Balázs Bécsi Attila

Ebben a cikkben egy olyan emberről írok, aki meghatározta pályafutásomat, miatta lettem történelemtanár.

Ötödik osztályban ismertem meg és rögtön az első történelem órán megragadott diákbarát stílusával. Neki köszönhetően ismerkedtem meg Szamosújvár és a magyarok történelmével. Tanárom volt, de kollégák lettünk, közös munkánk is volt. Az általa írott Szamosújvári Örökség című könyvbe én készítettem a fényképeket, illetve Megmaradás Falai könyvben nekem is megjelent egy tanulmányom. Történészként sokat tanultam tőle és inspirálta munkámat.

Balázs Bécsi Attila (Gyergyóremete, 1964. június 7 -) tanár, történész, művészettörténész, civil szervezet- és iskolaalapító. Jelenleg a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke.

            1964 június 7-én született Gyergyóremetén, Hargita megyében. Általános iskolás tanulmányait szülőfalujában végezte, majd 1978-ban sikeresen felvételizett a csíkszeredai Matematika-fizika (a mostani Márton Áron) Líceumba, ahol történelem – filológia szakon szerzett érettségi diplomát. Ezt követően a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia karán szerzett tanári oklevelet. Életének és pályafutásának alakulásában fontos szerepet játszott az a tény, hogy 1983-tól a kolozsvári táncházmozgalom egyik résztvevője volt.

Az egyetem elvégzése után Moldvában, Iasi megyében helyeztéki ki, a jugányi általános iskolába, ahol 1987 és 1990 között tanította a történelmet.

A romániai rendszerváltás után Szamosújvárra került és itt végleg letelepedett. A Petru Maior Elméleti Líceum és a 2. számú általános iskola történelem tanára lett. A történelem oktatása mellett közösségépítő szerepet is magára vállalt és már 1990-ben elindította a szamosújvári táncházmozgalmat. 1992-ben létrehozták a Kaláka Néptáncegyüttest.

1993-ban, szamosújvári polgárok egy csoportjával közösen megalapította a Téka Művelődési Alapítványt azzal a céllal, hogy közművelődési és oktatási programokat szervezzenek a város és a környék magyar közössége számára. Alapítástól kezdődően a civil szervezet elnöke.

A Téka Alapítvány 1995-ben az Illyés Közalapítvány „Magyar Ház” programjának támogatásával egy szamosújvári, belvárosi házat vásárolt és „kalákában” újítottak fel, ahol létrejött a Téka Művelődési Központ. 2019- től ide tartozik a TéKarám Lovasudvar, 2020-tól pedig a Téka Kézművesház.

Irányításával a Téka Alapítvány 2000-ben csatlakozott a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány által, 1999-ben elindított szórványoktatási programhoz.

2001-ben létrehozta a Mezőségi Téka Szórványkollégiumot, melyben évente 100-150 olyan diák lakik, akik számára lakóhelyükön nem biztosítható az anyanyelvi oktatás, illetve olyan diákok melyeknek szülei nehéz szociális helyzetük miatt nem vállalhatják oktatásukat.

2005-ben elindította a Tóvidék Programot azzal a céllal, hogy támogassa a tóvidéki falvak modernizációs törekvéseit.

2007-ben megnyitotta a Feketelaki Művelődési és Táborközpontot, 2009-ben pedig a Feketelaki Tájház és közösségi központot.

2008 és 2012 között az RMDSZ jelöltjeként a Kolozs Megyei Tanács tagja volt, a kulturális és oktatási bizottság vezetője.

Munkásságának legnagyobb megvalósítása a Szamosújváron működő mezőségi iskolaközpont felépítése és megalapítása. Az oktatási központ megépítésének gondolata 2006-ban született, de az építkezés csak 2010-ben kezdődött meg, amikor a szamosújvári önkormányzat által biztosított telken, a magyar állam és az RMDSZ támogatásával elkezdődött az építkezés. Az új iskolát 2016 őszén avatták fel. 2018 szeptemberétől javaslatára az iskola a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum nevet viseli.

2020-ban új építkezésbe kezdett, az iskola közvetlen közelébe felépül majd a Mezőségi Téka Szórványkollégium új épülete.

