1517. október 31-én közzé Luther Márton Wittenbergben közzétette 95 pontos vitairatát, amelyben elítélte a búcsúcédulák árusítását és amelyben kifejtette hogyan reformálná meg az egyházat (A legenda szerint Luther a 95 pontos vitairatot kiszegezte a vártemplom kapujára, de a történészek azonban ezt a tényt vitatják). Luther „nem kívánt ezzel még ekkor sem többet elérni, csak annyit, hogy a komoly lelkek figyelmét fölhívja a búcsúárusok több mint könnyelmű üzelmeire”[1] Valójában a tételek sokkal többet tartalmaztak, mint ahogyan Révész Imre is írja a következő sorokban: „Luther nagy, alapvető evangéliumi fölismerése alapján az egész római katholikus üdvtan elitélő bírálatát foglalták burkoltan magukban. Az egészen végigvonuló hatalmas alaphang: „a keresztyén embernek egész élete bűnbánat”, ezrek lelkében vert helyeslő és örvendező visszhangot.”[2]
Luther cselekedete nem maradt visszhang nélkül a nyomda és a korabeli sajtónak köszönhetően tételei hamar elterjedtek a Német-Római Birodalomban és ennek határain túlra is és hamar követőkre, de ellenfelekre is szert tett.
A reformáció hamar kinőte a Német-Római Birodalmat és megjelentek ennek svájci változatai (Zwingli és Kálvin), majd egész Európában elterjedt.
A külföldre utazó magyar fiatalok és a vándorprédikátoroknak köszönhetően Luther és a reformáció tanai hamar eljutottak Magyarországra, ahol a Mohácsi-vész és a törökök térhódítása miatt kedvező talajra tálált.
A magyar református egyház megszervezése Méliusz Juhász Péter nevéhez kapcsolódik. 1558-ban lett lelkész Debrecenben, ahol hirdetni kezdte a kálvini tanokat, majd pedig megszervezte az egyházat, 1561-től ő lett a debreceni püspök. „Méliusz Péter püspök abban is követte a helvét irányú reformációt, hogy a közrend, a társadalmi élet, az iskola és a jogrendszer, sőt a nép testi és lelki egészsége iránt is nagy érdeklődést és segítőkészséget tanúsított.”[3]
Az egyház hivatalos születése azonban az 1567-es Debreceni Zsinat, ahol elfogadták a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást. A református egyház történetének egyik másik fontos mérföldköve a Vizsolyi Biblia megjelenése 1590-ben, amit Károli Gáspár fordított le magyar nyelvre.
A reformáció hatásai Erdélyt sem kerülték el. Előbb a lutheri, majd pedig a kálvini reformáció terjed el. „Az erdélyi magyar reformátorok kezdetben egységesen léptek fel a melanchthoni-bullingeri úrvacsoratan mellett, amely 1560 után felgyorsuló folyamatot eredményezett az önállósodás útján elindult református egyház megalakulása felé.”[4] Az erdélyi református egyház megalakulása azonban két zsinathoz köthető. Az egyik az 1559-es marosvásárhelyi zsinat, a másik pedig az 1564-es nagyenyedi zsinat, melyeknek következtében különvált az evangélikus lutheri (főleg a szászok) és a helvét kálvini ág. Ezt az időpontot tartják az Erdélyi Református Egyház születésnapjának. Első püspöke, érdekes módon, az a Dávid Ferenc volt, aki később megalapította az Unitárius Egyházat.
Dávid Ferenc 1565-től kezdődően nyíltan is elfogadta az antitrinitárius tanokat és Kolozsváron nyilvánossá tette Szervét Mihály tanait, melyet nem mindenki fogadott el. Méliusz Juhász Péter javaslatára, 1566 áprilisában Gyulafehérváron hitvitát szerveztek melyen visszautasították az antitrinitárius tanokat és 1568 márciusában egy újabbat szerveztek Gyulafehérváron, ahol úgyszintén egyik fél sem győzte meg a másikat, de az antitrinitárius fél meggyőzte János Zsigmond fejedelmet, mely a tanok követője lett.
Az unitárius egyház megalakulása azonban az 1568-as tordai országgyűléshez kapcsolódik, amikor Európában és a világon először kimondták a lelkiismeret és a vallásszabadságot. Ezt az időpontot tartják az Unitárius Egyház születésnapjának.
