Az első világháború végén felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, majd kitört az őszirózsás forradalom és kikiáltották az első köztársaságot.
1919. március 21-én Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Hatalomra kerülésük után intézményesítették az erőszakot és kezdetét vette a vörös terror. 1919 nyarán, külső és belső erők megbuktatták a tanácsköztársaságot.
A második világháború után, a Vörös Hadsereg által megszállt területeken, szovjet nyomásra bevezették a kommunizmust és ez alól Magyarország sem volt kivétel.
A baloldali pártok, a FKGP elnökével, Tildy Zoltánnal, 1947-ben, feloszlatták a parlamentet és új választásokat írtak ki. Az 1947. augusztus 31-én szervezett országgyűlési választásokat, melyeket „kékcédulás választásoknak” nevezték, meghamisították a kommunisták és nagyobb befolyásra tettek szert.
1948. június 12-én a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesültek és létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Kiépült a kommunista diktatúra, Rákosi Mátyás vezetésével.
1948 után Rákosi Mátyás hatására egyre nagyobb méreteket öltött a megtorlás. A koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt kitelepítettek, kitiltottak Budapestről.
1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. 1950 őszén megnyílt a recski kényszermunkatábor, ahova a rendszer ellenfeleit internálták. A recski tábor mellett közel 100 kisebb és nagyobb tábor működött.
Sztálin 1953-as halála után Rákosi Mátyás pozíciója meggyengült, majd szovjet utasításra át kellett adja helyét Nagy Imré-nek. Rákosi azonban nem nyugodott bele sorsába és 1955-ben elérte azt, hogy visszaszerezze a hatalmat, amit nem sokáig tarthatott meg, ugyanis 1956. július 18-án kénytelen volt lemondani a főtitkári tisztségről. Utóda pedig elvbarátja, Gerő Ernő lett. Lemondása után a Szovjetunióban telepedett le.
Az 1956-os forradalom leverése után az ország irányítása Kádár János kezébe került. A szovjet tankokkal jött be az országba és keményen nekiállt a megtorlásnak és a szocialista rend visszaállításához. Az elkövetkező 3 évben közel 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvétel miatt, több mint 21000 személyt bebörtönöztek és 16-18 ezer főt internáltak. Az ország azonban változásokon esett át, és a kommunizmus enyhülni látszott. Az enyhülés következtében számos elítéltnek amnesztiát hirdettek, lehetővé vált a nagykövetek fogadása és delegálása. A nagyobb magánéleti szabadság és karrierlehetőségekért cserébe fennmaradhattak a politikai aktivitás szigorú korlátjai.
Az 1963 utáni időszakot gulyáskommunizmusnak is nevezik, ami az akkoriban élhetőbb körülményekre utalt. Már nem volt kötelező hitet tenni a párt mellett, de továbbra is szigorúan tilos volt ellene cselekedni. Emelkedett az életszínvonal, általánosan elterjedt a nyaralás lehetősége.Kórházak épültek, és ezzel nagyban javultak az egészségügyi mutatók. Mindezek következtében Kádár János népszerűbb lett.
1989. július 6-án meghalt Kádár János, ami a Kádárizmus végét jelentette. 1989. október 23-án, az 1956-os forradalom 33-ik évfordulóján kikiáltották a harmadik köztársaságot, végleg beszűntetve a korábbi államrendezkedést.
A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában is. A magazin letőltehető az alábbi linkről:
Leave a Reply