Dés társadalma az 1848-as forradalom kitörésekor
Az 1848-as forradalom kitörése körül Dés lakossága többnyire magyar volt, fele pedig nemesi származású. Dés és Belsőszolnok megye a liberális ellenzék fellegvára volt az említett korban. Ennek a pártnak a helyi vezetője Weér Farkas volt, aki 1848. július 5 és 1849. augusztusa között a betöltötte a megye főispáni tisztségét. Annak ellenére, hogy a térség liberális fellegvár volt, az 1848-as események kitörésekor a vármegyét Kozma Imre ispán és a konzervatív párt irányítottak.[1]
Nagygyűlés Désen
Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom hírére, Kolozsvár és más erdélyi városok mintájára Désen is szerveztek nagygyűlést.
Március 23-án a forradalom és az első felelős magyar kormány megalakulásánák hírére, fáklyás felvonulást szerveztek. Az említett napon az összegyűlt dési polgárok Kisbuni Vajda Károly városi főhadnagy háza elé vonultak, ahol azt követelték tőle, hogy nyissa meg a „Közönség házát”[2]. A főhadnagy elutasította az egybegyűltek követelését és goromba szavakkal hazaküldte őket, ezért a tömeg:
„irtózatos zajjal lakába tör, ablakait betöré, és ott néhány pálca ütések után megígéri a népgyűlés megtartását, mely után a fáklyás nép eloszlik s tömegestől a színházba rohan, hol itt a szőnyegen lévő darabbal a zaj miatt felhagyva, Zelényi szavalá Petőfi Talpra magyar ismeretes hondalát, s a strófák végin a nép örömmámorba fullasztva kiállta „az esküszünket””[3]
Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése
Másnap, március 24-én már az egész város lázban égett. A városházára kitűzték a nemzeti zászlót, az utcákon pedig a nép az „Unió vagy halál” jelszót skandálta. A városházán nagygyűlést szerveztek, amin Feuregger Károly főorvos megfogalmazta a város és a nemzet kívánságát. A népgyűlés hatására a konzervatív Kozma Imre lemondott ispáni tisztségéből, őt követte majd pár héttel később a liberális vezető, Weér Farkas.
Megalakul a nemzetőrség
Pár nappal később, április 3-án megalakult a nemzetőrség, melynek zászlóját április 25-én szentelték fel. Az őrség felszerelésére pedig a városi tanács kétezer forintot adományozott. Dési parancsnoka pedig Makray László lett. A parancsnokot és az őrséget Torma József hadbíró esketett fel a zászló felszentelése alkalmával.[4] A nemzetőrség Gyulafehérvárról négy kovás puskát, gr. Kornis Gábortól pedig egy kis ágyút kapott. A gyalogosok mellett a környék földbirtokosai felállítottak egy lovasszázadot melynek parancsnoka, Weér Sándor százados lett.
1848. szeptember 21 körül a megye román lakosságnak egy része Naszódra ment, ahol felesküdtek Urban altábornagy zászlójára (Báró Karl von Urban osztrák katonatiszt, császári-királyi altábornagy. Egységével részt vett a honvédsereg ellen folytatott erdélyi harcokban. Osztrák utasításra, a „kíméletlenül rendet kell csinálni” elv alapján támogatta az erdélyi magyar lakosságot embertelen módszerekkel, szervezetten gyilkoló és elüldöző szabadcsapatokat.). Ezzel egyidőben a helyben maradt román parasztság is készülődött, kaszáikat kiegyenesítették.[5]
A megye románságának lázadása
Október elején, Belsőszolnok északi felének román parasztsága két tisztségviselőt megölt, majd Dés fele közeledett (vezetőik azzal az állhírrel tüzelték őket fel, hogy a magyarok fegyverrel közelednek feléjük) és minden faluban egyre több román csatlakozott hozzájuk. A város őrségének, október 5-én Weér Farkas ispán megtiltotta, hogy megtámadja a lázadókat, mivel békés úton akarta megoldani a problémát, de a Grossman Ferenc alhadnagy, a dési katonai méntelep csapataival együtt Rettegen megtámadta és szétverte a lázadó románokat.[6]
1848. október 11-én a dési nemzetőrséget átszervezték, majd október 15-én gróf Kornis Gábor vezetése alatt Debréken legyőzött egy román lázadó csapatot[7] (Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése szerint ez az ütközet okt. 20-án volt, egy nappal korábban a román lázadók feldúlták gr. Mikes Benedek debreki udvarházat).
