kellett. A felnőtt nem is tudja ki vetette el benne a magot, de ez is igy van rendjén.
Szerető és féltő családapa volt. Imádta feleségét és ezt mi gyerekei és környezete akkor fogtuk fel amikor egy súlyos műtét után ápolni kellett édesanyámat. A család, a gyerekei, az unokái voltak mindig a legfontosabbak.
Szeretett kertészkedni, olvasni, meditálni, verseket olvasni és szavalni. Nyugdíjas korában minden vasárnap elment az istentiszteletre. Amikor nem tudott elmenni akkor a rádióban hallgatta és kijegyzetelte a prédikációt. Tele füzetek vannak a jegyzeteivel.
Egy pár mondatban próbáltam ecsetelni nem is annyira a tanárt, mert a fiatal generációnak nem mond semmit, hanem inkább Kónya Zoltánt az EMBERT.
Tóma Mária
http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/10/4.-szam.pdf
.
Leave a Reply