Bővebb infókért kattints a linkre és olvasd el a 2024-ben a reformációról írott cikkemet:
https://tortenelmimagazin.ro/a-reformacio-tortenete-es-a-magyar-reformatus-egyhaz-megalakulasa/: Erős várunk az Isten – A reformáció ünnepe Désen a századelőn
***
A reformációt minden áv október 31-én ünnepi istentiszteletekkel és ünnepségekkel ünnepli a magyar református közösség. A lenti sorokban azt olvashatjátok hogyan emlékeztek meg róla a 20. század elején, Désen, amint a Dési Hírlap hasábjaiból kiderül.
A hírszemle korabeli cikkeket tartalmaz, amiket annakidején a Dési Hírlap (főszerkesztő: dr. czegei és szentegyedi gróf Wass György) közölte. A cikkeket eredeti írás szerint közlöm, semmit sem változtattam rajta.
A reformáció évfordulójának, október hó 31-dikének emlékére október hó 30. és 31-dikén ünnepi istentiszteletet tartottak a ref. hívek. Vasárnap Máthé Gyula s. lelkész mondott imát és visszaemlékező beszédet, közbe a Szabó György tanító által egybeállított vegyes kar énekelte el, megragadó hatással az „Erős várunk “-at és a „Térj magadhoz drága Sion“ című gályarabok énekét. A templomot azzal az óhajtással hagyta el a nagy, érdeklődő sokaság, hogy valaminél gyakrabban emelné a lelkeket áhítatra és buzgóságra a jól szervezett s nagy műértelemmel vezetett énekkar. Hétfőn a tanulók gyűltek fel az ódon templomba s Vásárhelyi Boldizsár lelkész mondott előttük imát s a Krisztusi szerétéiről értelmükhöz mért, alkalmi beszédet.
Dési Hírlap, 41. szám (III. évfolyam) – 1904. november 14
3. A reformáció emlékünnepe
Ama világtörténeti jelentőségű eseménynek, hogy a reformáció megtisztította, felszabadította az egyént a középkor súlyos, sorvasztó bilincsei alól, a dési református egyház is a szokásos kegyelettel és lelkes örömmel ünnepelte meg emlékét október 31-én, a templom helyiségében, az összes iskolák református növendékeinek részvétele mellett.
Az ünnepi beszédet dr. Sárkány Loránd gimnáziumi tanár tartotta, kiemelve a reformációnak az emberi szellem haladására gyakorolt óriási és elvitathatatlanul előnyös hatását.
A felnőttek részére folyó hó 8-án, vasárnap tartott ünnepi istentiszteleten Vásárhelyi Boldizsár, a dési egyházközség közkedvelt lelkésze tartott valóban lélekemelő, magával ragadó hatású ünnepi beszédet. A református tanítók énekkara szintén közreműködött az ünnepség színvonalának emelésében.
Itt emlékezünk meg arról is, hogy a konfirmáltak egyesülete e napon kezdte meg működését a vármegyeház nagytermében, megtartva első közgyűlését, melynek tárgysorozatát az ünnepi rész mellett a múlt évről történt beszámolás és a jövő év programjának megállapítása képezte.
Dési Hírlap, 45. szám (XI. évfolyam) – 1913. november 11
4. A reformáció emlékünnepe
A dési református egyházmegye és egyházközség folyó hó 19-én tartotta a reformáció négyszáz éves évfordulója alkalmából országosan rendezett jubileumi ünnepségét. Ugyanezen a napon tartotta a dési református egyházmegye – melynek vezetője Vásárhelyi Boldizsár esperes – közgyűlését is. A közgyűlés alkalmával határozták el, hogy az egyházmegye keretében működő Kálvin Szövetség egyesület közgyűlését szintén e napon rendezik meg.
A háromszoros ünnepi alkalom, a hatóságok bevonása és az egyházmegye papságának részvétele ünnepi színezetet kölcsönzött a városnak. Az egész jubileumi ünnepség igen szép külső siker mellett folyt le.
Az egyházmegye közgyűlése reggel 8 órakor kezdődött, a hosszú tárgysorozatot délelőtt 10 óráig tárgyalták. Ekkor a közgyűlés, melyen csaknem valamennyi tag megjelent, részt vett a jubileumi istentiszteleten, majd az azt követő Kálvin Szövetség-ülésen.
