II. András származása
II. András 1205 és 1235 között uralkodott és III. Béla, valamint Châtillon Anna másodszülött gyereke volt. Eredetileg nem neki szánták a trónt, hanem Imrének, aki I. Imre néven 1174 és 1204 között uralkodott. Kárpótlásul apja 1188-ban megszerezte számára Halics trónját, ahol csak két évig uralkodott, mert 1190-ben elűzték és visszaköltözött Magyarországba.
András hercegként
András herceg apjától várakat, birtokokat és sok pénzt örökölt, amit arra használt fel, hogy megerősítse befolyását. 1197-ben Szlavóniában megtámadta bátyját és követelte, hogy ossza meg vele a hatalmat. A csata következtében I. Imre király neki adományozta a dalmát-horvát hercegi címet. 1198-ban a szerbek megtámadták András, aki legyőzte őket és elfoglalta Ráma és Hum vidékét, majd felvette a Hum és Ráma hercege címet is.
1200 körül kibékült testvérével, I. Imre királlyal, aki átengedte neki Horvátországot és Dalmáciát. Ugyanekkor házasodott meg és feleségül vette Gertrúdot, a merániai herceg lányát.
Nemsokkal házassága után kiújult konfliktusa Imre királlyal, aki 1203-ban foglyul ejtette és Keve várába zárta, ahonnan hívei segítségével menekült. Szabadulása után újra kibékült testvérével, a királlyal, aki megtette gyámnak kiskorú fia mellé. 1204 novemberében, Imre halála után, ennek fia, III. László lett a király, de mivel még kiskorú volt Andrást tették meg kormányzónak, aki elvette az özvegy királyné vagyonát, aki gyerekével, a kiskorú királlyal együtt az osztrák herceghez menekült.
II. András király
1205-ben, az alig négyéves (egyes források szerint hatéves) III. László király hirtelen meghalt és május 29-én II. Andrást királlyá koronáztak.
Koronázása utáni hónapokban II. András beavatkozott a halicsi belviszályokba, s felvette a Halics, és a Lodoméria királya címet. Ezt követően még pár alkalommal indított hadjáratot Halicsba, de többségük sikertelen volt.
A király hamar népszerűtlenné vált a magyar főurak körében, mert a királyi birtokból nagy szeleteket adományozott híveinek és a feleségével érkezett német rokonoknak és lovagoknak. Ugyanakkor fő tisztségekbe is a meráni rokonokat és német lovagokat nevezte ki. A pápánál pedig elérte azt, hogy felesége testvérét, Bertholdot nevezzék ki kalocsai érseknek.
Gertrúd királyné meggyilkolása
A merániak gazdasági és politikai térnyerése egyre inkább irritálta a magyar főurakat, akik Péter ispán, Bánk bán (szlavón bán, majd nádor) vezetésével összeesküvést szerveztek a királyné ellen. Az összeesküvők 1213-ban, a király távollétében a tettek mezejére léptek és meggyilkolták Gertrúd királynét és udvarát. Csak Lipót hercegnek és Berthold érseknek sikerült életben maradniuk és elmenekültek az országból. A halicsi hadjáratról hazatérő király karóba húzatta az összeesküvők egyik vezérét, Péter ispánt. A többi összeesküvő pedig ép bőrrel megúszta. Gertrúd meggyilkolásával az összeesküvők elérték céljaikat, ugyanis megszűnt a német befolyás.
Felesége halála után a király új gazdasági berendezést fogadott el, új adókat vezetett be, de az adók beszedési jogát bérbe adta.
Az új berendezkedés során a nagyhatalmú előkelők a királyi birtokok rovására gazdagodtak meg ami a királyi birtok csökkenéséhez vezetett. A királyi birtokok csökkenése következtében a főurak hatalma megnőtt, a királyé pedig csökkent.
