Magyarország történelmét teljes mértékben meghatározta a három évszázadon keresztül uralkodó Árpád-házi dinasztia. Magyarország és egyben az Árpád-házi dinasztia első királya Szent István, az utolsó pedig III. András.
III. András 1265 körül született Velencében, ezért Velencei Andrásnak is hívják. Mivel ő volt az Árpád-ház utolsó királya, ezért gyakran „az utolsó aranyágacskaként” említik. 1290 július 23-án koronázták meg Székesfehérváron, szinte 11 évnyi uralkodását bel- és külpolitikai nehézségek árnyékolták be. Házas élete sem volt felhőtlen, hiszen első felesége Kujáviai Fennena 1295-ben, 19 éves korában meghalt. Vele csak 5 évet élt házasságban és egyetlen gyerekük született, Erzsébet. Kevesebb mint egy év elteltével másodszor is megházasodott, de Habsburg Ágnessel is csak 5 évet élt és ő sem szült fiú örököst a királynak.
III. András lassan elvesztette királyi tekintélyét az egyre inkább megerősödő főurak és tartományurak előtt, akik a királyt “lagymatag” uralkodónak neveztek.
1299-re megélénkült az Anjou dinasztia magyar trón iránti igénye. Ezt az igényt segítette az, hogy III. András 1301 január 14-én, 36 évesen váratlanul elhunyt. Hamarosan elterjedt a hír, hogy a királyt megmérgezték. Bizonyítékok hiányában ezt csupán szóbeszédként kell értenünk, hiszen ugyanezt terjesztették Mátyás király halálakor. A történészek többsége elfogadja azt a feltételezést, hogy a király halálát valamilyen gyors lefolyású betegség okozta.
III. András halála nagy csapást jelentett az országnak, mert hatalmas válság kezdődött. Férfi ágon kihalt az Árpád-ház.
Az írás megjelent az Iskolai Történelmi Magazin augusztusi számában. A lapszám elolvasható az alábbi linkre kattintva:
Leave a Reply