A református templomban 10 órakor megtartott ünnepi istentisztelet az egész ünnepség kimagasló része volt. Az istentiszteleten a hívek nagy sokasága mellett jelen voltak az összes hivatalok és hatóságok vezetőikkel együtt.
Részt vett a vármegye tisztikara lovag Hye Jenő alispán vezetésével, a királyi törvényszék dr. Koller Kálmán elnök vezetésével, a királyi pénzügyigazgatóság Papp Emil pénzügyigazgató vezetésével, a város tisztikara Ilosvay Jenő királyi tanácsos, polgármester vezetésével, a Szamosvölgyi Intézet Sterba igazgató vezetésével, valamint a különböző tantestületek.
Az egyházi ének elhangzása után Vásárhelyi Boldizsár esperes magas szárnyalású, gyönyörű könyörgése következett. Az ünnepi nagy beszédet Szász Ferenc, koltói református lelkész tartotta. A kiváló tehetségű fiatal lelkész nagy felkészültsége, kellemes orgánuma és kiváló szónoki képessége nemcsak meglepte, de valósággal meghódította a közönség szívét és érzéseit.
A gyönyörűen sikerült egyházi ünnepség után a városháza nagytermében a Kálvin Szövetség tartotta ülését. A délutáni órákban Vásárhelyi Boldizsár elnöklete alatt az egyházmegyei tagok egyházi törvényszéki üléseket tartottak.
Dési Hírlap, 30 szám (15. évfolyam) – 1917. július 17
5. A reformáció 400 éves évfordulója alkalmából
a dési ref. egyházközség 1917. október hó 31-én, délelőtt 10 órakor templomában ünnepi istentiszteletet tart a következő sorrenddel:
- Invocatió.
- dicséret – gyülekezet éneke.
- 47. dicséret 1–2. verse – gyülekezet éneke.
- Ima, Miatyánk – mondja Farkas Albert lelkész.
- 4. dicséret – gyülekezet éneke.
- Emlékbeszéd és ima – tartja Farkas Albert lelkész.
- 67- dicséret – gyülekezet éneke.
A templomi istentisztelet után, 11 órakor az egyháztanács díszpresbyteri ülést tart a reformáció 400 éves évfordulójának megörökítése tárgyában a ref. leányiskolában.
Délután 3 órakor ifjúsági ünnepély tartatik az összes iskolák református növendékeinek bevonásával, a következő sorrendben:
- Invocatió.
- dicséret – gyülekezet éneke.
- XC. zsoltár 1. verse – gyülekezet éneke.
- Ima, Miatyánk – mondja Farkas Albert lelkész.
- XC. zsoltár 6. verse – gyülekezet éneke.
- „Reformáció emlékünnepén” – Borsos Istvántól, szavalja Szakács Rózsika IV. elemi o. t.
- Emlékbeszéd – tartja Bagossy Károly főgimnáziumi tanár.
- 47. dicséret – gyülekezet éneke.
- „Az Erő” – Muraközy Gyulától, szavalja Tóth Erzsébet III. polgári o. t.
- „Október 31.” – Arávecz Ernőtől, szavalja Kállay József VI. elemi o. t.
- 48. dicséret – gyülekezet éneke.
- „Kálvin és Fárel” – dr. Kecskeméthy Istvántól, szavalják Benczédy József VIII. gimn. o. t. és Kántor Antal VII. gimn. o. t.
- „Istenem” – Pányi Lajostól, szavalja Kérai Hermin IV. polg. o. t.
- 67. dicséret – gyülekezet éneke.
Délután 5 órakor a Konfirmáltak Egyesülete ünnepi közgyűlést tart a ref. leányiskolában.
Dési Hírlap, 44. szám (XV. évfolyam) – 1917. október 30
Riti József Attila
© minden jog fenntartva. A képek Riti József Attila tulajdona
[1] RÉVÉSZ Imre. A reformáció. Magyar Szemle Társaság, 1932, 18. o. https://real-eod.mtak.hu/7790/2/MTA_Konyvek_113324.pdf (letöltve 2024. október 29.)
[2] UO
[3] DUSICZA Ferenc. A Magyarországi Református Egyház története. Kálvin kiadó, 1999. https://regi.reformatus.hu/mutat/5394/ (letöltve 2024. október 29.)
[4] BUZOGÁNY Dezső, Erdélyi reformáció. https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Erd%C3%A9lyi_reform%C3%A1ci%C3%B3#Kezdet (letöltve: 2024. október 29.)