Önálló kötetek és szakmai kiadványok:

1. „A szamosújvári magyar-örmény katolikus temető monográfiája” 2002, Budapest.
2. „A táncháztól a nemzeti intézményig” – Téka Alapítvány, Szamosújvár, 2013
3. „Szamosújvári örökség – Építészeti emlékek térben és időben”, Téka Alapítvány, Szamosújvár, 2013.
4. „A megmaradás falai” Téka Alapítvány, Szamosújvár, 2018
5.  Helytörténeti, művészettörténeti és történelmi témájú cikkek, tanulmányok közlése folyóiratokban és szakmai lapokban: Szamosmente, Szabadság, Művelődés, Korunk
6. Kolozs megyei várak és kastélyok”; Kolozsvár, 2008 – szakmai lektorálás

Díjak, elismerések:

1997 – EMKE – Könczei Ádám díj – a mezőségi népi műveltség következetes átörökítése érdekében kifejtett munkásságért, 2005 – A Kolozs megyei sajtó díja – Szabadság-Díj – a vidéki oktatás és közművelődés fejlesztéséért, 2008 – Kisebbségekért Díj – az általa vezetett Téka Alapítványnak, 2009 – Szongott Kristóf Díj a hazai magyarörménység közösségéért, kultúrájának megmaradásáért, 2010 – A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2010 – Ezüstfenyő Díj, 2011 – Gyergyóremete díszpolgára, 2014 – Aba tiszteletbeli polgára, 2017 – RMPSZ – Díj, 2018 – Mol Mentor Díj, 2019 – PRIMA Díj – az általa vezetett Téka Alapítványnak

Végezetül pedig egy részlet abból az interjúból, amit Balázs Bécsi Attilával készítettem a hamarosan megjelenő iskolai évkönyvbe.

Mi tartotta meg a lelkesedésed az iskola ötletétől a megvalósításig?

            Első sorban a csapat amellyel dolgoztam, ugyanis akkor amikor egyeltalán megszületett az iskola ötlete, az első dolog az volt, hogy leültünk itt a Téka Alapítványnál a kollégákkal, a munkatársakkal és ugye akkor fejeztük be a bentlakás építését, eléggé ki voltunk merülve, az első ilyen nagyobb építkezési projektünk volt és amikor megpendítettem, hogy akkor most egy még nagyobb építkezésbe kellene fogni ahhoz, hogy magát ezt az oktatást fejlesztő stratégiát, amit Szamosújváron elindítottuk véglegesítsük. Akkor a bentlakás építési tapasztalatra számítottam és arra, hogy a kollégák nyitottak és valóban úgy volt. Végig gondoltuk, hogy van itt a városban vagy a környéken egy civil szervezet, amely ezt meg tudja csinálni és mivel, hogy nem találtunk és a bentlakást is mi működtettük, végül is elvállaltuk és mindenki a csapatból mellé állt és ez az építkezés során is bebizonyosodott. Ugyanis miután elkezdtük magát a konkrét építkezést 2010-ben akkor elég lassan, vontatottan haladtunk, első sorban a támogatási összegek miatt és bizony voltak időszakok mikor kölcsönösen bátorítottuk egymást a csapattal. Volt, amikor én éreztem úgy, hogy ez nem fog megvalósulni úgy és amikorra terveztük, olyankor ők biztattak. Volt amikor ők látták, hogy lassan halad és kevés a remény, akkor én kaptam valamit, amivel motiváljam őket. Időszakos sajtókampányokat is szerveztünk, téglajegyeket gyűjtöttünk és mindezek olyan társadalmi visszajelzést hordoztak magukban, ami megerősítette bennünk azt, hogy végül is jó úton haladunk és ha elérjük azt a kritikus időszakot amikor már nagyon szükségessé válik ez az iskola beindítása akkor biztosan annyian fognak mellénk állni, mint helyi szinten, hogy ezt megvalósítjuk. Meghatározó volt a csapat, másodsorban pedig maga a projektnek az általános célja az, hogy végre egy ésszerű rendszerbe foglaljuk a szamosújvári oktatást, amelyben benne legyen, mint a város, mint a bentlakó diákok érdeke.

A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvssák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:

http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/10/4.-szam.pdf