Az ötödik keresztes hadjárat
1217 és 1218 között a főurak egy részével részt vett az ötödik keresztes hadjáratban. 1218 elején I. Hugó ciprusi király meghalt, II. András pedig hazaindult seregével. Otthon a királyt polgárháborús állapot fogadta. A főurak egy csoportja száműzte a kormányzónak kinevezett János esztergomi érseket is, aki csak a király visszatértekor jöhetett vissza Magyarországra.
1219-ben nehéz helyzetbe került a király, ugyanis Halicsban megdöntötték fia, Kálmán hatalmát. Az új halicsi király, Msztyiszlav fogságba ejtette Kálmánt és feleségét. II. András csak úgy tudta elérni azt, hogy kiengedjék őket, hogy fia, Endre feleségül vette Msztyiszlav lányát. A halicsi politikába való folyamatos beavatkozás gazdaságilag meggyengítette a királyt, ami reformpolitikájának az altatásához vezetett. A gazdasági gondok orvoslásaként 1220-ban elrendelte az eladományozott udvarnokföldek visszavételét, de rendelkezéseit szabotálták. Ugyanekkor II. András legidősebb fiára, Béla hercegre bízta Szlavónia és Horvátország kormányzását.
Az Aranybulla
1222-ben a Székesfehérváron szervezett országgyűlésen az Imre-párti főurak a király ellen fordultak és palotaforradalmat hajtottak végre. A király kénytelen volt leváltani a vezető tisztségekben kinevezett embereket és kiadta az Aranybullát mely megtiltja a királynak, hogy egész vármegyét vagy méltóságot ne adományozzon. Az Aranybulla legfontosabb pontjai a következők:
- Évi törvénynap Fehérváron;
- Szerviensek (urának kizárólag katonai szolgálattal tartozik) személyének és birtokainak védelme;
- Szerviensek és az egyház adómentessége
- Szerviensek birtokainak öröklését szabályozta
- Szerviensek hadkötelezettségének szabályozása (csak védekezésnél)
- Idegenek tisztségviselése (csak az országos tanács beleegyezésével)
- Tilos a beszállásolás a szerviensekhez
- Tilos a tisztségek öröklése
- Szolgálattal szerzett birtok elidegeníthetetlen
- Várjobbágyok és idegenek szabadságának rögzítése
- Tized fizetése csak terményben
- Pénzről: olyan legyen, mint III. Béla alatt és csak egyszer lehet évente rontani
- Zsidók tisztségviselése tilos
- Tilos idegennek földet adományozni
- Tisztségek halmozása tilos (kivéve: király, királyné, nádor, bán)
Az Aranybulla rendelkezett egy ellenállási záradékkal, amely kikötötte, hogy amennyiben a király nem tartja be a lefektetett pontokat, akkor a felkelés ellene jogos.
1224-ben a szászokat telepített Dél-Erdélybe és kiváltságaikat írásba foglalta. Ugyanekkor a szászok telepítése miatt a székelyek keletebbre vonulnak, a Kárpátok kanyarulatához.
1231-ben az egyház kihasználta a központi hatalom meg- gyengülését és elérte az Aranybulla megújítását. Az új változat megengedte a tízed pénzbeli behajtását és az egyháznak részt adott a sókereskedelemből is.
II. András halála
1235 nyarán Magyarországra betört II. (Harcias) Frigyes osztrák és stájer herceg de II. András nem maradt adós és Bécsig nyomult, II. Frigyes pedig pénzen megváltotta a békét. 1235. szeptember 21-én 30 évi uralkodás után II. András király meghalt, akit a mostani Temes megyei egresi ciszterci monostorában temettek el. Sírját 2019 augusztusában találta meg egy magyarországi régész csoport, melynek vezetője Langó Péter régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója A feltárások 2020 nyarán is folytatódtak, melynek következtében 99%-ban bebizonyosodott, hogy a sírban II. András és felesége Courtenay Jolánta található. A felfedezés rendkívül fontos, hiszen a legtöbb középkori magyar királysír megsemmisült.
Riti József Attila
Az írás megjelent az Iskolai Történelmi Magazin augusztusi számában. A lapszám elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/09/3.-szam-1.pdf
Leave a Reply