Számos jeles naphoz kötődik valamilyen hagyomány vagy babona. Így van a Luca napjával is. A Magyar Néprajzi Hagyomány szerint:
„A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. A néphit szerint a nevenapján végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés) tilalmainak megszegőit megbüntette.”
Magyar Néprajzi Hagyomány
A boszorkányos változat szerint ezen a napon az asszonyoknak nem szabad kenyeret sütni sem pedig dolgozni. Ezen a napon sok helyen bekeni az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, de még a seprűket is elzárták, hogy ne jöjjenek a boszorkányok.
Egy másik szokás szerint ezen a napon kezdték el faragni Luca székét és karácsonyig minden nap dolgoztak valamit rajta. A széket szenteste elvitték az éjféli misére, ahol készítője, ha felállt rá meglátta a boszorkányokat.
Luca napjához vőlegény jósló szokások is vannak. Az egyik változat szerint a lányok gombócból jósolhatta meg jövendőjét.
A lucázás vagy kotyolás egy olyan főleg dunántúli szokás, amely szerint a fiúk csoportosan házról házra járnak, főleg hajnalban és engedélyt kértek, hogy ráülhessenek egy tuskóra vagy szalmára, majd pedig elénekelték a következő éneket: „Luca -Luca kity-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok (tyúkok, libák)!”. Ezt követően szalmát szórtak szét a házban (amit utána a tyúkok alá tettek) és ajándékot, gyümölcsöt kaptak a gazdasszonytól.
Szent Lúcia
December 13-án Szent Lúciára emlékszik a katolikus egyház. Szent Lúcia az III. században élt, keresztény hítre tért, majd pedig megfogadta, hogy egész életét Krisztusnak szenteli. 304-ben mártírhalált halt és a földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők és nyergesek védőszentje lett.
