Az 1905-országgyűlési választás mindenképpen rendkívüli volt, ugyanis a Szabadelvű Párt 30 év után először veszítette el a választásokat, majd felbomlott. Többek között erről meg egy széki történetről szól mai cikkünk.
Előzmények:
A kiegyezés következtében tíz évente kötelezően meg kellett újítani az osztrák-magyar gazdasági szerződést. Az 1897-ben esedékes szerződésfelújítás sikertelen volt, ugyanis az ezt megelőző tárgyalások nem hozták el az elvárt eredményt. A gazdaság lebénulásának elkerülése miatt a báró Bánffy Dénes által vezetett kormány kénytelen volt egyöntetűen meghosszabbítani a szerződést (ugyanezt tette Ausztria is)
A gazdasági szerződés újratárgyalásának az elmaradása következtében az ellenzék (Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Katolikus Néppárt, Függetlenségi 48-as Ugron Párt, Szlovák Nemzeti Párt, Szerb Nemzeti Párt és a Demokrata Párt) országos tüntetéssorozatot szervezett, a parlamentben pedig akadályozta a törvényhozást. Az ellenzék szervezkedésének olyan politikai váltságot okokozott, hogy a Bánffy-kormány lemondott. Bánffy bukása következtében a kedélyek lecsitultak, 1899. február 26-án pedig megalakult a Széll Kálmán-kormány.
Koller utódai
A Széll Kálmán vezette kormánynak végül 1902. december 31-én sikerült aláírni a gazdasági szerződést. 1903 elején az ellenzék újra akadályozta a törvényhozást, ugyanis véleményük szerint Széll Kálmán túlságosan is engedékenynek minősült az osztrákokkal szemben. Az ellenzék távolmaradása miatt az országgyűlés nem tudta megszavazni a költségvetést és a kormány megbukott.
A Széll Kálmánt követő első Khuen-Héderváry-kormánynak sem sikerült megszavazni a költségvetést, így ez a kormány is megbukott.
A rendet végül az 1903. november 3-án kinevezett borosjenői és szegedi gróf Tisza István kormány állította helyre, de ez hozzájárult a Szabadelvű Párt 1905-s bukásához.
Hatalomátvétele után Tisza István erőszakos rendteremtésbe kezdett, intézkedései a házszabályt is súroltá. Sok esetben az ellenzék által szervezett tüntetéseket is erőszakosan szétverte. A legsúlyosabb intézkedésre 1904-ben került sor Bihar vármegyében, ahol a szocialisták gyűlést szerveztek a helyi parasztok számára. A kormány nem nézte jó szemmel a rendezvényt és erőszakosan szétverte, ami 33 halálos áldozatot követelt.
1904 őszén a képviselőház szabályzatának a megsértésével változtattak a szabályzaton, melynek hatására december 13-án verekedés tört ki az országgyűlésben, az ellenzék képviselői pedig szétverték a képviselőház bútorzatát. Az eset a kormánypártot is érintette, ugyanis Tisza István arra kényszerítette Bánffy Dezsőt, Széll Kálmánt és ifj. Andrássy Gyulát, hogy elhagyják a pártot (ők a disszidensek). A disszidensek létrehozták az Országos Alkotmánypártot (1905-ben) és az ellenzékkel együtt megalapították a szövetkezett ellenzéket, melynek vezéregyénisége Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos idősebb fia) volt.[1]
Az 1905-1906-os események
A szövetkezett ellenzék, melynek tagjai a Függetlenségi és 48-as Párt, a disszidensek, a Katolikus Néppárt és a Polgári Demokrata Párt, az 1905 január 26 és február 4 között szervezett országgyűlési választások következtében megszerezték a mandátumok többségét.
I. Ferenc József magyar király attól félt, hogy szétesik a monarchia, ugyanis a Függetlenségi Párt kiegyezés ellenes volt, ezért a hozzá hű báró Fejérváry Gézát nevezte ki miniszterelnöknek, ami a magyar politikai elit ellenállását eredményezte.
A kormányt egyetlen párt sem támogatta és létrejött a nemzeti ellenállás. A kormányt oldalán még a kiegyezéspárti Szabadelvű Párt sem állott, ami a párt végét jelentette. 1906. április 11-én (két héttel az 1906-s választás előtt) a párt jogutód nélkül feloszlott. A Szabadelvű Párt eltünésének következtében a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt megszerezte a mandátumok 61,26%-át.
Az 1905-s széki választási botrány
Széken az 1905-s országgyűlési választásokat január 26-án szervezték. A széki országgyűlési mandátum megszerzéséért két jelölt versenyzett. A kormánypárt jelöltje Révai Mór volt, az ellenzék jelöltje pedig a disszidens Szemere Miklós volt.
A mandátumot Révai Mór nyerte meg aki 118 szavazatot kapott, míg Szemere Miklós 31-et. Szemere azonban nem nyugodott bele a vereségbe és a kúriánál feljelentette Révait, akit választási csalással vádolt. A vádirat szerint Révai és társai etették és itatták a széki szavazókat, hogy a kormánypárt jelöltjére szavazzanak. Továbbá Nagy Lajos szamosújvári főszolgabíró hivatalával visszaélve nyomást gyakorolt a választokra, egy bizonyos Sükősd Józsefet pedig a börtönnel fenyegetett, ha nem szavaz Révaira.[2]
Riti József Attila
[1] PESTI SÁNDOR: Pártfegyelem a dualizmus kori Magyarországon, Századvég, 14. szám
[2] ELLENZÉK, 1905. március 24, 70. szám
Leave a Reply