dr. Málnási Ferenc – Colusmonustur

Mai cikkünk egy vendégszerzőtől érkezett, aki lapunk egyik kedves olvasója.        

Kolozsvár nyugati részén, a Szamos-ágaktól körülvett dombon (a mai Kálvária dombon) épül fel a földből, palánkból készült ispáni vár a 10. század elején. Az 1068-as besenyő (uz) betöréskor a várfal és a házak leégtek. A megújított várban I. (Szent László) (1077-1095) királyunk a 11. század végén alapította meg a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére a Szent Benedek-rendi monostort. A háromhajós monostor-templom 1190 táján elpusztult (lebontották?). Átmeneti pótlására 1200 körül – részben a monostor köveiből – újat emeltek, de ezt 1241-ben a tatárok pusztították el, s értékes irattára is megsemmisült. IV. Béla (1235-1270) királyuk újralapította az apátságot, mely1288 körül már hiteleshely is volt, ahol iratokat másoltak, őriztek.

Colusmonustur egyike volt azoknak a bencés kolostoroknak, melyek a klerikus műveltség intézményeiként behálózták Nyugat-Európát. A klerikusok olyan férfiak voltak, aki az egyházi rendbe tartoztak, nem voltak felszentelt papok, az egyházi rendbe lépő ifjakat, a papi pályára készülő gyermekeket oktaták-nevelték. Intézményes oktatásról-nevelésről akkor beszélhetünk, ha ez a pedagógiai tevékenység, 1) oktatási nevelési célra szervezett iskola, vagy az oktatás-nevelés céljaira fenntartott és iskolaszerűen megtervezett időszak, tanulói idő keretében zajlik; 2) pedagógus, az oktatás-nevelésre felkészített személy irányításával történik; 3) az oktatás-nevelés tartalmát, rendjét pedagógiailag motivált szabályok vezetik; 4) az oktatás-nevelés folyamatos, tervszerű és rendszeres.

Ilyen intézményszerű oktatás-nevelés Nagy Károly (742-814) frank birodalmában alakult ki, s jelentős szerepe volt a tudós klerikusnak, Alkuinnak (730-804), aki munkatársaival elsőként valósította meg közoktatási-közművelődési programját. Ha Nyugat-Európában a kolostorok a klerikus műveltség intézményei voltak, feltételezzük, elképzelhetjük, hogy Colusmonustoron is a szerzetesek oktathatták, nevelhették a szerzetesi életre készülő ifjakat. Ahogyan a Szent Márton-hegyi kolostorban (ma, Kazinczy Ferenc nyomán, Pannonhalma), Géza fejedelmünk (970-997) hívására Rómából érkezett bencés szerzetesek nevelték a későbbi Mór pécsi püspököt, aki itt volt „puer scolasticus”, azaz „iskolás gyerek”. S hasonló oktatás folyt a pécsváradi, a zalavári, a bakonybéli, a tihanyi apátság bencés kolostoraiban is, valamint Csanádon, a 11. századi püspöki székhelyen is, amelynek első főpapja Gellért, Szent Imre herceg (1196-1204) korábbi nevelője volt. A Szent Gellért legenda szerint jeles paptársa Walter, magister volt, az első – ma név szerint ismert – pedagógusunk.

Mit tanulhattak a korabeli diákok?

A  lectura órákon a latin betűket, a római számokat, latin szövegek olvasását, az alapvető papi (latin) szókincset, valamint vallásos szövegeket memorizáltak. A cantus énektudást, latin egyházi énekek ismeretét jelentette.  A grammatica a részletes és teljes latin nyelvtant, a köznapi és a tudományos latin nyelv gyakorlati tudását célozta meg. A dictamen pedig az írásműkészítés tudományát, latin nyelvű fogalmazást, érvelést, de geometria, naptárkészítés, természeti jelenségek és egészségügyi ismeretek is szerepeltek a tanulnivalók között.

1556-ban a katolikus javak államosításkor megszűnt a kolozsmonostori apátság, okleveleit, bizonyára több „puer scholasticus” is segítette áthurcolni a főtéri templom tornyába. 1579 a magyarság szempontjából két jelentős alapítás éve: Rómában megalakult a Collegium Hungaricum, amely egy év múlva egybeolvadt a némettel, s Collegium Germanico-Hungaricum néven működött. Kolozsváron Báthory István (1571-1581) erdélyi fejedelmünk 1579. július17-én döntött a kolozsmonostori kisgimnázium alapításáról. A jezsuita rendháznak és iskolának adta az itteni épületeket Monostor, Bács, Jegenye, Tiburc, Kajántó és Bogártelke falvakkal együtt. 1581-ben Kolozsváron folytatta működését a jezsuita nagygimnázium, szoros kapcsolatban a bölcselet- és teológiai fakultással, melyet Báthory István ebben az évben alapított. 1605-ben a jezsuitákat kiutasították Erdélyből, de a gimnázium élete tovább folyt, többszöri megszakítással, s 1698-tól már a városon belül, hol az Óvárban, hol a Farkas utcai református templom mellett, 1776 után a piarista rend irányítása alatt. A hajdani tanintézet örökségének továbbvivője a mai Báthory István Elméleti Líceum, és a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium. Az iskola rangját nagy tanárok és tanítványok jelzik: Pázmány Péter, Haller János, Hell Miksa, Apor Péter, Baróti Szabó Dávid, Mikes Kelemen, Bolla Márton, Ion Molnar-Piuariu, Kemény József, Jósiak Miklós, Gheorghe Şincai, Petru Maior, Gheorghe Lazăr, Bölöni Farkas Sándor, Ghorghe Bariţiu, Teleki Sándor, Avram Iancu, Peelei István, Révai Károly, Laczkó Géza, Kuncz Aladár, Emis Isac, Passuth László, Domokos Pál Péter, Emil Haţieganu, Iuliu Haţieganu és sokan mások. 1776 és 1926 között, dr. Bíró Vencel szerint ötvenezernél töb tanuló kapott életre szóló útravalót..

Kívánjuk, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegye Milleniumi Évének „Krisztussal ezer eszetendeig – 1009-2009”  jegyében szolgálja tovább erdélyi nemzeti közösségünk ifjainak oktató-nevelő munkáját.

Szakirodalom:

1. Köpeczi Béla (szerk.) 1993.  Erdély rövid története. Akadémiai Kiadó, Budapest.
2. Gaal György  2001.   Kolozsvár. Millenumi kalauz. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár.
3. Mészáros István  1988.  Középszintű iskoláink kronológiája 996-1948. Akadémiai Kiadó, Budapest.
4. Mészáros István  2009.  A magyar iskoláztatás kezdetei.  NYEOMSZSZ. Őrszavak. 2009. szeptember

Dr. Málnási Ferenc

ny. magyartanár – Kolozsvár

A szerző Wikipédia oldala megtekintető a linkre kattintva:

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ln%C3%A1si_Ferenc

Az írás nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában, de attól még elolvasható a magazin is, a linkre kattintva:

http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/10/4.-szam.pdf