A XIX. század második felében a szamosvölgyi vasút megépítésének lehetősége fontos kérdése volt Szolnok-Doboka vármegye érdekvédelmi szerveinek. Az ügy hosszú ideig elhúzódott, ugyanis a pályát fővonalként akarták kiépíteni, de nem volt hozzá elég pénzügyi alap. A megoldás végül, Szolnok-Doboka vármegye főispánjának, báró Bánffy Dezső a fejéből pattant ki, ugyanis javaslatára mellékvonal jellegű pálya építése mellett döntöttek, így dolgozták ki az előtanulmányokat, illetve terveket és így kérték az engedélyeztetését is. A vasút megépítéséhez szükséges engedélyt 1880-ban, a XXXII. törvénycikkben adta meg az országgyűlés.[1]
Az említett törvénycikk előírta, hogy támogatásként a pénzügyminisztérium, a bánya kincstárból: „300,000 frt értékben vassíneket bocsáthasson a társulat rendelkezésére s fizetésül ugyancsak 300,000 frt névértékre szóló társulati törzsrészvényeket elfogadhasson.”[2]
Szamosvölgyi Vasút RT
A vasútépítéshez szükséges részvénytársaság, a Szamosvölgyi Vasút RT, 1880. június 15-én alakult. A munkálatok pár nappal később, június 29-én kezdődtek, részben saját kivitelezésben, részben pedig alvállalkozok segítségével.[3]
Az első szakasz (Apahida-Dés), amire az engedély is szólt 47 km hosszú volt és tizennégy hónap alatt megépült, ami nem kis teljesítmény volt a kor technikai vívmányai mellett.
A vasút átadása
Az Apahida-Dés vasútvonal átadása 1881. szeptember 15-én került sor. A Kolozsváron kezdődő ünnepségen jelen voltak Ordódy Pál közlekedési miniszter és báró Kemény Gábor kereskedelmi miniszter, akik aznap reggel érkeztek Budapestről gyorsvonattal. Az Ellenzék napilap, 210/1881. szeptember 15-i esti kiadása beszámolója szerint a két minisztert a kolozsvári állomáson Minorich Károly polgármester, báró Bánffy Dénes Szolnok-Doboka vármegye főispánja, Simó Lajos, gróf Teleki Domokos, gróf Kornis Viktór és sokan mások fogadták, majd ezt követően különvonattal Dés felé, indultak. A 12 kocsiból álló különvonatot egy virágokkal feldíszitett gőzmozdony húzta melyre rá volt írva, hogy Szamosújvár.[4]
A szerelvény első megállója Apahida volt, ahol egy görög-katolikus és egy ortodox pap tartottak rövid beszédet. Válaszúton a báró Bánffy Ádám által felállított diadalkapu fogadta a vonatot. A diadalkapura nagy betűkkel fel volt írva, hogy „Labor omnia vincit”. Az állomáson jelen volt a teljes Bánfyy család és a környék lakossága. Itt Nagy Elek református lelkipásztor beszélt a díszvendégekhez. A következő megállón, Iklódon (itt is diadalkapu és tömeg fogadta a szerelvényt) Szarvady Pál alispán és Hirsch Adolf iklódi kereskedő üdvőzölték a vendégeket.[5]
Szamosújváron
A vonat Szamosújvárra délelőtt 11:00 órakor érkezet, és az Epreskertben felállított mozsárágyú dörgés fogadta. A kidíszített állomáson nagyszámú ünneplő tömeg (a Magyar Polgár szerint a város majdnem teljes lakossága) és Placsintár Dávid polgármester fogadta és üdvözölte az érkezőket, majd ebédre hívta őket.
A Magyar Polgár, 1881. szeptember 18-i számában közölt riportja szerint:
„Szamosújvár városa ez alkalomra igen szépen fel volt díszítve. A házakon nemzeti zászlók lobogtak, az utcák zöld gallyakkal voltak behintve. Az utcákat ellepő népsokaság amint a vendégek bevonultak a városba, folytonosan éljenzett.”
Magyar Polgár
A díszmeghívottak ebéd előtt találkoztak Szabó János görög-katolikus püspökkel, és meglátogatták a főtéri székesegyházat és a Rubens festményt.
A korabeli lapok beszámolója szerint az ebédet a városi vigadóban fogyasztották el. A hírek nem szólnak arról, hogy mit ebédeltek, viszont azt megemlíti, hogy a jelenlévők több pohárral is megittak, többször köszöntötték egymást, a trónörököst és a királyi párt. Mindezek mellett Ordódy Pál miniszter Szamosújvár jövőjére mondott pohárköszöntőt. Az ebéd délutánig elnyúlt, a társaság alig 14:05-kor folytathatta útját.[6]
Désen
A szentbenedeki Kornis kastély iránt diszkapu és mozsárágyú dörgés fogadta őket, gróf Kornis Viktór földbirtokos jóvoltából. A hivatalos menetet Désen is nagy tömeg és mozsárágyú dörgés fogadta.
A vasút avatási ünnepsége 200 fáklyás felvonulással, ünnepi díszvacsorával és hajnalig tartó táncmulatsággal ért véget. A mulatság helyszíne az Angolhoz címzett szálloda bálterme volt.
A miniszterek másnap délután, diszebéd után hagyták el a várost, majd újra megálltak Szamosújváron, ahol Szabó János görög-katolikus püspök diszbeszédet tartott és magasztalta a királyi párt és a kormányt.[7]
A vonat, melyet visszafele menet is tömeg és virágeső fogadta, este nyolckor futott be a kolozsvári pályaudvarra.
Végezetül olvasva a korabeli lapok beszámolóját láthatjuk, hogy a vasútvonal felavatása akkora nagy ünnep volt a térség lakosságának, amit ma alig lehetne felülmúlni.
Riti József Attila
[1] 1880/XXXII. törvénycikk https://net.jogtar.hu/printiframe?docid=88000032.TV&targetdate=&printTitle=1880.%20%C3%A9vi%20XXXII.%20t%C3%B6rv%C3%A9nycikk&dbnum=77&referer=1000ev (letöltve 2020. november 7)
[2] UO
[3] MŰSZAKI SZEMLE, 35. szám, 2006, 3. oldal.
[4] ELLENZÉK, 210. lapszám, 1881. szeptember 15, esti kiadás,Kolozsvár
[5] MAGYAR POLGÁR, 210. lapszám, 1881. szeptember 18, Kolozsvár
[6] ELLENZÉK, 212. lapszám, 1881. szeptember 15, esti kiadás,Kolozsvár
[7] UO
Leave a Reply