Gróf galántai és fraknói Esterházy Móric (Esterházy Péter író nagyapja) 1881. április 27-én született, aki pár hónapig, 1917. június 15 és augusztus 20 között, pártonkívüli politikusként Magyarország miniszterelnöke volt. Korábban császári és királyi kamarás, akárcsak édesapja, gróf Esterházy Miklós Móric.
Esterházy Móric tanulmányai
Tanulmányait otthon kezdte, mint ahogy annyi más arisztokratagyerek is. 1895-1899 között a győri bencés gimnázium magántanulója lett. 1899 és 1904 között a budapesti, majd az Oxfordi Egyetem hallgatója volt.
Egyetemi évei után egy ideig utazott, majd pedig hazatért és származási jogon a főrendiház tagja lett. 1910 és 1918-ban pártonkívüliként, de ’67-es platformmal, indult a választásokon és országgyűlési mandátumot szerzett.[1]
Rövid ideig miniszterelnök
Az első világháborúban a balkáni fronton szolgálta hazáját, majd 1917 nyarán, Tisza István lemondása után pár hónapig betöltötte a miniszterelnökségi tisztséget, de hamar lemondott. Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt pedig népjóléti és munkaügyi miniszter volt.
A tanácsköztársaság alatt iskolát vezetett, ennek bukása után pedig birtokára visszavonulva gazdálkodott.
1931-ben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben lett képviselő. Ekkor a képviselőház külügyi bizottságának elnöke és a 33-as gazdasági bizottság tagja volt.[2] Megválasztása alkalmával, 1931. július 12-én, Tapolcán tartott ünnepségen gróf Esterházy Móric beszélt képviselői kötelességeiről: „amelyet „pártra, társadalomra, felekezetre való tekintet nélkül” kíván teljesíteni. Azután kemény bírálatot mondott az elmúlt években oly divatossá lett közéleti személyeskedésekről.”[3]
A második világháború alatt
1939 és 1944 között a Magyar Élet Pártjának országgyűlési képviselője, a képviselőház honvédelmi bizottságának tagja és Kállay Miklós miniszterelnök elkötelezett híve volt.
A nyilasok hatalomra kerülése után a német államrendőrség, a Gestapo, 1944. október 16-án letartóztatta és Sopronkőhidára szállították, ott raboskodott. Innen 1945 elején a mathauseni koncentrációs táborba került, ahonnan csak szeptemberben szabadult.
Esterházy a kommunista rendszerben
A kommunista rendszer bevezetése után Hortra került kényszerlakhelyre, ahol sirásóként dolgozott és ebből tartotta fel magát.
1956-ban Bécsbe emigrált, lányával együtt, ahol egy rokona jóvoltából a Schwarzenberg-palotában élte le élete hátralévő részét.
Unokája, Esterházy Péter Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja.
RJA
[1] Magyar Életrajzi Lexikon
[2] UO
[3] http://www.huszadikszazad.hu/
A youtuben megtekinthető egy dokumentumfilm az életéről:
Leave a Reply