Kevesen tudják, hogy az szamosújvári örmény közösség volt a Magyar Tudományos Akadémia (alapításakor viselt nevén Magyar Tudós Társaság) első adakozója, igaz akkor amikor megalapítása még csak egy gondolat volt.
Már a 18. században felmerült egy magyar tudományos társaság megalapításának a gondolata. Bél Mátyás evangélikus lelkész és polihisztor fejében már a század első évtizedeiben eszébe jutott egy ilyen társaság alapításának a gondolata. Bod Péter református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész és író 1760-ban „pendítette meg újra”[1] a magyar tudóstársasig eszméjét.
A tudóstársaság eszméje Szamosújvárra is eljutott, ugyanis az örmények kereskedők lévén járták a világot, így 1769-ben a tettek mezejére léptek és „minden felszólítás nélkül, csupán hazafiságból a létesítendő magyar tudományos akadémia („Magyár nyelv mívelő társaság “) alapjára 3440 frtot (mai árfolyamon 36,4 millió forint) ígérnek és ezen összegnek azon évi 5 %-os kamatját, a 172 frt és 80 krt azonnal ki is fizetik.”[2]
Szongott Kristóf szerint az említett összeget a szamosújvári tanács 1770-ben fizette be a kincstárnak, ezt követően pedig a városvezetés pontosan vezette és felszámolta a kamatot is, így az Akadémia 1825-ös megalapításakor pontosan tudták, hogy felajánlásuk „56 év alatt 5°/n mellett kamatos kamattal együtt felnőtt volna 52,863 frt (mai árfolyamon 262,7 millió forint) 64 krra”[3]
Monográfiájában Szongott Kristóf kiszámolta mennyi volt az adomány mértéke 1898. év végén: „129 év alatt szintén csak 5% mellett a kamatok kamatjával együtt 1.861.991 (mai árfolyamon 433,8 millió forint) frt 84 krra felnevekedett volna…”[4] majd összehasonlította az Akadémia 1890-es vagyonával, ami „decz. 31-én tett az akadémia vagyona 2.300.000 frtot (mai árfolyamon 12,7 milliárd forint), most tenne a mi pénzünkkel együtt 4.161.991 (23,02 milliárd forint mai árfolyamon) írtnál is többet!”
A számítások után Szamosújvár krónikása azt is leírja, hogy „azt, hogy hány évig kamatoztatta a kincstár Szamosújvár alapítványát, nem tudjuk; arról sincs tudomásunk, hogy mi sors-csapás érte pénzünket, vagy kinek kezén kallódott el az?”[5] majd azt is hozzátettek, hogy „Lehet, hogy I. Ferencz idejében az ország — szorult helyzetében — azt a franczia háború roppimtnagy költségeinek fedezésére fordította. Mindezekre a kérdésekre azonban egyedül csak a kezelő kincstár aktái adhatnak határozott, kielégítő feleletet.”[6]
Szerzőnk végezetül kifejezi sajnálatát, hogy „sajnáljuk azt is, hogy bár egyetlen egy hazai hisztorikus sem tartotta méltónak azt, hogy ezt a páratlan esetet: Szamosújvár város ezen példányszerü tettét történelmének lapjain megörökítette volna![7]
A szamosújvári örmények magatartása példaszerű volt, cselekedetük azt bizonyítja, hogy bár származásuk ellenére igazi magyarok voltak és módjuk szerint hozzájárultak a magyar kultúra és tudomány fejlődéséhez. Tettük példaértéke napjainkban is aktuális és azt tanítja nekünk, hogy mindegyikünk kötelessége támogatni, a maga módján, a magyar tudományt és kultúrát.
Riti József Attila
Borítókép: Az MTA épülete / Csörföly Dániel – Wikipédia
[1] PALLAS NAGY LEXIKONA, I. kötet,233. o. (https://adt.arcanum.com/hu/view/PallasLexikon_01/?pg=256&layout=s letöltve 2024. augusztus 7-én)
[2] SZONGOTT KRISTOF: Szamosújvár szabad királyi város Monográfiája 1700-1900, I. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 190, 134 o.
[3] UO
[4] UO
[5] UO
[6] UO, 134 – 135. o.
[7] UO
Leave a Reply