A debreki ütközet után gr. Kornis Gábor csapataival Bethlenbe vonult, ahol október 22-én a második román határőrezred lefegyverezte őket.
Dés városa behódol Urban tábornoknak
November 9-én a Rettegen állomásozó báró Karl von Urban tábornok megüzente Dés városának, hogy tegyék le a fegyvert és fizessenek 12 ezer forint hadiköltséget mert, ha nem felgyújtja és elpusztítja a várost. A gyengén felszerelt és hiányos nemzetőrség nem tudta felvenni a csatát Urban csapataival, ezért a tanács elfogadta ennek ultimátumát és az őrség letette a fegyvert. A tanács, a nemzetőrség és az előkelőségek egy része pedig Kolozsvárra menekült. Urban egy nappal később bevonult a városba, majd továbbment Szamosújvárra, ahol 40 ezer forintnyi kárpótlást követelt (http://tortenelmimagazin.com/az-1848-as-forradalom-szamosujvaron/).
November 19-én Katona Miklós őrnagy felszólította az osztrákokat, hogy adják fel a várost, de mivel ez nem történt meg ostrom alá vette, majd győztesen bevonult a városba. Katona Miklós a Fő téren lévő Rákóczi-házban szált meg.
November 24-én Urban tábornok Kolozsvár felől érkezve visszafoglalta Dés városát. A csata után az osztrák tábornok 48 óra szabad rablást engedélyezett katonái számára, akik könyörtelen vérengzés okoztak a városban (a csata emlékére emelték 1889. július 2-án a ma is álló oroszlános emlékművet).[8]
Bem József bevonul Désre
1848. december 23-án, este 8 órakor Bem József csapatai élén bevonult a városba és Dés felszabadult Urban tábornok alól.
1849. március 15-én, a forradalom első évfordulóján istentisztelettel és fáklyás felvonulással egybekötött ünnepséget szerveztek.
1849. május 6-án nagy ünnepséget szerveztek a város templomaiban, felolvasták és elmagyarázták a függetlenségi nyilatkozat és a Habsburg-ház trónfosztásának fontosságát az embereknek. Ugyanazon a napon szedték le a református templom tornyából a 9 mázsás harangot, azzal a céllal, hogy ágyút öntsenek belőle.
1849. június 24-én Bem József egy utolsó pihenőt és seregszemlét tartott a városban, mielőtt az orosz-osztrák egyesült csapatok ellen vonult volna. A lengyel tábornok virágokkal díszített díszhintón érkezett Désre.
A világosi fegyverletétel után
A világosi fegyverletétel után pár nappal, augusztus 20-án Urban tábornok újra birtokába vette a várost, betiltotta a gyülekezést, bezáratta a kaszinót és két ágyút állított fel a Fő térre. Az ostromállapot a városban egészen 1854-ig tartott.[9]
A város megszállása után a dési térparancsnok, a II. határőrezred, Jancelek hadnagy parancsára augusztus 26 és október 17 között begyűjtötték a városban lévő Kossuth-bankókat, majd több szabadságharcost is letartóztattak és elszállítottak a városból.
[1] SÜLI ATTILA, DEMETER LAJOS: Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése, Erdélyi Múzeum – 2012. 74. kötet, 2. füzet,94. o
[2] UO
[3] UO
[4] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye monographiája, Dés, 1901, Demeter És Kiss Könyvnyomdája, Dés 1900, 105. o
[5] SÜLI ATTILA, DEMETER LAJOS: Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése, Erdélyi Múzeum – 2012. 74. kötet, 2. füzet,96. o.
[6] UO.
[7] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye monographiája, Dés, 1901, Demeter És Kiss Könyvnyomdája, Dés 1900, 105. o.
[8] UO, 106. o.
[9] UO, 108. o.
Bitay Levente
Az oroszlános emlékmű ma is áll. Egy román család kertjében található, akik nagyon megbecsülik.