Dr. Molnár Antal és az 1902-es szamosújvári országgyűlési választások

Dr. Molnár Antal 1847. november 17-én született Szamosújváron és egyszerű iparoscsaládból származott, de fényes karrier futott be.

Tanulmányait Szamosújváron kezdte, a Népiskolában, majd pedig Kolozsvárrott járt gimnáziumba. Jogot tanult a kolozsvári és pesti egyetemeken, de jog- és államtudományok doktori oklevelét a pesti egyetemen szerezte.

Szongott Kristóf szerint kiváló tanuló volt és már diákévei alatt írni kezdett:

„Tanárainak dísze és tanulótársainak büszkesége volt. Már akkor, midőn még csak a róm. kath. lyceum növendéke volt, irt ismeretterjesztő czikkeket a Szokoly Viktor által szerkesztett „Hazánk és a külföld“ czimű képes hetilapba.”[1]

Szongott Kristóf – Szamosújvár Magyar Királyi város monográfiája

            Egyetemi évei után visszajött Erdélybe és Kolozsváron helyezkedett el, mint újságíró, főleg politikai napilapoknak dolgozott.

            1870-ben hazaköltözött szülővárosába, ahol levéltárosnak, majd egy évvel később pedig országgyűlési képviselőnek választották meg, ahol az akkori kormánypárt, a Szabadelvű Párt egyik megtisztelt képviselője volt:

„kitűnő képzettsége-, szónoki szép előadása-, önálló felfogása- és ékes irályáért már akkor a képviselőház egyik megkülönböztetett tagjának tartották.”[2]

Szongott Kristóf – Szamosújvár Magyar Királyi város monográfiája

            1879-ben újságírói pályára lépett és a Magyar Lapok című politikai lap szerkesztője lett. 1880-ban átvette a Magyarország és a Nagyvilág képeshetilap szerkesztését is.

            1884 után, 1902-ben bekövetkezett haláláig az országgyűlés tagja, 1892-től pedig egyik jegyzője volt.

            Publicisztikai munkája mellett számos történelmi könyvet publikált. Ezek közül a fontosabbak:

1. Az állam és határai – Laboulaye Ede után franciából fordította, Kolozsvár, 1869.
2. Augustus családja és kora – Beulé után franciából átdolgozta, Budapest. 1879.
3. A magyarok egyetemes története – Írta Sayous Eduard után fordította, Budapest, 1880.
4. A középkor története – Budapest, 1881. (a Ribáry–Molnár–Marczali-féle Világtörténelem részeként)
5. Archeologiai séták – Róma, Pompéi – Boissier Gaston után fordította, Budapest, 1883.
6. Pályamunkája: Szamosújvár város monográfiája volt

Halála és utódlása:

            dr. Molnár Antal 1902. január 6-án halt meg Budapesten, a József-körúti lakásán és könyvtárszobájában ravatalozták fel. A képviselő holttestét január 9-én hozták Szamosújvárra és a főtéri székesegyházban bemutatott gyászmise után az örmény-katolikus temetőbe helyezték örök nyugalomba.[3]

Sírhelyét 1906. október 21-én avatták fel, Ráth Endre képviselő és helyi előkelőségek jelenlétében. A Szongott Kristóf által kiadott Armenia havilap 1906/11-es számából azt is megtudjuk, hogy az ünnepségre Wekerle Sándor miniszterelnöknek is várták, de végül nem tudott eljönni.

            Halála után a kormánypártban komoly tárgyalások folytak annak érdekében, hogy kit jelöltessenek a megüresedett képviselői székbe, a szamosújvári körzetbe. A korabeli sajtó több nevet is megemlített, mint lehetséges szamosújvári jelölt.         

            Az első két név, melyeket a korabeli lapok belebegtettek (Ellenzék, 1902. január 7) azok dr. Gopcsa László kulturális minisztériumi helyettes államtitkár és báró Dániel Tibor (báró Dániel Ernő, Torontál megyei képviselő fia), aki korábban Désen indult képviselőnek, de veszített. A sajtó szerint mindkét jelöltnek nagy tábora volt, de báró Dániel Tibort tartották esélyesebbnek.

A harmadik név, amely felmerült, az Ellenzék napilap (1902. január 10) értesülései szerint, a 72 éves Tisza Kálmán egykori miniszterelnök (1875. október 20 és 1890. március 13 között) volt, aki Abrudbányán indult volna, de fentállt a veszély, hogy ott nem sikerül mandátumhoz jutnia, így inkább a szamosújvári körzetben akarták felléptetni. A korabeli lapokat elemezve nem derült ki, hogy végül a Szabadelvű Párt miért vetette el a gondolatot.

A Szabadelvű Párt szamosújvári jelöltje végül gróf Karácsonyi Aladár lett, aki nem volt ugyan szamosújvári születésű, de családja innen származott. Karácsonyi ellenfele Gajzágó Ferenc királyi táblabíró volt. A győztes gróf Karácsonyi Aladár lett, akinek nyolcvan szavazattal volt több mint ellenfelének.[4]

Végül báró Dániel Tibor is országgyűlési képviselő lett, ugyanis megóvta az általa elveszített dési választások eredményeit és a Kúria neki adott igazat, nem pedig Teleki Domokosnak.

Riti József Attila

---

[1] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, Todorán Endre Auróra nyomdája, Szamosújvár, 1901, III. kötet, 147. o.

[2] UO, 148. o.

[3] Ellenzék napilap, 1902. január 7, V. lapszám, 3. o.

[4] Ellenzék napilap, 1902. február 4, XXVIII. lapszám, 3. o.