Régi lapokban kerestem valamit és két szépkenyerűszentmártoni történetre bukkantam, ezeket osztom meg a kedves olvasókkal. Ha valaki ismeri a történteket és kiegészítheti az tegye meg bátran hozzászólásban.
A szépkenyerűszentmártoni Marha
A napokban böngésztem valamit egy régi újságban, a Szamos 89. számában (1911. április 19) és egy érdekes történetre bukkantam, amit teljes egészében átvettem és változtatás nélkül publikáltam. Igaz, hogy eltelt 109 év a cikk megjelenésétől, de reménykedek, hogy valaki felismeri a történetet és van hozzáfűznivalója.
***
„Szépkenyerűszentmárton nem mesebeli falu, hanem itt vagyon Magyarországban és ha leírja a saját nevét, hosszabb lesz a szó, mint az egész falu, a benne lakó Marha pedig arról volt nevezetes, hogy nagy M-mel írta a nevét.
Szépkenyerűszentmártonban volt egy ember, akinek mind e mai napig bárki büntetlenül mondhatta, hogy „maga Marha “, a fő, hogy aki mondta, az nagy M-mel mondta légyen. Ez a marha, illetve Marha azonban megunta a nevével járó dicstelenséget és folyamodványt adott be a magyar királyi belügyminiszter úrhoz: engedné meg neki, hogy eddigi nevét Molnárra magyarosítsa. A belügyminiszter nem tudott ellenállni a kérelemnek és megengedte, hogy Marha Bálint ezután a Molnár nevet viselhesse. Ebből azonban egy marha se alkosson precedenst, mert a többi marha ezután is marha marad és nem lesz belőle molnár. Sőt egy molnárt se gyanúsítson azért meg senki, hogy azelőtt marha volt. Se Molnárt azzal, hogy Marha, se Marhát azzal, hogy Molnár. Mert a marha ezután is marha marad, a molnár pedig molnár. Kivételt csak a szépkenyerűszentmártoni Marha azaz Molnár képez. (Szamos)
Cipő- és talputalványokat loptak a szépkenyerűszentmártoni községházáról
A Kolozsváron kiadott Keleti Újság 19. száma (XX. évfolyam, 1944. január 25) közölt egy hírt Szépkenyerűszentmártonról. A szereplőket nem ismerem és azt sem, hogy mi lett az utóélete a történetnek, de örvendenék ha találnák valakit aki tudja mi lett a folytatása a történetnek.
***
Dés, január 24. Pap Perint Géza szépkenyerűszentmártoni cipészmester és Vincze György földműves súlyos vádakkal kerültek a dési törvényszék elé.
A vádirat szerint Vincze György cipő- és talp utalványokat lopott a községházán és azokat darabonkéntkét és fél pengős árban a cipészmesternek adta el.
Pap Perint Géza az utalványokra ráhamisította a főjegyző vagy a községi jegyző nevét, beváltotta azokat s a bőrből cipőket készített a falusiaknak.
A cipész a főtárgyaláson arra hivatkozott, hogy szegény ember és pénzre volt szüksége.
A törvényszék elrendelte mindazok megidézését, akik jegy nélkül vettek cipőt a cipészmestertől. Ha bebizonyosodik az üzérkedés s az, hogy Vincze nagy anyagihaszonnal dolgozott, úgy a vád súlyosabb lesz s fegyház vár a megtévedt cipészre.
Rövidesen Ítéletet hoznak Vincze György ügyében (Keleti Újság)
Riti József Attila
Leave a Reply